James Potter és Marblemaw legendái

A Szent Miklós-székesegyház

Reggeli után Green összehívta őket a hallban.

- A tanulmányi kirándulás első napján párban vagy kis csapatokat alkotva kell különböző helyekre ellátogatnotok. – A diákok súgdolózni kezdtek, máris a csapatokat akarták kialakítani. A Tekergők ellenben minden figyelmüket a tanárnőnek szentelhették, mert ők mindig is tudták, hogy egy csapatot alkotnak minden körülmények között. – Mindenkinek adok egy listát, és minden csapat kap egy fényképezőgépet. Dokumentálnotok kell, hogy valóban mindenhol jártatok, amikor pedig visszatértünk az iskolába, négy tekercses összefoglalót kérek a mai és a holnapi napról.

James átvette a fényképezőgépet és a listát a tanárnőtől, aztán a csapatához fordult.

- Indulhatunk? – kérdezte, mire mindenki bólintott.

Odakint jobb idő volt, mint előző nap. A nap erőteljesebben sütött, elég volt egy vékony kabátot venni a póló fölé.

- Az első, hogy használjunk egy mugli közlekedési eszközt – szedte ki James kezéből Sirius a papírt, miközben lassú léptekkel elindultak az utcán. Az ellenkező irányba tartottak, mint amerről tegnap érkeztek.

- Itt egy buszmegálló – jelentette ki Remus, és James felkapva a fejét már látta is, hogy alig pár lépésnyire egy megálló árválkodik üresen.

Amikor pár perc múlva megérkezett a busz, felszálltak rá, és James rögtön lőtt is néhány képet a barátairól.

- Szerintetek lehet fotózkodni a sofőrrel? – vetette fel Sirius, de válasz helyett csak összenéztek, és már meg is rohamozták a szerencsétlent. – Maga aztán prímán tud vezetni – mondta Sirius, miközben a frusztrált sofőrrel ellentétben őszintén belemosolygott a kamerába. Katt!

- Ezzel ki is pipálhatod az ötödik pontot is – állapította meg Remus, akinél éppen a papír volt. Figyeld meg egy mugli munkáját – olvasta le James róla, miután lefényképezte Siriust a sofőrrel.

- Hagynátok végre vezetni?

- Persze – Sirius vállon veregette a sofőrt. – Maga a legjobb – biztosította, és leült a legközelebbi ülésre, hogy megfogadva Remus tanácsát, megfigyelje a sofőrt munka közben.

A következő megállónál leszálltak a buszról, és újfent a papír fölé hajoltak.

- Keress fel egy mugli múzeumot vagy emlékművet – olvasta fel Peter.

- Ott egy vár – emelte fel James a fejét. – Az jó lesz, nem?

Elindultak a vár felé, aztán zebránál Jamesnek újabb ötlete támadt.

- Green nincs itt, hogy lássa, milyen szuperül megyünk át az úttesten. Maradjatok itt – emelte fel a kezét, és átsietett a túloldalra. Felemelte a fényképezőgépet. – Oké, nézzetek jobbra. – Katt! – Most balra. – Katt. – Indulhattok! – Katt.

- Tudjátok, mit értékelne Green igazán? – kérdezte Remus, miközben ők hárman is átkeltek az úton. – Ha úgy mennénk át a zebrán, mint a Beatles.

James szeme felcsillant.

- Tényleg! Az tuti, hogy akkor mind kitűnő jegyet kapunk erre a feladatra.

Peter a fejét kapkodta köztük.

- Miért, ők hogy mentek át?

- Ne már, Féregfark! – nézett Sirius az égre.

- A kérdés inkább az, hogy miért – vetette fel James. – Miért ment át a Beatles az úton? Mint az a vicc. Miért ment át a dirikól az úton? – James nagyon jól szórakozott a saját viccelődésén, Remus azonban már azt figyelte, kit tudnának megkérni, hogy fényképezze le őket.