Vihar előtti hullámok

018 ~ When I Kissed The Teacher [ABBA]

Hétfőn a szokásosnál fél órával előbbre húztam az ébresztőmet. Tőlem teljesen idegen módon ki akartam öltözni a suliba. Jellemzően nem szoktam túl nagy erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hajléktalan, azonban ez most más volt.

Bármennyire is Jackkel szerettem volna lenni, kénytelen voltam felmenni a lakásba. Még jó, hogy így tettem, ugyanis a küszöb átlépése után öt perccel, a zuhany alatt állva hallottam, ahogy nyílt a bejárati ajtó és apa mély hangján beszélt valakivel.

- Sziasztok - léptem ki az ajtón, miután magamra aggattam babarózsaszín pizsamámat, mire mindkét felnőtt felém fordult.

Váltottunk néhány szót, azonban Grace kézfeje folyamatos takarásban volt, így apára sandítottam, de ő teljesen közömbös arccal figyelte a nő minden egyes mozdulatát. Rám se bagózott.

- Megnézhetem a kezed? - Szakítottam meg hirtelen a nő élménybeszámolóját az étteremről, ami szerinte telitalálat volt és nem győzte hangsúlyozni, mennyire nehéz oda asztalt foglalni Csak nem az én apámnak.

- Micsoda? - Kérdezett vissza zavartan, de azért felém nyújtotta mindkét kézfejét. Amiken igényes manikűrön kívül az égvilágon semmi sem csillogott, nem, hogy egy gyémántgyűrű.

Ezt jól elszúrtam. A szemem sarkából láttam, ahogy apa egy feszült testtartást vesz fel, és tudtam, nagyon jól tudtam, hogy vékony jégen táncolok. Így hát Grace kezét kezembe vettem, majd hüvelykujjammal végigsimítottam kézfején.

- Milyen kézkrémet használsz? - Ez volt a legjobb, amivel elő tudtam állni.

- Ó - lepődött meg, de hamar túllépett rajta. - Egy brazil kézkrémet a Sephorából. Meg is mutatom, egy pillanat - mutatta fel mutatóujját, majd elkezdett kotorászni a táskájában. Ekkor lehetőségem nyílt egy másodperc erejéig felvenni apával a szemkontaktust, aki csak óvatosan megrázta a fejét, jelezve, hogy majd később elmeséli.

- Itt is van - nyomta a kezembe Grace a bézs tasakot, amiből egy citromsárga tubus kandikált ki.

Ezt a kis malőrt követően és a Jackkel való hercehurca után valahogy evidensnek éreztem, hogy nem lesz átlagos az első órám. A hajamat beszárítottam, pedig a reggeli hajmosásokat kifejezetten utáltam. Reggelire gyümölcsturmixot ittam, sőt, még két salátás szendvicset is csináltam, egyet magamnak, egyet pedig Bellának.

- Hova készül a kisasszony? - Kérdezte apa, miután érzékelte jelenségemet és azt a fél liter vaníliás parfümöt, amit magamra öntöttem. Pontosabban fél-fél fújás a két fülem mögé, egy a nyakamra, egy a kulcscsontom jobb oldalára, egy a balra, egy pedig a bal csuklómra, az órám helye alá. És természetesen mindegyik fújás előtt vazelint applikáltam arra a területre, amiről azt akartam, hogy sokáig ott maradjon az édeskés aroma.

- Iskolába - válaszoltam, mintha nem lenne teljesen nyilvánvaló.

- Nem fogsz fázni? - Utalt finoman az öltözékemre, ami egy neccharisnyából, a házirendnek épphogy eleget tevő szürke szoknyából, egy abba betűrt fehér ingből, egy térdcsizmából és egy hatalmas, szőrös bézs kabátból állt.

- Már fűtenek a suliban, nem lesz gond - nyugtattam meg apát, miközben saját magamat is csillapítanom kellett, mivel elég hihetetlen volt, hogy apa ezt az egészet ennyire könnyedén kezelte.

Igaz, a történethez hozzátartozott, hogy a hétvége közel sem úgy sült el, ahogy tervezte. Ugyanis vasárnap reggelinél - miközben Jack hangja szólalt meg a rádióban hárompercenként - beszámolt róla, hogy éppen adta volna oda az egyik parkolóőrnek a jármű kulcsát, amikor a nagy lendület hevében kiesett a zsebéből a doboz, amiben a gyűrű volt. Grace persze rögtön utánanyúlt és kérdőre vonta apát, mire ő kénytelen volt azzal előállni, hogy a gyűrűt nekem szánta.