James Potter és Marblemaw legendái

Kavargó színek

Amikor Sirius felébredt, James csukott szemmel feküdt, de megérezte barátja pillantását.

- Helló – motyogta Siriusnak, aki a hátára fordult. Kinyitotta a szemét.

- Helló.

- Hogy vagy?

Sirius nem válaszolt rögtön, a plafonra meredt.

Aztán lassan összeszedte gondolatait.

- Nem akartak visszaengedni a Roxfortba – összegezte a történteket. James nem számított rá, hogy ilyen hamar elmondja, mi történt. A homlokát ráncolta. Blackéknek volt pár hülyesége, de ennek semmi értelmét nem látta. – Először át akartak íratni a francia suliba, de utána úgy döntöttek, hogy inkább otthon tartanak – mesélte. – Meg megházasítanak, de az már csak hab a tortán – tette hozzá gúnyosan. – Mindegy, a lényeg, hogy semmi kedvem nincs az örökkévalóságig a Grimmauld téren raboskodni.

James hallgatott. Nem tudta, mit mondhatna. Sirius felült.

- Mennyi az idő? – Úgy tűnt, többet nem akar mondani a történtekről, és James nem akart kérdezősködni. Sirius idővel majd akaratlanul is elcsepegteti az információkat, ő meg összerakja a képet.

Az éjjeliszekrényen álló cikeszalakú vekkerre nézett.

- Fél tizenegy. – Sirius az arcát dörzsölte, James pedig ülő helyzetbe tornázta magát. – Fárasztó éjjeled volt. De lemehetünk, anya biztos csinált már reggelit.

Kikászálódtak az ágyból, és lementek a nappaliba. Fleamont és Euphemia már rendes ruhában teázgattak, érkezésükre felkapták a fejüket.

- Remélem, sikerült kicsit pihennetek – szólt a nő. – Készítettem reggelit.

James és Sirius a nappaliban ették meg a palacsintát, amit Euphemia különös odafigyeléssel készített el: rénszarvasfej formájúra sütötte, a két szemet mogyorókrémből, az orrot piros eperlekvárból készítette.

- Köszönöm a vendéglátást – mondta Sirius, amikor eltüntette a rénszarvas-palacsintáját. Letette a megüresedett tányért a kávézóasztalra. – De most már mennem kell.

- Menned? Hova? – értetlenkedett Euphemia.

- El.

- Bővebben? – vonta fel Fleamont az egyik szemöldökét.

Sirius Jamesre pillantott, aztán barátja szüleire.

- Nem maradhatok itt. – A kérdő pillantások kereszttüzében folytatta. – Ha keresni kezdenek, a Roxfort után ez lesz az első vagy második ötletük.

- Ne hidd, hogy csak úgy beengedjük őket! – Euphemia a fejét rázta.

James figyelte, ahogy Sirius gondolkodik, kiült az arcára a nyugtalanság.

- Az apám a Wizengamot tagja. Ha haza akarnak vinni, nem fogja annyiban hagyni.

Fleamont legyintett.

- Ha csak annyi baj, akkor valójában nincs is baj. Pár perc és...

Tűz lobbant a kandallóban. Egyszerre kapták oda a tekintetüket, James attól tartott, hogy Sirius anyja vagy apja bukkan fel, de helyettük csak az ő nagyapja érkezett.

- Boldog karácsonyt! – rikkantotta, és kilépett a kandallóból, magával söpörve egy kis hamut. – Hát te? – nézett Siriusra.

- Jó is, hogy jössz – szólt Fleamont, mielőtt Sirius válaszolhatott volna. – Szükségünk van a tanácsodra.