James Potter és Marblemaw legendái

Egy tökéletes szülinap

Azon a szombati reggelen furcsa dolog történt: nem James ébresztette fel a barátait, hanem a barátai őt.

- Hagyjatok má'! – nyafogta. – Egyszer aludnék fél nyolcig, erre itt piszkáltok.

De Peter tovább csiklandozta egy madártollal az arcát. James átgördült a hátára, aztán tovább, és lezuhant az ágyról.

- Ne hidd, hogy mi élvezzük ezt a korai ébredést – hallotta fentről Sirius hangját. – De mi akartunk felkelteni a születésnapodon, hogy rendesen átadhassuk az ajándékaidat.

James úgy ugrott fel, akár egy keljfeljancsi.

- Ajándékaimat? Többet is kapok? – vigyorgott.

Sirius az égre nézett, Remus pedig nevetve intett a pálcájával, mire megjelent egy aranyszínű csík a levegőben. Egyenesen az ajtó felé vezetett, azon is átment, mutatva az utat.

- Ha követed, elvezet minden ajándékodhoz – mondta Peter csillogó szemmel, James pedig már indult is.

- Fel kéne öltöznöd! – szólt utána Remus, mire visszahátrált az ajtóból, és magára kapott néhány ruhadarabot, meg egy talárt.

- Na most aztán már ne tétlenkedjünk! – kiáltotta, amikor a cipőjébe is belebújt, és nyomában a többi Tekergővel másodjára is kivonult az aranyfonál nyomán.

A kijelölt út átvezetett a klubhelyiségen, ki a portrélyukon, hosszasan egy hetedik emeleti folyosón, majd be egy titkos átjáróba. Onnan kilépve James meglátta az aranyszál végét, amely egy lovagi páncélhoz vezetett. Felnyitotta a sisakját, onnan pedig egy Portree Primus feliratú kitűző került elő.

- És változik a színe – örömködött, miközben a talárjára tűzte. Közben új útirány jelent meg, amely levezette őket a lépcsősoron, és kanyarogniuk kellett kicsit a negyedik emeleten, mire meglett a szekrény, amelyhez vezetett.

James izgatottan tépte fel az ajtaját.

- Ez üres!

Sirius a homlokát ráncolta.

- Pedig bele tettem... Hm – tűnődve méregette a szekrényt, aztán becsukta, és ismét kinyitotta. Most már ott is volt James ajándéka.

- Szájvíz! Éljen!

Az újabb ajándékkal a kezében követte tovább az aranyszálat, amely ismét egy emelettel lejjebb vezetett, ki az egyik erkélyre. Annak korlátjára egy szarvasos pólót terítettek.

James vigyorogva vette át, mert tudta jól, hogy azért ide került ez a póló, mert az animágia tanulása során is egy erkélyen állva mondták el minden napnyugtakor és napkeltekor a bonyolult varázsigét.

Amikor az új pólójában követte az aranycsíkot, az egy emelettel lejjebbi üres terembe vitte.

Ott aztán James kezéből kiesett a szájvíz.

- Na jó! Nem hiszem el!

Barátai nevetésének kíséretében a falhoz sietett, amelyre egy fényképet tűztek. A képen Lily volt, felül csak egy bikini felsőt viselt, alul pedig csíkos szoknyát, fejére szalmakalapot biggyesztett. A háttérből alig látszott valami, de James rögtön meg tudta állapítani, hogy a kép tavaly nyáron készült, amikor a többiek nála nyaraltak.

- Tökéletes ajándék – jelentette ki, és már szaladt is, hogy megtudja, mi lesz a következő.

Az első emeleten, nem messze a bejárati csarnokba vezető lépcsősortól bukkant rá. A seprűje volt odakészítve, de rászereltek neki egy iránytűt. Barátai intettek neki, hogy a seprűn folytassa útját, így hát James felült rá.