James Potter és Marblemaw legendái

Egy újabb holdtölte

A csínyüknek meglett az eredménye. A gyógynövénytanra és legendás lények gondozás órára igyekvő diákok szembesültek elsőként a szoborrá avatott Pitonnal.

Senki nem akart segíteni neki, az elsőévesek, akiknek Bimbával volt éppen órája, nem is tudtak volna, de mivel többen is tapasztalták már Piton és cimborái gyakori kegyetlenkedését, így inkább csak maguk közt kuncogtak.

Az Ebshont órájára igyekvő negyedéveseknek már volt ideje megismerni Pitont, így néhányan megdobálták trágyagránáttal, mások pedig úgy döntöttek, megsegítik a hidegben, és bűvöltek rá egy ronda sapkát meg egy rózsaszín, bolyhos fülvédőt, egy humoránál lévő mugliszületésű pedig még egy Elmo mintás sálat is.

James, Sirius és Peter a hasukat fogták a nevetéstől. Egy első emeleti teremből figyelték a közjátékot, és nem bírták abbahagyni a kacagást. Sajnos hamarosan megérkezett Bimba és Ebshont is, akik leszidták az első- és negyedéveseket, valamint levették Pitonról az átkot. Az átfagyott mardekáros merev mozdulatokkal lépett le a földre, Bimba pedig átkarolta és a kastély irányába terelgette.

- Na, Pipogyusz tuti beköp minket – sóhajtott James. – Vége a bulinak.

Egy nagyon unalmas mágiatörténet óra után átváltoztatástanra mentek. McGalagony késve érkezett meg, és amint belépett a terembe, James tudta, hogy tudja. Vibrált körülötte a levegő, az orrcimpája remegett, szája, akár a penge.

- Maguk mégis hogy képzelték mindezt?! – James még sosem látta McGalagonyt ilyen dühösnek, pedig már nagyon sokszor látta mérgesen. – Perselus Piton órákat állt odakint a hidegben szoborrá dermesztve! A megalázó testhelyzetről és ruhadarabokról nem is beszélve.

James úgy sejtette, nem ez az alkalmas időpont megmondani, hogy a sapka, a sál és a fülvédő nem az ő művük.

- Amit a többi mardekárossal műveltek, az pedig mindennek a teteje! – folytatta McGalagony ingerülten. – A kifejlett mandragóra sikolya halálos.

- De ezek nem kifejlett mandragórák voltak – ellenkezett James.

- És ha azok lettek volna? – McGalagony közelebb lépett a hármasukhoz. – Madam Pomfrey jelenleg több, mint hetven diákot kell ellásson a maguk csökkent értelmiképessége miatt! – A tanárnő kihúzta magát. – Fejenként száz pont a Griffendéltől.

Az osztály felhördült. Háromszáz pontot veszíteni egyetlen pillanat alatt valószínűleg rekordnak számított.

- De tanárnő... – ellenkezett Alice, de McGalagony egyetlen pillantással elhallgattatta.

- Továbbá – fordult vissza a fiúkhoz. – Három hét büntetőmunka. Ezen felül pedig nem mehetnek le a legközelebbi roxmortsi hétvégén a faluba.

Jamest ez nem annyira hatotta meg a titkos járatok ismeretében, de azt azért sajnálta, hogy így nem tudja elhívni Lilyt egy randira, mivel a következő roxmortsi hétvége éppen Valentin napra esett. Mindegy, úgyis nemet mondana. Majd kitalál valami megoldást erre is.

Délutánonként tehát büntetőmunkára jártak. A három hét alatt mindhárman külön feladatokat kaptak. Jamesnek először a gyengélkedőn kellett segítenie, és varázspálca nélkül pucolni az ágytálakat a mardekárosok után. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy szóban sértegesse őket, és amikor az egyik másodéves kölyök megpróbált keresztbe tenni neki, James ráöntötte az egyik ágytál tartalmát. Madam Pomfreynak azt mondta, véletlen volt.

Következő héten a pincét kellett takarítania mugli módra. A munkáját Frics felügyelte, aki örömmel belekötött a munkájába.

- Ott még koszos, te kis bestia – mutatott a felmosott padlóra. – A pókháló nem szedi le magát a sarkokból – vigyorgott kárörömmel az ajkán. – Ez kell nektek, munka. Az ilyen álnok kölyköket meg kell törni. Addig dolgoztatnálak, amíg össze nem esel, és könyörögsz egy kis pihenésért. De persze akkor lenne csak az igazi a sepregetés!