Két tűz között /BEFEJEZETT/

10 |Új élet|

Melissa szemszöge:
Mikor kiléptem a volt szobámból egy hatalmas könnycsepp hullott a földre. Mert akár mennyire is szerettem őket elfogadtam az állást és már nem tehetek mást. Elköltözöm Barcelonából Monacóba. Na most igen lehet teljesen jogos ez a kérdés, de hát Charles is ott lakik. Ő erről nem tud és nem fogok nagyon kimozdulni otthonról eldöntöttem. Nem Maxhoz költözöm mielőtt azt hinnétek. Vettem egy házat meghozzá azt a házat, amely a legtávolabb van a Leclerc családtól. Felszálltunk a magángépre, amivel a holland is jött és el is indultunk. Egy kis idő múlva a velem szemben ülő srác töri meg a csendet.
-Melissa, kérdezhetek valamit?-tette fel félénken a kérdést.
-Persze, te bármikor-mosolyogtam rá kedvesen őszintén még én sem tudtam, hogy miért teszem ezt vele. Olyan deja vu érzésem volt.
-Mennyire nehéz ez az egész? Mármint, hogy nem lehetsz a bátyáddal...-elszégyellte magát olyan kisfiúsan.
-Nehéz, de volt már nehezebb is.
Nos sok minden történt velem ez alatt a 25 évem alatt. Kezdjük a legelején mikor megszülettem sokáig kérdéses volt az életben maradásom. A fizikai állapotom is borzasztó volt a térdeim ki voltak fordulva, a bokáimban a szalag irtózatosan vékony, azaz egy rossz lépés és vége mindennek... Ezek ellenében mindig is egy pozitív lányka voltam és mindig csak a boldog oldalamat mutattam. Nem tudtam kimutatni az érzéseimet se a boldogságom, se a szomorúságom. Mikor 10 éves volt én és anya tesója egy súlyos balesetet szenvedetünk. Ő a helyszínen életét vesztette. Én 3 hétig kómában voltam. Charles akkor is mellettem volt éreztem a jelenlétét, a tapitását. 17 évesen tánc közben rosszul érzektem a talajra és elszakadt a keresztszalagom a bal térdemben. Nos nem szeretnélek ezekkel az unalmas történetekkel untatni, de emlékeztek a történet elejére az én életem nem tündér mese. Nálam minden más, mint Carlosnál. Neki nem volt eddig semmi féle  egészségügyi problémája. Irigyelltem is. Mikor ő kint focizott én folyton szenvedtem valami miatt...
Mire ennek a gondolat menet végére értem le is landolt a gép Monacóba. Szerettem ezt a helyet sokat voltam már itt. A lakásom egy takaros kis házikó volt. Modern, de mediterrán hatású volt. Tetszett elég otthonos, főleg,hogy az erkélyről egész Monacót beláttam. Szép kilátás fel sem tudtam fogni, hogy mostantól itt lakom. Kaja viszont nem volt itthon semmi ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba. Útközben azonban egy nem várt személlyel találkoztam. Azokat a vállakat akárhonnan felismerném és egy ismeretlen csaj aki egymás kezébe voltak fonódva. Hihetetlen, hogy ilyen hamar túl lépett rajtam.
Nem érdekelt semmi. Sarkon fordultam és elindultam Max lakása felé.
Max szemszöge:
Nagyon örültem, hogy Melissával, majdnem szomszédok vagyunk. Így jobban megismerhetem a lányt és még talán esélyem is lenne nála. Bár biztos minden srác él és hal érte. A selymes barna haja, a gyönyörű barna szeme, a mosolya, amivel látszanak a cuki gödröcskéi. Egyszerűen gyönyörű a lány úgy, ahogy van. A személyiségéről még nem is beszéltem. Na és ahogy a gyerekekkel bánik valami fenomenális.
Éppen azon gondolkoztam a hűtőm előtt állva, hogy valamit kéne enni, mert szerintem hallani lehetett a gyomrom korgását otthon Hollandiában is. Mikor csengettek. Gyorsan odamentem az ajtóhoz és a gyönyörű spanyol lány borult bele a kezeimbe zokogva. Csak sírt, sírt és sírt. Felvettem az ölembe és bevittem a nappaliba. Majd leültem a kanapéra. Jó érzés volt még úgyis, hogy tudtam Melissa nincs jó kedvében. Így ülhettünk körülbelül egy óráig és megszólalt az ölemben ülő lány.
-Maxie nem vagy éhes csak, mert ahogy hallom az vagy?- nos igen most már szerintem hallani lehetett a gyomrom korgását Checoéknál, Mexicoban is.
-Ami azt illeti egy kicsit az vagyok...-húztam el a számat, amire a lány kipattant az ölemből és a konyha felé vette az irányt.- Kedvesem mit csinálsz?
-Főzök neked vacsit.-mire a konyhába értem a lány félig a hűtőben volt. Nos így látszódtak az idomok oda lent is. Hát tűrtőztetni kellett magam az fix.
-Mijn liefje, nem kell...-sétáltam mögé mikor már a pultnál állt.
Ő hirtelen megfordult és mélyen a szemembe nézett.
-Szerinted nem tudok hollandul, Zoet?
Mire ezt a becenevet elhagyta a szája teljesen lefagytam. A lány egy istennő, aki mérnök és 6 nyelven beszél. Ha beledöglök is megszerzem. Ezt itt és most kimerem jelenteni, mert nekem ez a nő kell. Ő nem egy lány, hanem a nő és Charles jó hülye volt, hogy mást választott helyette.
-Figyi! Van két választásod mit szeretnél?-zökkentett ki a spanyol hölgy a kérdésével.-Tudok spagettit vagy lasagnet csinálni. Melyik legyen?
-Legyen spagetti.-néztem rá bociszemekkel.
-Jó akkor az lesz.
Néztem, ahogy főzött és egyszerre elcsavarodtak a gondolataim. Majd egyszer csak azt éreztem, hogy a nadrágom egyre csak szorosabb és szorosabb lett. Amit valószínűleg Melissa is észre vett, mert mikor rám nézett rögtön el is kapta a tekintetét. Huhhh, de ciki. Viszont mikor végzett a kajával nem szólt semmit csak elment wcre. Ahol egy nagy csattanást hallottam és csak annyit hallottam emellett, hogy a nevetem üvölti.
-Max...
Tiktok: petrawriter_
Sziasztok ezentúl két naponta lesz új rész. Sok a tanulni valóm és nem mindig van időm írni új fejezetet. Remélem megértitek! Legyen további szép napotok!