James Potter és Marblemaw legendái

Nehéz napok

Kellemetlen volt mágiatörténet órán Lily mellett ülni, és ugyanilyen volt sötét varázslatok kivédésén és mugliisemereten Sirius mellett helyet foglalni.

Ha nem lett volna elég baj enélkül is, a tanárok megállás nélkül az RBF év fontosságát hangsúlyozták.

- Csakis sikertelen RBF vizsgákat tehetnek le - kezdte McGalagony szigorú hangon -, ha nem tanulnak kellő szorgalommal és kitartással. Ám ez mindenkinek sikerülhet, ha elég energiát fekteti a munkájába. A mai órán az eltüntető bűbájok gyakorlását kezdjük el. Az RBF szintű követelmények közt ez az egyik legnehezebb tananyag...

James ezzel csakis egyetérteni tudott. Nem bírt koncentrálni, és így varázsolni sem. Kizárólag a veszekedések jártak a fejében.

- Az RBF kibírhatatlan egy vizsga, én mondom. Úgy ám! - szónokolt Ebshont. - Nem arról szól, amiről kéne. Kit izgat az a sok hülye kérdés, amit feltesznek? Mi itt a való életről tanulunk! Mit tudnak ők arról? De semmi vész! Mindenki át fog menni - nyugtatta a sápadó diákokat.

Lumpsluck bemutatta az első órán, hogy évközben milyen bájitalokat fognak majd készíteni.

- Van itt mindenféle főzet, amint láthatjátok - mosolygott, amikor végére értek a James szerint meglehetősen unalmas felsoroláson. - Ma pedig ezt fogjuk elkészíteni. - Lumpsluck felemelt egy kis üvegcsét, amelyben valami folyadék lötyögött. - A béke elixírje. Gyakori feladat az RBF vizsgákon. Szorongásgátló és izgalomcsillapító hatása miatt közkedvelt bájital. De vigyázni kell a hozzávalók adagolásával. Nem megfelelő arányban mély, rosszabb esetben felébreszthetetlen álmot okozhat.

James nem túl sok lelkesedéssel látott neki a főzésnek. Csakis Lilyt tudta figyelni, aki Piton mellett dolgozott. Piton! Biztos, hogy az a nyavalyás kis tetű beszélte tele a fejét minden hülyeséggel!

Ó, igen! Pitonnak nem tetszett, hogy ott volt a nyáron Lilyéknél. Márpedig hozzá kéne szoknia. Ha végre összejönnek, a fél nyarat ott tölti, a másik felét meg Lily tölti náluk. Amúgy meg mi köze neki hozzá? Örüljön, hogy Lily egyáltalán szóba áll vele. Griffendélesek nem szoktak mardekárosokkal beszélgetni. Csak az olyan hülyék, mint Lily meg Sirius.

James maga is meglepődött a saját gondolatain. Hogyan jutott ide? Miért veszett össze a szerelmével és a legjobb barátjával?

Mugliismereten is ezen tűnődött, pedig Green professzor egész hamar letudta a kötelező köröket az RBF-fel kapcsolatban. Utána valami sokkal izgalmasabb témával hozakodott elő.

- Az ötödéves tanítványaimat el szoktam vinni tanulmányi kirándulásra. Most azonban, mint tudjátok, nehéz időket élünk - kezdte a tanári asztal szélén üldögélve. - Azonban beszéltem Dumbledore professzorral, és beleegyezett. Így hát, aki szeretne, az jöhet - természetesen szülői engedéllyel. Egy négynapos útról van szó, mugli környezetben, és persze egy kis izgalommal. Hogy pontosan milyenfélével, az egyelőre titok, de aki átböngészi a tankönyvet, és figyel az órákon, az kitalálhatja. Annyit minden esetre elárulok, hogy nem csak a tévét fogjuk bámulni - mosolygott, és jó kedve más esetben Jamesre is átragadt volna.

A hét vége felé kissé megenyhülni látszott a hidegség közte és Sirius közt, szombaton pedig kénytelenek voltak tűzszünetet kötni.

- Rémes, milyen hosszú ez az alagút - jegyezte meg Sirius. Hármasban botorkáltak végig a fúriafűz alól induló járaton. Remus már a Szellemszálláson volt, de ők nem indulhattak korábban. Biztosra kellett menniük, hogy senki nem látja őket. Megvárták, amíg a tanulók és a tanárok többsége bevonult a nagyterembe vacsorázni.