James Potter és Marblemaw legendái

Lépések a felnőttlét felé

Pénteken James maga sem tudta volna eldönteni, hogy szívesebben maradna-e a délutáni utolsó órán, ami jelen esetben sötét varázslatok kivédése volt, vagy inkább ment volna a pályaválasztási tanácsadásra McGalagonyhoz.

Persze nem volt kérdés, hogy ő mit akar. Mennie kellett, és kész.

Sirius, aki elsőként esett át ezen a nyomorúságos beszélgetésen, azt mondta, McGalagony jó fej volt, és egészen hasznosítható tanácsokat adott, de Jamesnek akkor se volt semmi kedve ehhez az egészhez. Csak nyűg volt, valami hülyeség, amit túlmisztifikálnak, pont annyira, hogy izguljon miatta.

Igazából nem is azért izgult.

Talán az tette, hogy határozott döntést kellett hoznia egy felnőttes témában.

Most kellett döntenie a jövőjéről.

Pedig nem is.

Bármikor lehet váltani.

De ez azért valahogy mégis fontos. Amolyan első lépés a felnőtt lét felé.

Ez volt a gond. Fel kellett nőnie. Csak még nem akart.

Nem akart pályaválasztási tanácsadásra menni, mert ő ott akart maradni Hrosh óráján, hogy a szemét forgassa, és összenevessen Siriusszal, és aztán együtt töltse a délutánt a barátaival, és röhögni akart, meg egészben betömni egy fánkot a szájába, és majdnem megfulladni tőle, szabadon röpködni a naplementében, elterülni a fűben és nézni a felhőket, fára mászni és lelógva hintázni egy ágon.

Felnőni unalmas dolog, és ő még túl fiatal volt hozzá.

Ahogy végiglépkedett a Roxfort hűs folyosóin, úgy érezte összezárulnak körülötte a falak.

Kintről behallatszott az alsósok nevetése. Ők még játszhattak a napfényes parkban. Ők még szabadok voltak.

Óvatosan nyitott be McGalagony dologzószobájába. A tanárnő az asztala mögött ült, előtte szórólapok sokasága terjeszkedett megrendezett kaotikussággal.

James becsukta az ajtót, és ledobta a táskáját az asztallal szemközti szék mellé, végül pedig leült.

- Megjöttem – jelentette ki csekély lelkesedéssel.

- Örülök – válaszolta a tanárnő, és megigazgatott egy-két szórólapot. – Amint tudja, Potter, a jelenlegi megbeszélés célja, hogy eldöntsük, a továbbiakban mely tantárgyakat érdemes magasabb szinten is tanulnia, illetve megbeszéljük a pályaválasztási terveit.

James bólogatott, de már tudta, az lesz a legjobb, ha ezt rövidre zárják.

- Igen. Igazából nekem úgy jó, ha felír azokhoz a tantárgyakhoz, ahová Siriust is. Aztán majd kialakul a többi.

McGalagony, aki már épp nyúlt volna egy rikító narancssárga szórólapért, visszahúzta a kezét, és Jamesre nézett.

- Ez nagyon különös. Tudja, Black azt kérte tőlem, írjam fel magát az ön által választott tantárgyakhoz, aztán őt is.

- Tényleg? – James őszintén megdöbbent. A következő pillanatban azonban már nem is tűnt ez olyan lehetetlennek.

- Tényleg – bólintott McGalagony. – Ugyanakkor Blacknek is megmondtam, hogy bár értékelem a barátságukat, ebben az esetben nem lehet kizárólag erre alapozni.

James megvakarta a tarkóját, és végigfuttatta pillantását a szórólapokon.

- De én nem tudom, mihez kéne kezdenem magammal.