James Potter és Marblemaw legendái

Megtörő jég

Sirius Black úgy sétált be a Roxfort ajtaján, mintha nem négy hétre tűnt volna el, hanem egy órára ugrott volna ki sétálni a parkba. Hajába hópihék fagytak, sálja lazán lógott a vállán. Leporolta magáról a havat, és kisimította arcába hulló hajtincseit.

Aztán ledermedt, amikor meglátta Jamest.

James már korábban ledermedt, ám ő mostanra túl is volt ezen. Nem érdekelte, hogy Sirius riadtan néz rá, közelebb trappolt hozzá.

- Te mégis hol voltál? – szegezte neki nyomban a kérdést. Mielőtt Sirius válaszolhatott volna, megragadta a karját, és magával húzta felfelé a lépcsőn.

- James, a nagyterembe kell mennem – ellenkezett Sirius. – Meg kell keresnem Regulust.

Ekkor szembe jött velük Remus és Peter. James korán felébredt, és ők még aludtak, amikor ő már lement reggelizni.

- Sirius! – lepődött meg a két fiú.

James megállt, Sirius pedig – akit addig maga után vonszolt – felzárkózott mellé.

- Helló – köszönt félszegen. James nem engedte el, hanem belökdöste egy nem használt, poros, pókhálós tanterembe.

Sirius – némi unszolás hatására – felült az egyik padra, ők pedig úgy állták körbe, mintha valami kiállítás egzotikus darabja lenne.

- Hol voltál? – kérdezte James ismét.

- A Három Seprűben.

James magában megállapította, hogy Regulusnak félelmetesen jók a megérzései.

- A Három Seprűben? – visszhangozta Remus.

- Aha. Rosmerta megszánt.

- De miért mentél el? – Remus felült a szemközti padra.

Sirius végignézett rajtuk, és a fejét rázta.

- Nagyon... sok minden volt. Minden sok volt. Minden. – James közbe akart szólni, de akkor Sirius folytatta. – Először összevesztünk. Aztán szakítottam Georginával, utána jött Piton, egyfelől Regulusszal, másfelől Remusszal, akkor az a teliholdas eset, és utána írtak a szüleim... Muszáj volt elmennem – rázta a fejét.

James a homlokát ráncolta. A feléről nem is tudott, és így igencsak nagy homály uralkodott a fejében.

- Lassíts picit – szólt Remus. – Szakítottál Georginával?

- Aha. – Sirius nem nézett rájuk, a talárja ujját piszkálta.

- Miért? – kérdezték egyszerre mindhárman.

Sirius végre rájuk emelte a tekintetét, a szeme dühtől csillogott.

- Mert egy számító rohadék, azért. Meghallottam, hogy az egyik barátnőjének kibeszél. Azért jött velem össze, mert az exe dobta, mondván nem hivatalosan aranyvérű. Úgyhogy elege lett a Mardekárból, és gondolta, majd összejön velem, aki még a legnormálisabb vagyok, aztán majd belülről bomlasztja a rendszert.

- Ezt most nem teljesen értem – vallotta be Peter.

- Georginának jól jött, hogy griffendéles vagyok és Black. Nem akar úgy élni, mint a mardekárosok, de továbbra is egy jobb hírű családba akar beházasodni. És ha már ott van, egyfelől dicsekedhet vele, hogy tessék, megcsinálta, másfelől belülről teheti tönkre az aranyvérű elitet. Ami kurva jó, csak ne engem használjon hozzá!

- Aztán ott volt ez az egész Pitonnal. – Sirius a kezébe temette arcát, és lassan hátravetette a fejét. – Úgy sajnálom, Remus! – Végighúzta kezét a haján, és a fejét rázta. – Tudom, hogy hiba volt. Gondolkodnom kellett volna. De annyira felbosszantott. Ahogy rólad beszélt, meg Regulusról.