Két tűz között /BEFEJEZETT/

35 |Charles megbánta már rég|

Mikor felismertem az alakot, aki erőszakoskodott velem megfagyott bennem a vér.
-Melissa ennek tényleg nem lesz szép vége.-nevetett fel gúnyosan az előttem álló férfi.
-Christian most már tényleg nyugodj el.-jelent meg Charles a hátam mögött.-Szeretik egymást és nem tudsz ellene mit tenni. Ha már engem eltiltottál tőle és meg akartál ölni legalább vele legyen szép az élete.
Ekkor Horner mintha felszívódott volna. Charles pedig felém fordulva így szólt.
-Gratulálok, sok boldogságot!-mosolyodott el egy pillanatig.-Bár...-akarta volna befejezni a mondatát, de én közbe vágtam.
-Bár te jobban örülnél annak, hogyha te lehetnél az a srác, aki most a vőlegényem.-mire ezt kimondtam egyszerre a számhoz kaptam.-Jajj bocsi miket is beszélek én itt össze-vissza?-kezdtem el az ujjaimat tördelni. Ezt Charles is észre vette.
-Melissa pont ezt akartam mondani.-mosolygott rám egy kicsit sem vidám mosollyal.
Én rosszul éreztem magam így úgy döntöttem visszamegyek Charlinehoz a táncparketten, de egy ismerős alakot pillatottam meg a dj pult mögött. Megtorpatam egy pillanatra és Charles neki jött a vállamnak. Hátra pillantottam és a monacói srác össze-vissza nézegetett. Megforgattam egy párszor a szemem és elindultam a célbe vett helyhez ismét.
Sétáltam fel az emelvényre. Megérintettem az ismerős alak vállát, aki egy pillanatra összerezzent és velem szembe fordult. Végig mért tetőtől talpig, majd magához húzott és nyomott egy lágy csókot az ajkaimra.
-Babám, most is kibaszott jól nézel ki.-fogta meg a derekamat, majd közelebb ment velem együtt a djhez, aki Lando volt "meglepő" módon. Akkor vannak a legjobb zenék mikor ő játsza, de ezt nem szabad neki elmondani, mert elbízza magát.
-Aaa szia Melissa!-lépett oda hozzám és nyomott két puszit az arcomra.-Nyomjak valami fain számot be csak neked csak most?-kérdezte, miközben én hevesen elkezdtem bólogatni. Gyorsan megkereste a számot, miután elmondtam mi is legyen.
Megszólalt a zene és a három Leclerc testvér egyszerre felnéztek a színpadra. Kedvenc zenénk a megjelenése óta. Maximum hangerőn bömbőltetjük a kocsiba meg mindenhol. Én elkezdtem lefelé sétálni a legjobb barátnőmhöz, aki már befoglalta a táncparkett középső részét. Üvöltottük torkunk szakadtából közben egy pár ismerős arc csatlakozott hozzánk. Pierre egyszerre elkapta a ritmust és csak ropta Maxszal együtt. Charlinenal csak szimplán önfeledten éreztük magunkat. Életemben most éreztem magam talán először ilyen jól úgy éreztem ők a második családom.
Körülbelül hajnal háromig voltunk a bárban és mikor már nyitottuk ki az ajtót Charles kiabált utánunk. Így fényben mégjobban nézett ki. Fekete ing fekete farmerral. Bazdmeg Melissa neked vőlegényed van, aki nem mellesleg nem ő tehát gyorsan ess vissza a jelenbe.
-Jajj lányok! Nem tudnátok haza vinni Arthurt? Ki van ütve teljesen két lépést nem lehet vele tenni.-erre Charline felnevetett. Azért már benne is volt adag az fix. Annyira nem volt berúgva, mint az öccse, de azért vetekszik vele.
-Hát ha hányást takarítasz reggel tőlem.-mondtam az előttem álló monacói srácnak.
-Én még azt is bevállalom.-nevettünk fel egyszerre.
Arthur tényleg nagyon ki volt ütve Charlesszal alig bírtuk berakni a kocsiba. Charline beült mellé hátra. Ránéztem a Ferrari egyik pilótájára.
-Ha akarsz te is jöhetsz.-tettem fel nagylelkűen az ajánlatot. Ő bólintott egyet.
-Nem muszáj ám vezetned.-nézett rám le a srác.
-Nem kell, majd én vezetek.-ezt ahogy kimondtam huppantam is be a vezető ülésre. Charles fejcsóválva átment a másik oldalra, majd hátra nézett és konstatálta, hogy a tesói elaludtak.
-Hát ezek kiütötték magukat.-mondta maga elé bambulva.
Nem változott semmit ez a jó madár évek óta ugyanolyan hülye és humoros. Az út csendesen telt, de nem az a kínos, hanem a jól eső csend.
Felcipeltük őket a Arthur hotel szobájába, mert Carlost már nem akarta egyikünk se zavarni. Bár nem tudja ez a barom, hogy mit hagyott ki.
Charline lebaszott egy pofont Arthurnak, ahogy fordult egyet. Charlesszal nem bírtuk ki, hogy ne röhögjük el magunkat. Fordult mégegyet Charline most meg rúgott egyet. Hát, hogy bír így aludni mikor részeg? Amikor józan meg sem mozdul egész éjszaka. Még jó, hogy nem vittük át a másik szobába.
Én elindultam az ajtó felé, hogy elmenjek a saját szobámba, de Charles utánam jött. Megfogta a kezemet és a homlokát az enyémnek döntötte.
-Meliss Lauren Sainz. Akkor Monacóban hibát követtem el, hogy nem mentem utánad. Hibát követtem el akkor amikor nem tudtam az indulataimat fékezni. Hibàt követtem el mikor le akartam tagadni, hogy még mindig beléd vagyok esve. De már túl késő lenne mindezt rendbe hozni. Szeretlek még mindig és nekem az a legfontosabb, hogy te boldog legyél.- ekkor a homlokát elvette az enyémtől, majd az ajkait a homlokomra tapasztotta.
Forró érzés kapott el a szívem egyszerre elkezdett melegedni a kihűlt testem.
Libabőrös lettem a kisujjamtól a fejem búbjáig.
Mire én ezt észleltem Charles már távolabb volt tőlem. A szája le volt biggyesztve, de csak félig.
-Hát azt hiszem most mennem kell. Aludj jól, jó éjszakát!-hadartam el gyorsan és ki léptem a szobából elkezdtem sprintelni mikor neki mentem egy ismerős vállnak. Pierre és Carlos állt előttem.
-Hova ilyen sietősen Hugi? Pont hozzád indultunk.-az arcomon szerintem a lefagyás legerősebb fajtáját  lehetett látni.
Tiktok: petrawriter_