James Potter és Marblemaw legendái

Részlet Lily Evans naplójából 2/6

1975. október 3.

Ma estére Remusszal együtt osztottak be járőrözni. Szerettem volna kihasználni az alkalmat, és beszélni vele. Volt itt valami, ami már egy ideje nem hagyott nyugodni. Ám ahogy egymás mellett lépkedtünk, és az arcára pillantottam, gondterheltnek tűnt, és nem voltam benne biztos, hogy itt a megfelelő alkalom.

Kinéztem az ablakon. A hold mindössze egy vékonyka kis csíkká szűkült, alig világított. A csillagok elé felhők kúsztak, és ha elképzeltem, hogy ki kellene mennem valamiért, megborzongtam.

- Eddig hogy tetszik a prefektusság? - Remus hangja visszarángatott a fáklyákkal megvilágított folyosóra.

- Büntetőmunkára küldtem Ava-Rose Shafiqet - böktem ki az első dolgot, ami eszembe jutott. Ez volt roxforti pályafutásom csúcspontja.

Remus féloldalasan elmosolyodott.

- Már ezért megérte.

- Így van - mosolyogtam én is. - Valójában nem számítottam rá, tudod? Nem hittem volna, hogy prefektus leszek. Ez olyan... megtisztelő. Úgy érzem, nem érdemlem meg.

- Ha valaki megérdemli, akkor az te vagy, Lily.

Jól estek a szavai.

- Csak azt hittem, Alice lesz prefektus. Mert ő olyan, nem is tudom, mi a jó szó rá. Összeszedett?

Alice mindig rendesen megírja a leckét, becsülettel tanul, aktív az órákon. Persze én is tanulok, de nem úgy, ahogyan azt általában az emberek teszik. Hajlamos vagyok hagyni, hogy felgyűljön a sok anyag, aztán egyben ledarálni.

- De te figyelsz is az emberekre. Prefektus nem az lesz, aki jól tanul, hanem aki ért az emberekhez. De úgy tudom, neked a jegyeiddel sincs gond.

- Jól sikerültek a vizsgáim - bólintottam. Anya nagyon örült neki, egyész nyáron azt emlegette, milyen büszke rám emiatt. Annak is örült, hogy prefektus lettem. Azt már nem mertem elmondani neki, hogy leittam magam Potteréknél. Jobb, ha a mélypontokról nem tud. A megrovó tekintete nélkül is épp eléggé szégyellem magam.

Remus ismét megszólalt.

- Egyébként engem is meglepett, hogy engem választottak.

A homlokom ráncoltam.

- Miért?

- Egyfelől én nem vagyok túl jó az ilyen közösségi dolgokban. Azt hittem, Jamest választják.

- James Potter szereti azt hinni, hogy körülötte forog a világ, és ezt igyekszik elhitetni másokkal is. Ne hagyd, hogy veled is ezt tegye.

Remus nevetett.

- Van igazság a szavaidban.

Hálás voltam, amiért nem forszírozta a Potter-témát. Nem bírtam volna elviselni, ha még ő is előhozakodik ezzel az egésszel. A fél Griffendél szemtanúja volt a veszekedésünknek.

Nem tudom, mi van velem!

De folyton úgy viselkedek, mint egy bolond. Kezdve azzal, hogy annyi ittam. Pedig nem akartam. De annyit nevettünk, és Almira olyan vidáman nyújtotta nekem az üveget, nem lehetett nemet mondani!

- És mi a másik indokod? - kérdeztem.

- Tessék?

- Azt mondtad, egyfelől emiatt nem számítottál rá. De még miért?

Remus zavarba jött, és elfordította a fejét.

- Ja, az nem lényeges.

Megálltam.