Két tűz között /BEFEJEZETT/

14 |Max figyelmességei|

Az elkövetkezendő egy hétben otthon voltam Maxszal. Megnyugtató érzés volt vele lenni. Nem értem Carlos miért nem bízott meg benne. Sose bántana.
Vége a nyári szünetnek így én is mentem velük dolgozni. Fura volt az érzés, hogy nem a Ferrarinál vagyok, mert Charline és a fiúk ugye bár ott vannak. Tehát a csapatunkból már csak trio lett. Éppen szálltunk le a repülőről Maxszel, mikor egy ismerős hangot hallottam meg. Régen hallottam már vagy másfél éve. Pont Hollandiában találkozok vele ez felfoghatatlan. A nagybátyám volt az.
-Mivan Nagy Lány már meg sem ismersz?-kérdezte enyhén gúnyosan
-Hajj Antonio...-futottam oda hozzá, hogy egyszerre megöleljem.
-Hiányzotál Tökmag.-nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Na kinél leszek ott ezentúl minden futamon, hogy idegesítsem?
-Úristeen komolyaan te is a Red Bullnál vagy?
-Igen úgyhogy nem kell félni Carloséknak.-fordult a mögöttünk álló holland felé.- Ezt az egészet neki köszönd.-mutatott Maxra.
-Tényleg Max?-erre ő nem szólt semmit csak széttárta a karját. Nem kellett kétszer meggondolni azonnal oda mentem hozzá és jó szorosan megöleltem.-Tudod mennyit jelent ez most nekem? Antonio olyan, mintha a második apám lenne, de sajnos nem találkoztam már vele egy ideje...-suttogtam a fülébe. Erre ő megfogta a derekamat. Tesó itt egyre több a hülye bogár...
-Gyere elmegyünk a szállodába. Utána van még két szabad napunk annyit lehetsz Antonioval amennyit csak szeretnél.-nyomott egy puszit a homlokomra. Kurva bogarak bazdmeeg.
Elmentünk a szállodába. Én a kétszáztizenketteset kaptam meg. Max meg a mellettem lévő kétszáztizenhármast. Amit nem értettem, hogy neki minek kell szállodai szoba, ha itt van a szülői házától öt perc kocsi útra na mindegy. Lepakoltam kicsit otthonosabbra tettem a szobát, hogy a következő egy hétbe legyen valami jó érzetem. Bár az otthonom hiányzott, aki egy szinttel feljebb kapott szobát. Charles.
Elmentem egy felderítő túrára. Antonio után, de valaki már megelőzött. Carlos beszélgetett lent Charlinenal és Charlesszal mellette. Azaz egy szerencsém volt, hogy Max pont velem szemben jött így volt okom ott állni mosolyogva. Odalépett hozzám és csak ennyit mondott.
-Nem gondolod, hogy fel kéne mérni a terepet?-majd nyomott egy puszit a hajamba, miközben fogta a derekamat. Mire szétválltunk Charles már nem volt az eddigi helyén. A lift ajtó pont akkor csukódott be. Én nem mentem utána, hanem kimentünk a hotelból, ami előtt rengeteg paparazzi virított. Én már hozzá vagyok szokva, de ez még nekem is újdonság. Egy autó már várt minket. Max beült a volán mögé én meg az anyósra. Elmentünk a pályához. Max megmutatta a különlegesebb helyeket a Red Bull paddockjában. Aranyos volt tőle ez ez egész. Jól esett nagyon, hogy foglalkozik velem.
-Remélem sokat segítettem ebben az egészben, hogy ne szenvedj akkora hiányt. Nem szeretném, hogy újra megtörténjen, mint 8 éve.
Meglepődtem. Honnan tudja, hogy mi történt velem 8 éve? Jó lehet onnan, hogy csapattársa volt a bátyámnak. De ennyire megjegyezte volna én azt kétlem.
Odaálltam elé, majd így szóltam:
-Max, te ilyenekre emlékszel?-nézett mélyen a szemembe és a homlokát az én homlokomnak döntötte.
-Tudod Melissa... Igazából mindenre emlékszem, ami veled kapcsolatos.-erre elpirultam- Olyan édes vagy amikor elpirulsz.-puszilta meg a homlokom.-Gyere!-ölelte át a vállam- Menjünk vissza a hotelbe.
Visszamentünk nem történt semmi egész estig. Amíg kopogott valaki az ajtón. Oda mentem és egy nem várt személy állt előttem. Rögtön visszazártam a bejáratot és kimentem az erkélyre. Ez a személy bejött hozzám. Megfogta a vállam és odasúgta a fülembe.
-Nem tudsz előlem örökre menekülni Mon Chéri.-majd nyomott egy puszit halántékomra.
-Charles, tűnj innen, mert én rúglak ki páros lábbal...-néztem rá szomorúan ám annál nagyobb dühhel a szememben. Fájt a tudat, hogy azután, amit tett itt puszilgat.
-Kérlek bocsájts meg... Nem történt semmi-nem hagytam, hogy befejezze.
-Nem érdekel, menj ki a szobámból.
Erre valaki kopogott. Nem engedett oda, majd Max lépett be. Oda futottam hozzá és szorsan a kezei közé zárt.
-Leclerc te mit keresel itt?-nézett rá ölni kívánó szemmel az előttünk álló monacóira.
-Verstappen nekem te ne mondd meg mit csináljak oké?-állt oda Maxhoz, aki ekkorra elengedett, ha esetleg Charles bedurvul engem ne tudjon bántani.
-Fiúk ne veszekedjetek...-erre mindketten rám néztek. Ekkor nagyobb lett a bátorságom.-Nem voltam elég érthető? Charles kifele a szobámból.-néztem vele farkasszemet. Szemeiben a csalódottság vegyült a fájdalommal. Sajnáltam legszívesebben odamentem volna hozzá és szétölelgettem volna. De mire feleszméltem. Már nem volt a szobában. Max felém nézett.
-Melissa, nagyon erős vagy és sikerülni fog ezt az egészet átviselni.-ekkor odamentem hozzá és megpusziltam ám ő ebbe belefordult...
Tiktok: petrawriter_