Két tűz között /BEFEJEZETT/

36 |Rájött már mindenki...|

-Mégis miért mi olyan fontos, hogy nem tudtatok reggelig várni?-tettem fel költőien a kérdést.
-Rájöttünk egy nagyon nagy dologra. Vagyis pontosítok Pierre vette észre én meg rájöttem.-kezdett el bólogatni a bátyám.
Csippant egyet a telefonom. Max neve villant meg rajta.
-A következő alakalommal vége lesz annak a fasznak. Christianról beszélek csak mondom.-néztem egy darabig a telefonomat, majd felnéztem az előttem álló bátyámra.
-Ja Maxszal egyetemben jöttünk rá. Éppen próbál nem összetörni mindent a szobában.
Ekkor külön féle képkockák villantak be. Mint Charles balesete. A két lány ellenszenve felém. Christian elme baja Zandvoortban. A kép teljesen összeállt.
-Christian véget akart vetni Charles és az én életemnek is.-néztem magam felé, majd elindultam a Maxszal közös szobánk felé. A két pilóta futott utánam, hogy utólérjen.
-Max!-rontottam be a szobánkba. Vontam az ölelésembe. Majd nyomtam egy csókot az ajkaira.-Christiant le kell leplezünk, de nincs írásos bizonyítékunk.- mondtam idegesen ekkor megszólalt a bátyám.
-Nekem van egy hangfelvételem arról, hogy Charlotte és Christian tervelték, hogy hogyan tartson mindenkit távol tőled. Meg asszem volt benne egy olyasmi rész, hogy ha kell megszerelteti valami idiótával az autóját Charlesnak.-mondta mire mi ketten a barátommal egyszerre ránéztünk. Szemeink felcsillantak. Mint a nyomozók, akik közelebb jutottak az ügy megoldásának megkeresésében.
-Na mutatsd csak meg azt a hangfelvételt.-mondtam neki kicsit se türelmesen.
A bátyám így is tett. Mutatta a hangfelvételt és bennem minden egyre jobban világosodott fel. Tudtam mi történik. Tudtam mi van, hogy miért tiltottak el Maxtól, Charlestől és a családomtól is.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Egymásra néztünk a három fiúval, majd Carlos elment az ajtóhoz, hogy megnézze ki az. Pár másodperccel később Antonio lépett be az ajtón.
-Fontos mondandóm van. Christian valami oltári nagy hülyeségre készül ami akár megkeserítheti az életeteket. Kihallgattam egy beszélgetést miközben telefonált és azt mondta vasárnap lesz a napja ennek az egész műveletének a végső stádiuma.-felnéztem a nagybátyámra, majd a bátyámra.
-Christian akart megmérgezni engem neg Charlest is Christian mindennek az oka. Carlos tavaly marhára igazad volt azzal a kirohanásoddal jobban kellett volna róla lebeszélni. Sőt annyira, hogy meg se forduljon a fejembe, hogy kinyissan azt a kurva borítékot. Annyira, hogy inkább maradjak munka nélküli, minthogy ilyen helyen dolgozzak. Vasárnap megnyered Max a versenyt és akkor mindent kitálalunk. Christiannak vége lesz.-mondtam magabiztosan mire a szobámban lévő férfik kihúzták magukat.-Most pedig szépen kieszeljük a tervet ha már így összegyűltünk.
Megbeszéltünk mindent töviről hegyire így biztosak voltunk a dolgunkba. A két másik pilóta visszament a szobájukba, mert már hajnal öt óra volt. Hogy mennyi? Öt? Mi a franc? Antonio pedig nálunk maradt még, hogy a stratégiát megbeszéljük. Nekem már kezdett le-le csukódni a szemem ezért integettem a maradék erőmmel a nagybátyámnak, aki már az ajtóban állt és csak annyit éreztem, hogy két erős kar elcipel az ágyig, majd betakar, befekszik mellém és szoros ölelésébe von.
Képszakadás. Reggel mikor keltem Max még jó kedvűen aludt így volt időm a tegnapon gondolkozni. Christian miért tette. Miért ajánlotta fel a munkát? Nem akartam Maxot felkelteni, de asszem sikerült felkeltenem.
-Szívem hány óra van?-kérdezte full kómásan a még mindig nem elengedő vőlegényem.
-Tíz Édesem.-nyomtam egy puszit az arcára és elindultam teljesen nyugodtan kávét csinálni magunknak.
Néztem, ahogyan fő le a kávé és próbáltam valamit értelmezni rajta, mert olyan csing-csang betűkkel volt írva azt hittem menten leszaladok és veszek lent egy kis koffeint, de mi lennék én ha nem gépészmérnök, megoldottam.
Két erős kar fonódott körül a derekamon. Megfordultam és azt hittem mentem kapok egy szívrohamot. Charles állt előttem. Próbáltam elhessegetni, de nem tudtam. Max hangja szakított ki ebből a beszédemből.
-Babám szóltál?-erre hirtelen rá kaptam a tekintetem.
Már kezdtem azon gondolkozni, hogyan magyarázzam ki magam mikor visszapillantottam és az említett fiúnak hűlt helye sem volt. A jellegzetes parfümét sem éreztem. Halucinálok vagy mi történik?
-Ja igen kész a kávéd.-mosolyogtam rá, mintha mi se történt volna.
Megittuk a kávénkat és már indultunk is a következő helyszínre. Jeddahba.
A repülőn visszanézegettem egy pár tavalyi képet. Volt közte olyan amin, majdnem elbőgtem magam és volt olyan amire hangos nevetés tört kibelőlem.
Ezt a hangulat ingadozásomat a túlvégről ketten is hallgatták. Daisy és Max. A vőlegényem szólalt meg először. Jó ez logikus, mert a kutyám nem tud beszélni néha mondjuk szar dolog.
-Nézd meg anyádnak ilyen hangulat ingadozásai sincsenek ritkán.-oktatta ki a kiskutyát, aki olyan kis értelmesen nézte végig, ahogy a holland srácnak dobtam egy párnát.
Tiktok: petrawriter_