Két tűz között /BEFEJEZETT/

16 |Fordulatok|

Antonio teljesen lesokkolódott.
-Ennyire rossz ember ismerő volnék?
-Antonio még semmi nem biztos történhetett akármi.-próbáltam lelket tartani a bácsikámba. Titokban örültem, hogy nem faggatott tovább azzal a korábbi megfigyelésével. Igen pasi szagom van, mert Maxszal töltöttem az estét.
Csend volt út közben Max vezetett Antonio ült az anyóson én meg középen hátul. Besiettünk a garázsba és a látvány valami felfoghatatlan volt... Charles ilyent soha nem tenne. Csak néztem bambán, de minél többet néztem annál inkább lettem rosszul a látványtól. A kocsi felismerhetetlen volt semmi nem maradt benne épen. Maxra néztem, aki éppen Christiannal beszélt. Ideges volt annyira, hogy már érezhető volt az aurájában. Rám nézett és elkezdett felém sétálni. Szó nélkül megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Kérdéses lesz a hétvégénk...- villantott felém egy szomorú mosolyt.
-Max,-fogtam meg a kézét és a szemébe néztem.-a fiúk nagyon jó szerelők ezt állíthatom, ha az eddigi szezont így megcsináltátok meg fogjátok oldani. Hazai verseny számodra. Meg kell villantani, hogy egy ilyen problémát is könnyen átvészelsz.
-Tudtam én, hogy te mindig leszel a lelki támaszom.-ölelt meg újból most viszont nem a homlokomra, hanem a számra adott puszit.
Antonio úgy nézett ránk, mint aki nem látott fehér embert, de őszintén szólva én is meglepődtem. A bácsikám azonnal oda jött hozzánk vagyis pontosabban Maxot húzta el maga után kicsit se kedvesen. Deja vum van megint. Ez viszont az álmomból amit még egy hónapja álmodtam. Szívem megszorult és egy könnycsepp csordult ki a szememen. Nem tudok a két srác között dönteni. Mindkettőjüket szeretem. Maxot igaz nem olyan kis töpörtyű korom óta ismerem, mint Charlest, de mindketten a szívem csücskében vannak. Két különböző mégis két egyforma karakter. Mintha két tűz között lennék. Minkét srác erélyes, markáns személyiségű, viszont mindketten lágyszívűek. Ekkor Antonio zavart meg.
-Melissa én értem, hogy szereted, de ne itt puszizkodjatok. Erről nem tudhat senki.
-Antonio te miről beszélsz? Nem vagyunk együtt...
-Nekem Max azt mondta.
Erre eléggé idegbe jöttem. Odamentem Maxhoz és ki kérdeztem, hogy mégis, hogy merte ezt mondani a nagybátyámnak, aki abban a hitben él, hogy Charles a nagy szerelmem és aki azt hiszi, hogy rózsaszín köd az egész szerelmi életem. Ekkor elviharoztam vissza a hotelba. Nem bírtam magammal tudtam, hogy melyik szoba a bátyáméké és ezért oda is vezetett egyszerre az utam. Charline nyitott ajtót, akit egyszerre agyon ölelgettem és sírni kezdtem. Nem tudtam kik vannak bent ezért inkább halkan sírtam vagyis csak a könnyeim potyogtak.
-Nyugi Melissa. Nincs itt senki nyugodtan mesélj.
Bementünk a szobába és egyszerre elkezdtem neki mondani a mondandómat. Mire a végére értem kopogást hallottunk ám egy nem várt személy állt előtte. Hogy ez mindenhol felbukkan. Charles állt az ajtóban.
-Charline engedj be!-erőszakoskodott a monacói srác
-Charles biztos, hogy nem tűnj innen vagy elárulom a kis titkodat mindenkinek...-ez úgy látszik be vált a barátnőmnél és a bátyja egyszerre eltűnt.
-Velem ugye tudod, hogy tarthatod a kapcsolatot?-néztem rá reménnyel teli szemmel és adtam neki felcsóválással nemleges választ.-Beszéltem Christiannal és azt mondta csak Charlestől tilt el... akkora mocskos szíve neki sincs, hogy a saját bátyjával ne tarthassa a kapcsolatot a legjobb mérnöke.
Ekkor az ajtó felé vettem az irányt tudtam, hogy Carlos a pályán van ezért gyorsan be pattantunk az autómba és elmentünk a Ferrari paddockjához. Életem legjobb hírét kaptam meg ebben a monológjában a barátnőmtől. Én nem úgy ismertem Christiant, hogy eltiltson a bátyámtól. Oda értünk egyszerre megláttam, ahogy Carlos búsan ül a kanapéján ami a kocsija előtt helyezkedett el és nyomta a mobilját. Mivel én nem mehettem be ezért csak oda kiáltottam neki.
-Mi van bátyus?-erre ő felnézett.-Gyere ide.-tártam szét a karomat ahol másodperceken belül a bátyám "pihent".
-Istenem, de hiányoztál hugicám!-felemelt és megforgatott. Felemelő érzés volt szó szerinti értelemben. Hiányzott az ölelése meg úgy unblock mindene. A cserfes kis dumái, a lelkizések, a "szivassuk meg anyáékat jó lesz" terveink. Minden.
-Tudtam én, hogy levakarhatalan leszek számodra.-nyomtam egy puszit az arcára.-Milyen Charlinenal együtt dolgozni mesélj? Tudom, hogy élesben még nem volt semmi, de ne is legyen.
Elmentünk egyet kávézni hárman és közben új dolgokat tudtam meg. Nehezen, de kihúztam belőlük. Charlesnak barátnője van. Én örülök neki, hogy ő boldog, meg legyen is az, de ennyi arról, hogy remélem egy nap te leszel a feleségem? Na mindegy is. Nem sokára Daniel Riccardo jelent meg fél sérülten az asztalunk mellett.
-Sziasztok skacok! Gondoltam szólok neked Melissa, hogy Max éppen olyan düh rohama van amin csak te tudsz neki segíteni.
Megfagyottan néztem rá. Volt már rá példa, hogy düh rohama volt, de az már régen. Vajon amiatt van, mert így kiosztottam? Hálálkodtam a mellettünk álló Alpha Tauris pilótának, akivel egyszerre elkezdtem rohanni Max öltözője felé. A holland srác ajtaja előtt megtorpantam. Hátra néztem Danielre és így szólt.
-Menj csak kislány és nyugtasd meg a szívét. Most csak rád van szüksége, mert te vagy az akit igazán és feltétel nélkül szeret.-mondta végig mosolyogva az ausztrál srác.-Na menj gyorsan.- tessékelt be a szobába.
Bent a kanapén ült a Red Bull pilótája. Nem haboztam beültem mellé. Megköszörültem a torkom és így szóltam.
-Max, nagyon sajnálom, hogy ilyen voltam nem szabadott vol-nem tudtam befejezni, mert a srác levadászott az ajkaimra és nem tervezete egy darabig elengedni a zsákmányt.
Tiktok: petrawriter_