James Potter és Marblemaw legendái

Propaganda és kocsilopás

Szerdán az Abszol úton találkoztak Remusszal és Peterrel. James abban a reményben indult el, hogy négyen együtt remekül fogják érezni magukat, csakhogy rányomta a bélyeget a hangulatukra az Abszol úton uralkodó őrület.

Odakint kisebb-nagyobb plakátok borították a falakat, rajtuk olyan feliratokkal, mint Védjük meg, ami a miénk! Igazságot az aranyvérűeknek! és Dumbledore együtt oktatja a gyermekeinket a sárvérűekkel meg A sárvérűek az életünkre törnek!.

Akadtak olyan plakátok is, amelyeken nem csak szöveg, de kép is volt, mint az Ez a holnap? feliratú, amelyen egy jól szituált aranyvérűt tapostak a sárba, vagy épp a Az én anyukám értem mond nemet szöveg alatt bánatosan pislogó kislány.

- Ez mégis mi a franc? – éretlenkedtek a szövegeket olvasva. De a helyzet akkor sem lett jobb, amikor betértek a Czikornyai és Patzába. Odabent fejetlenség uralkodott, az egyik eladó a pultnál szolgálta ki a vásárlókat, a másik pedig nem győzte átrendezni a polcokat.

- Mégis mi folyik itt? – kérdezte Remus, amikor a könyv, amit szeretett volna levenni a polcról, elröppent a sarokba, és megsemmisítette önmagát.

Egy közelben álló, korosodó asszony meghallotta a kérdését és halk magyarázatot adott.

- Új rendelet a minisztériumból. Az ilyen könyvek már nem jók. Most az ilyeneket szabad csak árulni – emelt le egy könyvet a polcról, amely A muglik fejlődése a gombafélékből címet viselte.

- Gombafélékből – értetlenkedett Remus

- Ezt ismerem – hajolt oda Sirius. Remus belelapozott, de aztán inkább visszarakta a polcra.

Az üzletben elszórtan találtak csak rendes könyveket, a legtöbb ugyanarról szólt: az aranyvérűek dicsőítéséről és a muglik alázásáról. A tudományos szekció, a kalandregények és még a gyerekkönyvek is. James talált egy teljes sorozatot, ami egy aranyvérű testvérpár kalandjait mesélte el, és minden rész elején szépen illusztrált családfa mutatta be a főszereplők származását.

Az egyik részt James végiglapozta ott a boltban, de úgy érezte, lezsibbad tőle az agya. A főszereplő kislány, Sarah, rosszul érezte magát, mert az Abszol út végi játszótéren látta, hogy milyen jóban vannak egymással a gyerekek, és együtt mennek onnan fagyizni. Ő is szeretett volna barátokat, és ezt otthon el is mondta a szüleinek, akik megértőnek bizonyultak: szerintük is szüksége van egy korabeli barátra. Csakhogy felhívták rá a figyelmét, hogy nem mindenkivel jó barátkozni. Délután elővették a családi krónikát, és elolvasták benne a dédimama fiatalkoráról feljegyzett történet, melyben kiderül, hogy amikor még a Roxfortba járt, volt egy félvér barátja, aki ugyan látszólag kedves volt, nem értett egyet az aranyvérűek felsőbbrendűségével. A dédi egy nap rájött, hogy nem érdemes vele barátkoznia, és megmondta neki, hogy többet nem lehetnek barátok. Helyette most már csakis aranyvérűekkel barátkozott. Sarah is levonta a konklúziót: olyanokkal kell barátkozni, akik méltóak rá. Szerencsére a szülei éppen meghívtak vacsorára egy nagy nevű máguscsaládot, akiknek pont vele egyidős lányuk van, és akivel így összebarátkozhatott.

Megmutatta a többieknek is, aztán letelepedtek az egyik sarokban, és felolvasták egymásnak a különbözőm színes, mozgó rajzokkal illusztrált részeket, miközben hol elborzadtak rajta, hol pedig röhögtek azon, hogy lehet ilyen gyökér meséket írni. Egészen addig maradtak, mígnem a boltos megelégelte a vihogásukat, és közölte, hogyha nem vesznek semmit, akkor távozzanak.

Az Abszol úton sem akartak maradni, nyomasztotta őket a sok propaganda plakát, úgyhogy a Foltozott Üstön át áttértek a mugli Londonba.

- Elment az életkedvem is ettől a sok hülyeségtől – dörmögte Remus, miközben véletlenszerűen elindultak az egyik utcán. Mellettük színes kirakatok hirdették árucikkeiket, az úton sorra húztak el mellettük az autók.