Két tűz között /BEFEJEZETT/

18 |A baleset|

Melissa szemszöge:
Arthur volt mögöttünk aki teljesen ki volt purcanva. Úgy látszik a futással nincsenek jó barátságba. Rá néztem egy kicsit értetlenül, hogy mégis miért futott?
-Sziasztok skacok!-fújtatott tovább.-Mondanom kell valami fontosat. Tudom titeket nem fog érdekelni, de muszáj elmondanom...-húzta a szóbeszédét.
-Gyerünk már Arthur nem érünk rá egész nap.-mordultam rá egy kicsit durvábban a kelleténél és néztem rá az unott Sainz arcommal.
-Charles felszívódott a rendőrségről és mivel Melissa te vagy az aki legjobban ismeri ezért kellett neked szólnom hátha tudod, hogy hova ment.-hadarta el gyorsan a mondani valóját.
Persze, hogy tudtam merre van. De nem akartam szólni találja meg a rendőrség. Mi vagyok én FBI? Majd előkerül.
-Nem tudom hol lehet.-dobtam oda neki fél vállról, majd beszálltam az autóba. Max érdekesen nézett rám. Arthur meg csalódottan. Elhiszem, de az én csalódottságom nagyobb volt, mint az övé az egyszer biztos. Max is beszállt pár perccel később az autóba.
-Melissa...-fordította felé az arcomat. Ekkor már kigördült pár könnycsepp az arcomon. Nem is szólt semmit csak megölelt. Egyszer csak elváltam tőle és csak intettem a szemeimmel, hogy menjünk. El is indultunk, de egy dugóba keveredtünk, mert egy marha neki hajtott az egész városban lévő legnagyobb fába. Nem igazán haladt a sor ezért bekapcsoltam a rádiót.
-Hölgyeim és Uraim most kaptunk a hírt, hogy a híres Charles Leclerc ütközött Zandvoortban.
Erre mindketten felkaptuk a fejünket és egymásra néztünk.
-Ó bazdmeg-csúszott ki a számon. Én meg nem akartam semmit se mondani róla az öccsének, de tudtam, hogy hova tartott. Pontosan tudtam, hogy a repülő felé tartott és azt is pontosan tudtam, hogy Monacóba tart édesanyjához, Pascalhoz.
Kipattantam az autóból és elkezdtem futni a felismerhetetlen roncs felé. Nem érdekelt semmi az se, hogy felveszik-e videóra vagy nem. Tudtam, Charles élet vagy halál kérdésen volt. Félre tettem minden dühömet és csalódottságomat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Max a nyomomban van. Pont egy parkoló előtt álltunk meg ezért be tudott oda parkolni így nem állt senkinek az útjába. Bár nem mintha valaki is tudna menni valahova is, de mindegy is. Az orvosok próbáltak visszatartani, de nem tudtak. Egyszerre a mentőhöz mentem. Ahol Charles feküdt. Pont olyan felismerhetetlen volt, mint a tűz piros Ferrarija.
-Charles nagyon sajnálom...-súgtam a fülében és a könnycseppjeimet könnycseppek követték. Tudtam, hogy nem lehetek vele mégse érdekelt. Ott voltam addig ameddig csak tudtam vagyis pontosítok addig ameddig a barátnője konkrétan el nem küldött. Levágta a hisztit és így visszamentem Maxhoz, mert nem volt kedvem az enyelgését nézni. Max az autóban ült és nézett maga elé banbán. Beültem mellé és nem szóltam semmit. Egyszer csak ő törte meg a csendet.
-Elvigyelek egy másik úton a szállásra?
Bólogattam hevesen. Rám nézett Max és csak nézett nem mondott semmit majd egy puszit nyomott a hajamba. Ezután el is indultunk. Azt hittem kirak a hotel előtt, de felkísért. Bementünk a szobámba én leültem egyszerre a kanapémra. Felnéztem Maxra, majd ő szintén leült mellém. Rádöntöttem a fejemet az ő vállára.
-Max-néztem rá.- Azt hiszem mondanom kell valamit...-a srác egyre jobban közeledett felém. Bazdmeg Melissa ezt is ilyenkor kell elmondanod...
-Igen Szívem? Mondjad!-inkább nem mondtam semmi csak megcsókoltam.
-Max én szeretlek és nem szimplán csak barátként.
Max szemszöge:
Charles balesete nem csak engem, hanem Melissát is megviselt. Mikor elfutott hozzá egy világ tört bennem össze, mert tudtam őt szereti és nem engem. Felkísértem a hotelbe és leült a szobájában lévő kanapéra. Én pedig lehuppantam mellé. Rádöntötte a vállamra a fejét. Felnézett rám és félinken megszólalt.
-Max, azt hiszem mondanom kell valamit...
-Igen Szívem? Mondjad!-nem szólt semmi először csak megcsókolt.
-Max én szeretlek és nem csak szimplán barátként.
-Én is szeretlek Szerelmem!-csókoltam meg szenvedélyesen.
Ráborultunk a kanapéra. De nem találtam elég kényelmesnek ezért felkaptam az ölembe a lábai a derekam köré csavarodtak. Leültem az ágyra. Muszáj volt megszólalnom, mert vissza kellett mennem a pályára. Plusz meg kellett néznem Charlest. Azért mégis csak a legjobb barátom volt kiskoromban úgy ahogy Pierre is ezért pontosabban érte mentem volna, de ott hagyni Melissát nem volt szívem.
-Kicsim asszem nekem vissza kell mennem a pályára...-mondtam neki miután elváltunk. Neki döntöttem a homlokomat az övére.-Este folytatjuk okés?-kacsintottam rá.
-Okés.-nyomott egy csókot a számra. Nem akartam elmenni, de muszáj volt. Leraktam az ágyra és kiléptem az ajtón. Ekkor a jó barátom fogadott az ajtóban alias Pierre Gasly. Furán nézett rám.
-Haver te mióta vársz itt?-néztem rá az előttem álló franciára
-Éppen azóta, hogy tudjam smárolgattok a mérnököddel... Én nem szólok senkinek, de ne derüljön ki, mert nem jöttök ki belőle jól.
Tiktok: petrawriter_