Két tűz között /BEFEJEZETT/

19 |Rejtelmes francia mondat|

Melissa szemszöge:
Miután Max kilépett az ajtón elkezdtem gondolkozni az élet értelmén. Vajon Max csak játszik velem és nem akar tőlem semmit vagy tényleg táplál irántam érzelmeket? Charles most biztos műtőben van és az is könnyen meg lehet, hogy az életéért küzdenek. Carlost fogalmam sincs merre találom ezért leindultam a kedvenc helyemre a hotelben az edzőterembe. Jó röviden és tömören elmagyarázom. Mikor túl sok minden van a fejembe egyszerre elmegyek edzeni a kondiba vagy ha az idő engedi a közeli parkban Barcelonában van egy jó kis szabadtéri pálya. Apropó Barcelona. Beszéltem azóta anyáékkal és azt mondták, hogy ha az idejük engedi mindenképpen nálam is lesznek. Elvileg beszéltek Hornerrel. Nekem ez gyanús Charles eltűnik balesetben szenved Christian benne van. Anyáéknak egyszerre megengedte, hogy jöjjenek hozzám, sőt még Carlosnak és Charlinenal is. Gyanús nekem ez az ember talán látja Charlesban a potenciát és ezért, de Carlos is irtó ügyes akkor ez most hogyan is van?
Végig csináltam a gyakorlatokat és elkezdtem lenyújtani. Közben ment a zene a fülemben így nem sok mindent hallottam a külvilágból. Egyszer csak egy ismerős kéz fogta meg a vállam. A bátyám volt az egyszerre felpattantam és kivettem a fülesemet a fülemből.
-Charles hogy van?-tértem rá egyszerre a lényegre vagyis a nagyobbik lényegre.
Szeretem Charlest, de Maxot jobban. Fura kimondani, de amit tett velem Charles az felfoghatatlan. Most mégis az a bátyám felé az első kérdésem mi van vele.
-Összeomlott a tüdeje plusz eltört négy bordája mellé lehet még lesz emlékezet kiesése is, mert a fejét is elég csúnyán beütötte.
Mire ezeket a szavakat kiejtette a gyorsan felkaptam a vizes palackomat és egyszerre elkezdtem felfelé sprintelni. Na ma már kardiózni se kell. Elég jól le voltam izzadva, de nem érdekelt fújtam magamra nyolc liter dezodórt és még két liter parfümöt. Felvettem egy lenge világos kék rucit és elindultam a kocsim felé. Carlos egész végig úgy nézett rám, mint aki szörnyet lát vagy én nem is tudom. Beültem a fekete Aston Martinomba mit ne mondjak gyönyörű kocsi. Carlos beült az anyósra és mivel elég lapos volt a hangulat próbálta felvidítani jól is tette ezt merem állítani.
-Te hugi neked egy piros Ferrari sokkal jobban állna.-nézett rám a bátyám.-Jobban kiemelné a bőrödet, mint ez a-mérte végig a kocsit.-fekete...-mondta lehangolóan. Erre mindketten elnevettük magunkat.
Majd meg is érkeztünk a kórház bejáratához. Ránéztem a mellettem álló spanyol srácra, akivel még előbb nevettem most meg itt állunk lehangoltan és próbáltuk magunkat rá venni arra, hogy belépjünk az ő egyik legjobb haverjához és az én volt szerelmemhez. Odaléptünk a recepcióra és egy aranyos hölgy kezdett el hozzánk beszélni. Carlos nem beszél hollandul így elég bambán nézett, de hamar átvettem az irányítást és beszéltem a nénivel. Azt mondta még nem tudunk bemenni hozzá, de ahogy kijönnek tőle egyszerre mehetünk be. Felmentünk a szobája elé és várakoztunk egyszer csak nyílódott az ajtó. Max és Pierre lépett ki. Zsigereimben éreztem, hogy ők vannak bent. Carlos rá nézett Pierre, amit nem igazán tudtam hova tenni, de mindegy is. Max nyomott egy csókot a számra köszöntés képpen. Pierre tök nyugodtan végig nézte ezt az egészet. Nem értettem mi a rákot tudnak amit én nem?
-Szia Picim!-ölelt meg.
-Szia Maxi!-öleltem vissza.
-Már stabil az állapota. Nyugodtan menj be már nincsenek vérfoltok rajta meg ilyenek. Tudom, hogy irtózól a vértől. Viszont nekünk vissza kell menni a pályára. Ha végeztél jó lenne ha jönnél te is.-közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott egy bizonyos szót amitől az egész testem libabőrös lett.-Szeretlek Életem!-hintett egy lágy csókot az ajkamra.
-Én is téged!-mosolyogtam rá.
Majd eltűnt a sarkon Pierre társaságában. Érdekes hallottam már tőle egy párszor, de talán most érintett meg legjobban. Ránéztem Carlosra, aki tárta ki a bal karját, hogy azzal átöleljen és így menjünk be Charleshoz. Mikor beléptünk megfagyott bennem a vér és félve néztem rá a monacói félisten felismerhetetlen testére. A feje be volt kötözve és csövek lógtak ki belőle valami förtelmes látvány volt még úgyis, hogy vért nem láttam. Odaléptem az ágya széléhez. Végig mértem a kezét és láttam rajta egy ahhoz képest friss tetoválást. Nagyjából két hetes lehetett. Kicsit megvizsgáltam közelebbről és egy francia mondat volt az.
~ a l'amour de ma vie~ szép kidolgozott betűkkel. Életem szerelmének. Áhh ez tuti az a csaj... Miket is beszélek én össze-vissza Charleshoz semmi közöm itt se lehetnék. Ekkor kiviharoztam a szobából és meg sem álltam a kocsimig. Carlos egyszerre követni kezdett. Sőt futott utánam. Na másodjára a mai nap mennyi fogok én ezért még szívni. Mire leértünk az autómhoz gyorsan bepattantunk és ránéztem a mellettem ülő bátyámra enyhén könnyes szemekkel. Sírni nem tudtam, de a szemem már tele volt könnyekkel.
-Mióta is vannak együtt Charlesék?-néztem még mindig a srácot, aki egy kicsit furán, de hamar leesett neki a tantusz.
-Ja olyan három négy hete. Miért kérdezed?
-Ahh hagyjuk is. Visszavigyelek a hotelbe vagy a pályára jössz te is?-kérdeztem egy álmosollyal az arcomon.
-Melissa nem tudsz hazudni nekem csak úgy mondom. Amúgy én is a pályára megyek tehát lesz időnk megbeszélni. Nos mi is bántja azt a pici szivecskédet?-nézett felém aranyos félmosollyal, amire már nem csak kényszerből görbült felfelé a szám.
-Jajj Carlos tudom, hogy nem tudok neked hazudni, de erről még nem akarok beszélni...-figyeltem az útra miközben a bátyám folytatta a dolog kivesézését.
-Most te arra a tetkóra gondolaz Charles karján?
Tiktok: petrawriter_