James Potter és Marblemaw legendái

A Holdfénycirkusz

Másnap délelőtt a hotelban töltötték az idejüket. A Tekergők most látták elérkezettnek az időt, hogy megvicceljék kissé a vendégeket, és belopóztak néhány szobába, hogy kicseréljék a tusfürdőket. Csak azt sajnálták, hogy nem láthatták a háromszázhuszonkettesben lakó idős hölgy és a szomszédjában megszálló negyvenes pasas reakcióját, akik megkapták egymás kölnijét és tusfürdőjét.

Ebéd után még volt egy kis idejük, ekkor elmentek egy közeli ruhásboltba, mivel Almira divatszakértőnek állította magát, Siriusnak pedig kellett néhány új ruha. Amíg rájuk vártak, a többiek a parkban sétálgattak, bár igencsak borongós volt az időjárás. A nap nem sütött át a fellegeken, néha úgy tűnt, már-már esni fog, de végül egy csepp sem hullott alá. A levegő azonban kellemesen felmelegedett mostanra, a télnek végre búcsút inthettek.

Fél egykor a hotel előtt gyűlt össze a csapat. Green kritikus pillantásokkal mérte végig a társaságot.

- Otto, nem te leszel a bohóc. Menj, és öltözz át, és próbáld felidézni, mit tanultunk a mugli öltözködésről. Arlett, kedvesem, biztos vagy abban, hogy kell az a vastag kabát? Meg fogsz sülni, nincs hideg. Almira, te pedig nem találtál olyan ruhát, aminek hosszabb az alja?

Almira összefonta maga előtt a karját.

- Ezt most vettem, ebben akarok menni – sértődött meg. – Olcsó volt, mert csak Primarkot találtunk a közelben, de attól még jól néz ki.

Green lemondóan legyintett, közben pedig visszatért Otto és Arlett, előbbi egy egyszerű ingben, utóbbi kabát nélkül.

A tanárnő vezetésével elindultak arra, amerről első nap érkeztek, és amerre előző nap is vitte őket a busz. Mellettük autók haladtak az úton, a kényelmes tempójú séta közben Green ismertette a feladatukat.

- Mugli-mágus kapcsolatok. A cirkusz a legvékonyabb határmezsgye, ahol a varázslat és a varázstalan találkozik. A mai előadás különlegessége abban áll, hogy először egy mugli társulat előadását fogjuk megtekinteni, így bepillantást nyerhetünk abba, a muglik milyen kreatívan tudják pótolni a mágia hiányát egyszerűbb szemfényvesztés eléréséhez. Utána pedig egy varázsló társulat fog fellépni, akik egyaránt járnak mugli cirkuszokba és tartanak előadást varázsló közönségnek. Természetesen nem teljesen egyformát, de megfigyelhetitek majd, melyek azok az egyszerűbb bűbájok, amelyet mugli szem láttára is mernek alkalmazni az előadás keretein belül.

- Ez nem mond ellent a minisztérium törvényeinek? - kérdezett közbe Teofil Greengrass. A hollóhátas fiú szorgosan jegyzetelt egy egy pergamenre. Green megállt, és elvette tőle.

- Penna és pergamen? Nem elég mugli. - Teofil eltette őket a tásjákájába, a tanárnő pedig folytatta a sétát, azzal egyidejűleg pedig a magyarázatot. - A Varázshasználati Főosztályon külön részleg foglalkozik az ilyen különleges esetekkel. Jogszabályok vonatkoznak arra, milyen bűbájokat lehet használni egy ilyesféle előadás során.

- Ez a világ legkönnyebb munkája - értelmezte James a hallottakat. - Egyszerű kis bűbájokkal becsapni a muglikat. Én is ezt akarom csinálni!

- Alapítsunk cirkuszt? - derült fel Sirius, és már épp kezdték volna tervezgetni a részleteket, ám a tanárnő meghallotta a beszélgetésüket.

- Nem olyan könnyű. A minisztérium megszabja, hány százalékban használható egy előadás alkalmával valós mágia, és azt is, egy éveben hány előadást lehet tartani. Rednelkezni kell minisztériumi engedéllyel, a cirkusz előadóinak kétharmada pedig mugli artistaképzőt végzett személy kell legyen. Nem csoda tehát, hogy mindössze két ilyen cirkusz van az országunkban.