1976. június 10.
ANNYIRA ELEGEM VAN! UTÁLOK MINDENKIT!
1976. június 11.
Szóval. Rohadjon meg Piton. Meg Potter. És mindenki, aki ott volt. De főleg ez a kettő.
Hogy mondhat ilyet? Elvileg barátok voltunk, vagy mi. Erre én segítenék, de én csak ne segítsek.
De miért is kell neki segíteni? Talán mert olyan hülye, hogy folyton másokat szekál?
Meg mert az a másik egy akkora nyomorék, hogy az is folyton másokat szekál!
Két baromarcú idióta!
És akkor még randira hív. RANDIRA.
Ez egy állat.
De a másik is.
Egyik sem jobb. És én ezekkel vagyok összezárva.
Ja meg közben vizsgázni kéne.
Hát kíváncsi vagyok, ezek után hogy sikerült az SVK gyakorlatom. Meg a mai átváltoztatástan. Alig bírtam koncentrálni. Csak a szavaik jártak a fejemben. Miért ilyen gonoszak?
Meg még ide is jött. Elzavartam persze, mert mégis kinek van kedve a portrélyuk előtt csevegni ezek után? Alap olyan kínos volt, hogy már hálóköntöseben voltam, és aludni készültem volna, meg persze kibőgni magam, amikor Mary feljött hozzánk, és azt mondta, hogy itt fenyegetőzik, hogy a portrélyuk előtt fog aludni.
Bocsánatot akart kérni, de mégis mit mondhattam volna? Ha egyszer mindenkit, akinek mugli szülei vannak, sárvérűnek nevez, miért lennék én kivétel? Ő se tudta megmondani.
Halálfaló akar lenni, hát akkor legyen. Nem érdekel. De én nem fogom támogatni ebben, az biztos!
Amúgy meg mit akar? Minek akar a barátom lenni, ha utál mindenkit, aki olyan, mint én?
Olyanokat akar öldökölni, mint én, és közben velem akar barátkozni. Ez kész agyrém, ennek semmi értelme, ez az ember nem normális. És csak azt sajnálom, hogy eddig nem vettem észre.
Jó, észrevettem. Láttam, hogy valami nem kerek nála, de sajnáltam, mert tudom, milyen az apja, milyenek otthon a körülményei és milyen nehéz a mardekárosok között normálisnak maradni. De nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Én őszintén segíteni akartam neki, hogy kitörhessen a rossz körülmények közül, legyen mellette valaki, aki segít neki, de ha ő nem akarja! Ha ő inkább a halálfaló barátait választja.
Annyira belefáradtam ebbe. Meg ezek a piszkálódások. Folyton bántják egymást. És akkor Potternek sincs több esze. Mire az ember azt hinné, hogy szorult bele egy csepp ész, újra itt tartunk. Őt még a tóparton osztottam ki, és nem bánom. Megérdemelte. Hátha felfogja, hogy nem viselkedhet így. Ugyanolyan szánalmas, mint Piton.
El van cseszve ez az egész. Annyira el van cseszve.
Az egész világ el van cseszve, és én annyira tehetetlen vagyok.
Megjegyzés:
Ez egy fél fejezet – Lily igencsak csapongó érzelmekkel írhatott ilyenkor a naplójába, nem hiszem, hogy ennél részletesebb, összeszedettebb és hosszabb bejegyzés születhetett volna ebben a két napban – így kivételesen jövő héten is jön egy új fejezet.
YOU ARE READING
James Potter és Marblemaw legendái
FanfictionÉpp csak megalakultak a Tekergők, de úgy látszik, a fiúk barátsága nem elég erős, hogy kényes helyzetekben is kitartson. Sirius külön utakon jár, Remus ki sem lát a prefektusi teendőkből, Peter pedig kétségbeesetten vágyakozik az egykor oly erős bar...
