James Potter és Marblemaw legendái

Vakáció!

Abban a picit több, mint egy hónapban, amelyben James izgatottan várta, hogy minden griffendéles évfolyamtársa eljöjjön hozzá a nyár utolsó hetére, a legtöbb idejét Emillel és Rowenával töltötte.

Ez egyszerre volt jó és rossz. Szerette őket, és örült neki, hogy a barátságuk kezd kissé visszabillenni, oda, ahol Justin halála előtt állt – ám ezzel együtt érezhetően újabb irányba billent. James fogadni mert volna, hogy két barátja közt alakul valami. Mindamellett, hogy remekül szórakozott a szerencsétlenkedéseiken, bosszantotta is, hogy még Emil is hamarabb csajozik be, mint ő. Emil!

Persze amikor ez eszébe jutott, akkor mindig figyelmeztette magát, hogy ez igencsak rosszindulatú hozzáállás, de nem tudott mit tenni. Mindig is úgy képzelte, hogy majd ő lesz az, aki Emilt hátbaveregeti, amikor magányosan panaszkodik neki.

Egyébként pedig utálta magát, amit a gondolatai végérvényesen is csak az ilyesmi témák körül forogtak. A fejében folyamatosan olyan szavak visszahngoztak, hogy Lily, meg párkapcsolat, meg csókok.

Jobb lett volna nem gondolni ilyenekre. Jobb lett volna, ha azt se tudja, ki az a Lily Evans.

Aztán amikor erre gondolt, akkor képzeletben felpofozta magát, és arra gondolt, hogy megszerzi magának a lányt. Minden áron.

Persze ezt egyszerűbb volt elképzelni – James nagyon szerette elképzelni, minél változatosabb módokon –, mint véghez vinni, és ezt Anastasia is megmondta neki. A lány gyakran látogatta őket, és mint Jamesnek feltűnt, továbbra is együtt volt Leonnal. Szerelmes emberek lepték el a világot, és őt kihagyták minden jóból.

Így hát nagy elhatározásokkal nézett szembe azzal az augusztus végi nappal, amikor a vendégek megérkeztek.

Elsőként Sirius jött, aki kényelmesen levetette magát a kanapéra, és elmesélte, hogy a Kóbor Grimbussszal jött, egyenesen Alphard bácsitól, akinél eddig töltötte a szünetet.

- Elköltözött az öreg a Grimmauld térről – magyarázta. – Nem csodálom, én is utálok ott lakni. Aztán azt mondta anyáméknak, hogy majd megreguláz, küldjenek át nyugodtan hozzá. Úgyhogy mondhatni odaköltöztem. De jobb volt így. Alphard hülyeségnek tartja, amit a családom csinál. Nála azt tehetek, amit akarok. Úgyhogy napközben általában Gigivel lógtam, ő is Londonban lakik.

- Te már becézgeted is Georginát? – fintorgott James.

- Kérte, hogy hívjam így – vont vállat Sirius. – Azt mondta, ezt jobban szereti. Alphard bá' meg most közel lakik hozzá, úgyhogy minden nap tudtunk találkozni.

James továbbra sem rajongott Georgina iránt. Azért mégiscsak mardekáros volt. Meg Sirius barátnője. Azt se tudta eldönteni, melyik a rosszabb.

Emellett persze ismét eszébe jutott a saját, siralmas szerelmi élete.

Megmentője az érkező Felicia volt, aki hopp-porral jött, és kiesett a kandallóból.

- Sziasztok! – köszönt a földön hasalva, és felpattant. – Te már meg is érkeztél? – nézett Siriusra. – Azt hittem, én leszek az első. Hú, de jó ez az üvegajtó!

James örömmel körbevezette a lányt, aki lelkesen szemlélte a ház különböző pontjait, aztán megkínálta a két első vendéget egy kis whiskey-vel – amit az apja rögvest el is vett tőle.

- Bocs, őket nem tudtam lerázni – biccentett a szülei felé. – Habár azt ígérték, hogy békén hagynak minket!

- Azt ígértük, hogy békén hagyunk, de ha kell, beavatkozunk – mosolygott Euphemia. – Mégse hagyhatjuk, hogy mindjárt azt érkezéskor alkohollal kínáld a barátaidat.