James Potter és Marblemaw legendái

Cirkusz

Sirius hamar megtalálta őket. Még mindig ott álltak, a plakáttal Lily kezében, amikor befutott, és az ő arcára is kiült a riadtság.

- Tűnjünk innen – mondta, és Jamest és Lilyt nem kellett noszogatni.

- Ez az a cirkusz, ami a kirándulásotokon is volt? – kérdezte a lány, miközben átvágtak egy mellékutcán.

- Igen. Jobb elkerülni őket – bólintott James. – Voldemort emberei.

Csakhogy a cirkusz beette magát a falak közé, mintha mindenhonnan özönlöttek volna a mutatványosok. A biztonságosnak tűnő mellékutcán egy csapat gólyalábas alak sétált végig, ők pedig a falhoz lapulva várták, hogy elhaladjanak mellettük.

Szüntelenül szólt a zene, a szűk utcáról kilépve zsonglőrök, bohócok és akrobaták tucatjaiba botlottak.

Az egyik zsonglőr kinézte őket magának, és tüzes botjait dobálva elindult feléjük.

- Jó, akkor szerintem mi menjünk arra – sziszegte James, és a zsonglőrrel átellenben folytatták útjukat.

- Hahó! – kiabált rájuk egy kalapos férfi, aki egy doboz mellett ácsorgott, amiből hosszú kar állt ki, és azt tekergette. – Jöttök játszani?

- Most kihagyjuk!

Akármerre léptek, mindenhol a mutatványosokba botlottak, akik oda akarták csábítani őket magukhoz.

- Célba dobás érdekel? Nyerhettek akár egy beszélő egyszarvú plüsst is! – lelkendezett egy festett arcú nő.

- Vattacukor! Gyertek, egyetek egy kis vattacukrot!

- Próbáljátok ki a körhintát! Most csak egy knút egy menet!

- Szeretnétek egy fényképet? Szívesen csinálok rólatok egy közös fotót!

Roxmorts valamiféle furcsa vurstlivá alakult át, ők pedig beleszédültek a sok színes és hangos dolog forgatagába.

- Az az alak követ minket – jegyezte meg Sirius, miután sikerült lerázni magukról egy nyomulós férfit, aki azt akarta, hogy felüljenek az óriáskerékre.

Mögöttük azonban egy sötétbe öltözött alak bukkant fel újra és újra. Bár tisztes távolságból, de követte őket, így amikor hirtelen befordultak egy sarkon, és megláttak ott egy sátrat, úgy döntöttek, megbújnak mögötte, hagyják, hogy a férfi elmenjen előtte, és visszafele indulnak.

Csakhogy a sátorba belépve egy csapat bohóccal találták szembe magukat, akik mind rájuk kapták a pillantásukat. Elmosolyodtak.

Nem szóltak egy szót sem, csak egyszerre közelebb léptek.

James, Sirius és Lily óvatosan hátrálni kezdtek, de beleütköztek valamibe. A valami egy nő volt, aki széttárta karjait.

Ahogy megfordultak, rájuk vetette foghíjas mosolyát.

- Nem kell félnetek a bohócoktól. Majd én megvédelek titeket. Gyertek az én sátramba!

- Köszönjük, de kihagyjuk – rázta Lily a fejét.

A nő végighúzta görbe ujjait a lány haján.

- Ne butáskodj! Most ingyen jósolok is neked, szép lány. – Megragadta Lily kezét, és magával húzta a sátor másik vége felé, ahol átjáró nyílt egy másik sátorba.

James elővette a pálcáját, hogy ártalmatlanná tegye a nőt, de Sirius a kezére tette a kezét, és a bohócok felé biccentett.

James leengedte a pálcáját, és inkább csöndben követték Lilyt és az idegent.