Két tűz között /BEFEJEZETT/

23 |Ohh... Charles miért vagy te Charles?|

Már három hónap telt el amióta Maxszal dolgozok. Igazán jól megy. Viszont az utóbbi időben munkatársi kapcsolatnál nem igazán voltunk többek. Fájt, mert szeretem meg minden, de nem igazán hiányzott az életemből. Charles már versenyzett az utóbbi versenyen. Hála égnek minden rendben van nála. Mikor találkozunk egymással a tekintetünk mélyen egymába fonódik, de nem tehetünk semmit. El vagyunk tiltva egymástól és még barátnője is van. Igen még mindig Charlotte. Idő közben pedig két nagyon jó haverom lett egyikőjuk a japán Alpha Tauris pilóta a másikójuk pedig az a francia srác, akivel kiskorom óta ismerjük egymást, de egyszerűen ki nem állhattuk egymást most meg itt vagyunk. Charline és Carlos babája makk egészséges és valami írtó cuki. Az utolsó ultrahangra nem tudta Carlos elkísérni ezért én mentem vele. Hát valami tündéri pofija van annak a kis csöppségnek. Most lett vége az évnek. Max lett a világbajnok mi meg a konstruktrőriben elsők. Éppen értem haza Monacóba, mikor kedves francia barátom neve villant meg a telefonomon. Alias harisnyás pippi gyűlőli ha így hívom pontosan ezért hívom így.
-Szia Hiszti Királynő! Mit szólnál ha elmennék ma este buliba?-én eközben kutakodtam a táskámba. Vagyis szó szerint a kulcsomért romboltam szét a táskám rendjét azért, mert bent hagytam a kabát zsebembe. Ügyes vagy Melissa hozd a formád.
-Szia Pippi! Még nem tudom, de ha átugranál azt díjjaznám, mert azt sem tudom hol a fejem.-vonszoltam be a két nagy bőröndöt az ajtón. Nos igen ritkán járunk haza. Vagyis én azért, mert Charles meg gyakran. Ne kérdezzétek női logika nekem is nehéz megérteni.
Mikor beértem a nappaliba nem érdekelt, hogy hideg van egyszerre kitártam a terasz ablakot, mert állott levegő volt még úgyis, hogy a szomszédomban lakó néni szellőztetett és meglocsolta a virágjaim. Hát milyen cuki. Ezután szétválogattam a ruháimat és beindítottam egy mosást. Nos igen én szeretem ezeket a dolgokat magam elintézni lehetne bejáró nőm, de minek mikor én is meg tudom csinálni? Elkezdtem a takarítást mikor csengetett a kedves haverom, akinek fél órájába telt ideérnie úgy, hogy egy utcával arrébb lakik. Mondhatja, hogy elütött egy hangya egy elefántot, de mindegy mit mond hihetelen. Elkezdtem neki mondani a magamét csak mondtam, mondtam és mondtam. A srác össze-vissza kapkodta a fejét úgy ahogy én mutogattam. Majd egy apró részletre felkapta a fejét.
-Nananana, álljunk csak meg egy pillanatra. Tehát ha jól értelmezem neked bejön Max, de eközben Charles is?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Nem Charles nem jön be.-még magamnak is hazudok.
-Ne hazudj! Látom, ahogy néztek egymásra nem vagyunk vakok vagyis jelen pillanatban csak én, de érted.-nézett rám továbbra is felvont szemöldökökkel.
-Akkor rosszul látjátok ezt kimerem állítani. Már nem vagyok beleesve Charles Marc Hervé Percivel Leclercbe.-nos, hogy hazudtam-e? Meg lehet. Kegyes hazugság? Tuti.
-Aha teljes nevén emlegeted szép kifogás.-nevetett fel kissé gúnyosan. De mit sem foglalkozva éppen takarítottam a teraszt.
Na még szép, hogy épp nem látszódon az erkélyemről. A ház előtt ment el Arthur és Charles gyalog.
-Bazdmeg Charles nem tudod tagadni szeretet még mindig. Oda vagy érte. Miatta csináltattad-szakadt meg a fiú szava.
-Erről egy szót se oké Öcsi? Ezt csak mi ketten tudjuk. Nem tudhatja senki. Meg különben is nekem ott van Charlotte szeretem őt újra és hibát követtem el azzal a tettemmel.-a szavai éles késként döfődtek a szívembe. Leroskadtam a földre és elkezdtem zokogni. Hogy miért, mert talán még mindig szeretem a hülye monacói sármos arcát. Pierre egyszerre odaszaladt hozzám, majd magához ölelt.
-Mi történt Kislány?-én erre nem válaszoltam csak zokogtam és zokogtam. Egy dologban reménykedtem, hogy ezt már nem hallották Charlesék.
Charles szemszöge:
A balesetem után volt egy kis emlékezet kiesésem. Csak a gyerekkori emlékeimre tudtam emlékezni. Azt a sok időt amit Carlosszal, Maxszal és Pierre-rel töltöttem na és persze a kihagyhatatlan Melissával. Emlékszem mikor kicsik voltunk és elmentünk nyaralni, majd egyik reggel megkért, hogy fonjam be a haját. Sokat szenvedtem vele az fix, mert már akkor is fenékig érő, dús haja volt. Még mindig szerelmes voltam belé ez nem kétség, de nem mertem bevallani senkinek, mert neki ott van Max nekem meg Charlotte. Egy ideje furcsa érzetem van. Mintha a spanyol lány most lenne a legközelebb hozzám. Az öcsémmel éppen hozzám tartottunk, mikor kicsit ráförmedtem egy olyan helyen ahol nem kellett volna. Először nem tudtam, miért fura aztán fején találtam a szöget. Melissa lakása. Majd miután rájöttem elkezdtem futni a lakásom felé, ahol Charlottetal élek. Arthur még kiabált utánam, de mit sem foglalkozva vele befutottam a kis birodalmunkba és egyszerre a gamer szobám felé vettem az irányt, mert oda csak én mehetek be. Hogy miért is? Mert és kész. Erre különösebb magyarázatom nincs. Viszont most valaki még is megszegte. Az öcsém volt az. A háta mögött Pierre, aki szúrós szemekkel nézett rám.
Tiktok: petrawriter_