Két tűz között /BEFEJEZETT/

9 |Fájdalmas búcsú|

Melissa szemszöge:
Éjjel kiszöktem ebből a palotának lassan nem nevezhető épületből. Elindultam valamerre, majd megállt mellettem egy fekete Aston Martin és egy ismerős hang szólt ki belőle. Max volt az, Max Verstappen. Alias az a srác, akinek a közeljövőben parancsolni fogok a pályán. Jó ez nagyon önzően hangozott.
-Hát te kislány? Mit keresel erre?
-Ezt én is kérdezhettem volna tőled.
-Melissa nyugi, majd elmesélem. Most gyere szállj be az autóba.
-És mégis hova akarsz vinni? Te is meg akarsz erőszakolni? -na jó ez túlzás volt- Ahjj amúgy azt tudod, hogy én leszek az új mérnököd? -valszeg nem tudta, mert eléggé meglepődött.
-Öhmm nem tudtam róla... de akkor tuti jó mérnököm lesz.
Ez a gyerek nem normális flörtöl velem vagy csak hülye vagyok? Beszálltam az autóba és nyomtam két puszit Verstappen arcára. Amibe láthatóan belepirult.
-Na és most hova megyünk? -kérdeztem tőle elég unottan, mert még mindig nem bírtam feldolgozni ami történt velem az éjjel. Féltem, hogy most mi fog következni. Féltem, hogy örök életre elveszítettem Charlest, akibe már 14 éves koromtól bele voltam habarodva, de ezt nem mondhattam senkinek és nem is mutathattam ki semmit. Egészen két nappal ezelőttig, míg a bátyám össze nem jött a legjobb barátnőmmel. Gondolom nem most jöttek össze, de csak most tudtam meg. Ők tagadják, hogy lenne valami köztük, de nem vagyok hülye. Most viszont hajnal háromkor bent ülök a jövendőbeli alattvalómnak az autójában. Na jó ez még önzőbben hangzott, mint az előbbi. Annak a srácnak a pólójában ülök, akivel töltöttem volna ezt a felejthetelen estét. Mi történik velem? A srác kezei nem a kormányon voltak, hanem az egyik kezében telefon volt a másik keze meg a combomon volt. Mire reagáltam arra már a telefonját nyomkodta. Majd egyszer csak csippant egyet a telóm.
Max Verstappen megemlített a történetében...
Mi az isten??? Ekkor Max a combomat még mindig fogta. Azonban a telója már nem volt a kezében.
-Max te normális vagy engedd el a lábamat!
-És ha nem mi lesz? Talán kapok valami bűntetést Mijn liefje?
A srác szerintem nem tudja, hogy tudok hollandul, de most nem is érdekel. Lekapartam a kezét a combomról és ráraktam a váltóra. Basszus annyi pénze van, mint a szarnak és mégsem autómata autót vezet. Fura. Bár az egész srác az. Nem tudtam rá mérges lenni amiért ezt tette. Ám ráförmedtem.
-Miért raktad ki az insta storydba? Válaszolj nekem és ne adj nekem ilyen hülye holland beceneveket.
-Jól van Mijn liefje. Csak úgy kiraktam. Tán baj van barátod? Vagy csak Charlesért vagy oda?
Na ebbe viszont én pirultam bele. Persze, hogy bejön. De azért te se vagy rossz. Ha már választási lehetőséget is adtok. Amúgy nem vagyok k***a. Csak szeretem húzni a fiúk agyát. Ha valakit érdekelt most vesztettem el körülbelül két órája a szűzességem. Ne már, hogy pont én legyek k***a. Nincs feltöltve semmim és nem is öltözködöm úgy. De visszatérve Maxra. Elvitt magához. Basszus ennek itt is van háza? Aranyos házikó volt a tengerparton.
-Max nekem haza kéne mennem. -szóltam a mellettem lévő hollandnak.
-Ja arról nem szóltak neked, hogy nem lehetsz többet a Carlosszal és Charlesszal?
Ez a mondat volt az amikor én összetörtem.
Charles szemszöge:
A lány, akit szeretek éppen más sráccal enyeleg. Rémálom. Igen Melissa éppen Maxszal van én meg itt ülök az ágyán és összetörtem. Fáj, mert azt hittem lesz valami. De hát ha ő egyszerűen nem akarja és az ellenségemmel szeretne lenni hát tegye ezt ő élete. Egyszer csak nagy ajtó csapkodást hallottam. Melissa volt az. Berontott a szobájába és megtorpant.
-Hát te mit keresel a szobámba Charles? -értitek semmi Char semmi ilyesmi csak simán Charles...
-Mondjuk téged vártalak, hogy valahol felbukkanj, de úgy látom valaki meg előzött engem...
-Charles sajnálom, de nekem most mennem kell nem lehetek veletek se veled, se Carlosszal ezt mondd meg neki is....
Ekkor elkezdett nagy iramban pakolni. Szavai mélyebben hatoltak, mint egy kés.
Miután végzett a pakolászással odajött hozzám és búcsúul megcsókolt. Jó érzés volt, pillangók százai kavarogtak bennem. Tényleg szeretem őt. Viszont most haragudtam rá, de ennek a csóknak ellent nem tudtam mondani. Megfogtam az egyik kezemmel a derekát másikkal pedig hajába markoltam. Így lehettünk még körülbelül egy öt percig. Majd elváltunk egymástól és így szólt:
-Szeretlek Char és remélem még összesodor minket a sors. -majd nyomott egy puszit a számra.
Fájt a tudat, hogy nem lehetek vele. Sejthettem volna, hogy el kell minket nagy ívbe kerülnie. Az arcomon egy sós maró könnycseppet éreztem. Amit még Melissa is látott ezért odalépett hozzám még egyszer.
-Mi amor, te amo por siempre. (Szerelmem, örökké szeretlek.) -és letörölte a könnyem. Az ő szemeiből is fájdalom sugárzott. Én hülye mindig csak a legjobb haverom húgaként tekintettem rá. Most meg itt vagyunk. Szerelmesen, mint két tini. Csak mi már éppen felnőttünk. Kicsit Rómeó és Júlia érzetem volt. Sose szerettem volna ilyen szerelmet, de sajnos bekövetkezett. Hogy ezt hogyan fogom Carlosnak elmondani? Úgyhogy: " jajj a húgod nem lehet velünk többet" vagy úgyhogy "az életem szerelme mindkettőnket elhagyott határozatalan időre..." édes istenem mi lesz még itt. Ekkor a lány már nem volt a szobámban. Csak az ajkaimat simogattam a mutatóujjammal, ahol pár perccel előbb még az a lány csüngött, aki mától az ellenfelem...

Tiktok: petrawriter_