James Potter és Marblemaw legendái

De tényleg, hol van Sirius?

Bár még novembert írtak a naptára, odakint szállingózott a hó. James máskor értékelte volna, de tudta, most csak arra számíthat, hogy a kviddics csapat még emiatt is nyavalyog. Ő azért elszántan lépkedett a bejárati csarnok irányába, kezében a seprűjével. Semmi sem állíthatta meg. Leszámítva McGalagonyt.

- Potter! – kiáltott a tanárnő a háta mögött. James megállt, megfordult, és felvont szemöldökkel figyelte a felé siető tanárnőt.

- Mi az?

- Van tudomásra arról, hol tartózkodik Mr. Black?

James a fejét rázta.

- Nem tudom.

Az utóbbi napokban nem nagyon látta Siriust.

- Múlt hét csütörtök óta egyetlen tanórán sem jelent meg. – McGalagony szigorúan nézett Jamesre, mintha a talárja alatt rejtegetné Siriust, és azt várná, hogy előszedje onnét. – Ugye tudja, hogy ez komoly dolog? Jelentenem kell Dumbledore professzornak, aki értesíti a szüleit a fiuk eltűnéséről.

James először nem értette, ezt most miért mondja McGalagony, de aztán sejteni kezdte, hogy a tanárnő azt hiszi, valami tréfát űznek, aminek része Sirius bujkálása, és reméli, ezek után előjön. Pedig ilyesmiről most szó sem volt.

- Jó.

- Jó? – McGalagony elkerekedett szemmel nézett rá. – Potter, mi az, hogy jó?

- Hát én se tudom, hogy hol van. Tényleg az lesz a legjobb, ha Dumbledore intézkedik.

McGalagony – akiben most tudatosult, hogy James tényleg nem tudja, merre van Sirius – elképedve nézett rá.

- Miért nem jelentette a barátja eltűnését már a legelején?

- Mert először csak a szobánkból tűnt el. Mi tudom én, hol aludt. Aztán meg már órákra se jött.

- És ez magát egyáltalán nem érdeklni?

James tettetett lazasággal vállat vont.

- Az ő dolga.

- Meg sem fordult a fejében, hogy az eltűnésének köze lehet halálfalók ténykedéséhez?

- Hát... nem – vallotta be James. Annyira a saját veszekedésükre koncentrált, hogy meg sem fordult a fejében, hogy Sirius elrabolták, vagy ilyesmi történt.

- Pont magáról nem gondoltam volna – rázta McGalagony a fejét, és elviharzott. James tétlenül nézett utána pár másodpercig, aztán megrázta a fejét, és folytatta útját lefelé. Neki most a kviddicsre kell koncentrálnia.

Ahogyan sejtette, a csapat mérgelődött a havazás miatt. Hamar rájuk sötétedett, de James hajtotta őket egészen este hétig. Akkor elengedte őket, ő maga pedig beült a csapatkapitányi irodába, és átrágta magát a korábbi stratégiájukon. Meg akarta találni azt a pontot, ami nem működik benne. Ami miatt az előző meccset elvesztették. De akárhonnan nézte, nem talált benne hibát. A gyakorlatban mégsem működött.

Kíváncsian ment ki a Hugrabug-Hollóhát meccsre, hátha külső szemlélőként lát egy olyan mozzanatot, amiben hasznát veheti. Amikor azonban 170-120-ra győzött a Hugrabug, csakis az járt a fejében, hogy iszonyat nehéz lesz behozni a lemaradásukat. 60 pontot szereztek az első mérkőzésükön, és egy ilyen indítás után nehéz lesz feltornázni magukat.

Sirius azon a héten sem került elő, sőt a következőn sem, és már James is kezdett aggódni. Így még nehezebben koncentrált a tanórákon.

Főleg Hrosh óráira volt ez igaz, ahol vagy ők is visszafele mondták fel az ábécét, vagy mandalát rajzoltak és színeztek, vagy kint futottak. Mióta esett a hó, Hrosh örömmel zúdított rájuk nagy adag havat, és a fagyok beköszöntével a tó jegére küldte őket.