James Potter és Marblemaw legendái

Kviddics és kirándulás

Március elején megünnepelték Remus születésnapját is. Remus – aki éppen a tortáját tömte a fejébe – azt mondta, szeptemberben már megünnepelték, és nem igazságos, hogy kétszer legyen szülinapja, de a többiek ellenkeztek, mondván, szeptemberben a tizennegyedik születésnapját tartották.

Ezt a jeles alkalmat úgy ünnepelték meg, hogy leszöktek Roxmortsba – ha már a februári kimenőtől eltiltották hármukat – és komótosan bebarangolták a falut. Még mindig hideg volt, vacogva tértek be Zoknóhoz, ahol bevásároltak minden fontos csínyezközt, aztán benéztek Raphaelhez a Mézesfalásba.

- Helló, öreg cimbora! – köszöntötte James.

Raphael lassan végigmérte őket a pultra támaszkodva.

- Újra együtt a csapat.

- Változik a világ – vigyorgott rá James.

- Mit adhatok?

Miután mind kitalálták, hogy mit szeretnének venni, fizettek, és természetesen a többiek állták a születésnapos kívánságait.

Amikor kiléptek az utcára, a szemközti oldalon ismerős arcot pillantottak meg. Felicia tartott éppen a Mézesfalás felé, de amikor észrevette őket, úgy tett, mintha nem is ő lenne az, és ment tovább.

- Hé! – kiáltott utána James. – Hát te? Illegálisan Roxmortsban?

A lány a túloldalon megtorpant. Bosszankodva megfordult, és átsietett az úton.

- Igen. Ti is, nem?

- Jó, de részünkről ez alap – legyintett James.

- Mit csinálsz itt? – kérdezte Sirius.

Felicia mérlegelt, aztán kibökte az igazat.

- Szóval az úgy volt, hogy Almira megtudta, hogy Harim Wilkes szülei nem írták alá a beleegyező nyilatkozatot a mugliismeret kirándulásra, úgyhogy felszabadult egy hely. Megkérdeztem Green professzort, hogy mehetnék-e én helyette, és igent mondott, de alá kell írnia a szüleimnek a papírt, de az anyám egész biztosan nem menne bele. Úgyhogy lejöttem Raphaelhez, hogy hamisítsa meg anyukám aláírását.

Miután befejezte a szóáradatot, James oldalra biccentette a fejét.

- Ezért nem kellett volna leszöknöd Roxmortsba. Simán aláhamisítom neked.

- De te tudod, milyen anyukám aláírása? Nem hiszem. Raphael tudja.

- Ez igaz.

Sirius legyintett.

- Nem annyira nézik ám ezt. A roxmortsi engedélyemet is James írta alá, és senkinek nem tűnt fel.

- Ó – Felicia lassan vállat vont. – Ezt nem tudtam. Azt hittem, jobban figyelik az ilyesmit.

- De hogyhogy jönni szeretnél a kirándulásr? – kérdezett közbe Peter.

A lány rámeredt.

- Viccelsz? Kihagyhatok egy SVK órát Hrosh-sal, ha megyek. Meg hát cirkuuusz – mosolygott enyhén erőltetetten. – De főleg Hrosh az oka – komorodott el.

Ezután, immáron egy taggal bővülve, betértek a Három Seprűbe is, ahol ittak egy-egy vajsört, és Rosmertát boldogították.

Hétvégén pedig egy véresen komoly napnak néztek elébe.

James fél hatkor magától felébredt, és felült az ágyában.

- Ma van a kviddics meccs – motyogta maga elé, és kiugrott az ágyból. – Nyernünk kell!