Két tűz között /BEFEJEZETT/

20 |Christian megőrült?|

Mikor Carlos megszólalt nem tudtam, hogy mit reagáljak. A bátyám gondolat olvasó vagy csak szimplán ennyire ismer. Szerintem inkább a második.
-Carlos, jobban ismersz engem, mint saját magad. De ez most nem úgy van ahogy hiszed én Maxot szeretem már én nem Charlest.-fájt saját magamnak is kimondani a mondatot, de igazam volt. Vagy még sem?
-Melissa, ismerlek nem tudsz nekem hazudni, de te tudod én nem szólok bele a saját életedbe.
Gyorsan le is zártuk a témát. Odaértünk a pályához és külön váltak az útjaink. Ennyi izgalom egy napra már nekem is sok Maxszal keltem, ami már alapból egy vadorzó történet. Charles rongálta az autót. Hosszas csókolózásunkat is megzavarta, majd behúzott nekem egyet. Neki ment egy fának kocsival. Ezek után én meg be akartam vallani Maxnak hát normális se vagyok az biztos.
Be is értem a paddockba egész jó érzés volt újra itt lenni pedig nem voltam sokat távol csak egy fél napot. Hat óra felé járt az idő. Mikor beléptem a garázsba egyszerre megpillantottam a nagybátyámat, aki szorgosan nézte át Checo iratait. Leültem mellé és a fejemet a vállára döntöttem.
-Hajj Antonio én már nem akarok a mai napra több izgalmat. Haza akarok menni és aludni egyet.-nyávogtam a bácsikámnak, aki rám nézett és maga mellé rakta a papírokat.
-Héjj Tökmag, én nem így ismerlek téged. Te egy pozitív kis csaj voltál mindig is. Ne már, hogy a huszonötödik évedre baszod el. Tudom sok volt a mai nap, de csak egy két papír munka és már suhanhatsz is vissza a szállásra.-mosolygott rám szeretet teljesen a nagybátyám.
Mindig is egy nagy etalonomnak tartottam és mindig is olyan szerettem volna lenni, mint ő azaz bátor, okos és rafinált. A rafináltat kifejteném. Mikor még egy öt évvel ezelőtt rá akartak kenni valami bírósági ügyet vagy mit és kijátszott a rafilnáltságával az ügyet. Utána még keresték, de nem jártak sikerrel a rendőrök. Nos vissza a jelenbe.
-Tudod Antonio ma már a tököm tele van mindennel. Persze voltak jó és rossz dolgok is, de akkor is mégis miért ma történt minden? Egész eddig leéltem úgy huszonöt évet, hogy alig volt benne izgalom. Az utóbbi másfél hónapban meg csak történtek az események. Antonio én ezt nem bírom.
-Na Melissa tudod mit? Segítek megcsinálni a papír munkákat nincs sok már rápillantottam utána meg visszamegyünk hozzád és tartunk egy filmezős estét okés? Kedvenc unokahúgom.-karolt belém és elindultunk  Horner irodájához. Bekopogtam és nem kaptunk egy ideig választ. Elég mogorva ember ez a Horner, de nem mondok inkább semmit, mert annyira nem ismerem és hát kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk? Vártunk még egy két percet, majd kinyitotta az ajtaját és egész jó kedvűen nézett ki.
-Sziasztok! Mit szeretnétek?-mosolygott ránk és rásandítottam a mellettem álló bácsikámra, aki még furábban nézett rám.
-Szia Christian! Max papírjaiért jöttünk.-gyorsan visszaszaladt az asztalához és odaadta azt a három szem lapot hát azt hittem megőrülök jó értelembe. Bár az unokabátyám kettőt mondott. Elvettem a fehér fénymásoló lapokat és voltam olyan bátor, hogy rákérdezzek az örömére.-Mi történt Christian, hogy ilyen boldog vagy?-majd villantottam felé egy bájos mosolyt hátha azzal megenyhítem a legkőszívűbb embert akit ismerek. És beszartok sikerült.
-Jajj hát tudod Melissa ma minden olyan jól összejön. De látom ám, hogy van valami közetetek Maxszal, de én nem leszek akadály áldást rátok. Jajj gyere ide hadd öleljelek meg.-odalépett hozzám és megölelt tök szorosan.
-Hajj... alig kapok levegőt... Christian!!-fulldokoltam a karjaiba, amiközben Antonio kuncogását hallottam.
-Jajj Melissa nagyon sajnálom. De mindegy is jó éjszakát nektek.-majd küldött a levegőben egy puszit.
Ránéztem ijedten a bácsikámra, akinek a feje már szinte vörös volt a nevetéstől. Csak nevetett, nevetett és nevetett vicces volt nézni ezt állíthatom. Miközben próbáltunk elmenni egy nyugis helyre ahol megtudjuk csinálni a papír munkákat az nagybátyám még mindig fetrengett a röhögéstől. Értem én, hogy vicces, de ennyire csak nem. Útközben Carlosszal találkoztunk aki elég furán nézett ránk. Először én szólaltam meg.
-Majd mindent elmesélek csak még van egy kis dolgunk.-mutattam fel a lapokat a kezemben.
-Oké oké.-nézett ránk furán. Valami mondandója akadt miután, már elhaladtunk egymás mellett ezért utánunk szólt vagyis pontosabban utánam.
-Holnap nincs kedved velünk ebédelni? Hozhatod Maxot is.-mosolygott úgy, hogy a szép fehér fogai is kilátszódtak.
-Végülis mehetek.-mosolyogtam vissza.
Tovább mentünk az étterembe ott leültünk a teraszra ekkor már nyugodt volt Antonio kész csoda azt hittem sose kapom vissza az eredeti énet. Kikértünk mindketten egy limonádét, mert elég nagy volt még a hőség. Megbeszéltünk mindent ezzel kapcsolatosan. Igazából jó volt, hogy segített így tényleg minden jó lett. Még egy kicsit beszélgettünk a teraszon minden féle dologról és olyan nyolc óra fele úgy döntöttünk el is indulunk vissza a szállodába. Beültünk az autómba, majd csörögni kezdett a telefonom. Gyorsan rá pillantottam és anya neve jelent meg rajta. FaceTimeon hívott így odaraktam a kocsi kihangosítójához a kis tartómra.
-Szia Anya!-köszöntem neki. Ő még nem tudja, hogy itt van mellettem Antonio ezért ezzel kezdtem.-Képzeld el ki ül itt mellettem az autóba.
-Na Kislányom ki?-kíváncsiskodott anyukám
-Először hívd magadhoz Apát.-ők is ugyanúgy másfél éve találkoztak utoljára. Apa nem sokkal később már ott is volt a képernyőn.
-Na Lányom mit szeretnél?-rápislantottam Antoniora miközben már kint voltunk az úton.
-Sziasztok!-köszönt bele a telefonba. Mindkét szülőm arcán meglepettség látszódott.
Tiktok: petrawriter_