Két tűz között /BEFEJEZETT/

40 |Az esküvő|

Nyár van azóta az este óta nem történt nagyon semmi érdekes erre felé. Charles csókját azonban hiba lenne elfelejteni. Az ajkai édesek voltak, mint a méz. Puha, mint a párnám. Azonban az aznap történteket nem mondjuk el senkinek. Kettőnk titka marad. Ó istenem és én így megyek férjhez? Muszáj lesz beletörődnöm. Éppen az utolsó ruhapróbán ülünk vagyis pontosabban én állok, ahova most is Charline kísért el. Én unott arccal álltam végig azon a kis zsámolyon, amíg a hölgy méretre igazította a darabot. Gyönyörű volt egyszerűen, ahogy ránéztem nem jutott eszembe más csak, hogy váó.
Charline is észre vette a kedvtelenségemet.
-Melissa biztos ezt akarod?-nézett rám miközben megfogta a kezemet.
-Persze.-mondtam neki rövidre zárva.
Nem akartam ezt a témát tovább feszegetni így abba is hagytuk ezt a boncsolgatást.
Mikor kiléptünk a szalonból Charles és Pierre termedt elénk.
-Sziasztok lányok!-köszönt felhúzott szemöldökkel a legjobb barátom és megölelt.-Mi van Melissa?-nézett rám mire rám rámjött a sírhatnék, de nem sírtam csak megráztam a fejemet.
Charles és Charline csak furán néztek rám. Ekkor Charles hangjára lettem figyelmes.
-Melissa történt valami?-lépett oda hozzám és az ölelésébe vont.
Baszki, hogy mondjam el, hogy eszem ágában nincs hozzá menni a vőlegényemhez és helyett ha Charles állna az oltár előtt azonnal hozzá mennék?
Sehogy, szarban vagy Melissa Sainz kurvára.
-Nem semmi most viszont haza megyek sok dolgom van még hétvégéig.-mondtam, majd el is mentem.
Max nem volt otthon tudtam, mert ő is elment ruhapróbára és neki egy órával későbbi időpontja volt tehát bezárkóztam a lakásomba és rám jött a sírógörcs. Vagyis nem jól zártam be az ajtót, mert Charles bejutott.
-Hajj úgy tudtam, hogy valami nincs rendbe.-húzott magához közel és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Charles hogyan mondjam el Maxnak, hogy nem megy? Mi van ha nem ő az igazi és van olyan férfi, aki nála sokkal jobban szeret? És mi van ha én mást szeretek?-mondtam az utolsó mondatot halkan, hogy csak is ő hallja.
-Nyugi Melissa együtt megoldjuk.-döntötte a homlokát az én homlokomnak.-És tudod én mindig melletted leszek.
Ekkor egy kopogás zavart meg bennünket.
Kinéztem a kukucskálón és Max volt az.
-Beengednél Szívem?-mindketten lefagytunk.
Odaléptem Charleshoz.
-Je t'aime mon amour!-majd nyomtam egy csókot a szájára.-Most pedig mássz ki az ablakon. Vagy lebukunk.
-Futok is Édesem.-küldött a levegőbe egy puszit.
Egyszerre mentem az ajtóhoz.
-Na Babám mi tartott ennyi ideig?-mosolygott rám és adott egy puszit az arcomra.
-Kerestem a kulcsomat.-mosolyogtam rá vissza.
Ó baszki ennek nem lesz jó vége én érzem.
Elvoltunk teljesen egész nap, majd mikor Max elment fürdeni én kimentem a teraszra. Egy cetlit találtam. Gyorsan kinyitottam Charles írása volt így azonnal elmosolyodtam.
Mon chéri imádom, hogy így titkoljuk a dolgokat. Puszi Charles<3
Elmosolyogtam rajta, majd a cetlit elraktam a farzsebembe.
Kint ültem a teraszon mikor Max nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Nem akarsz menni fürdeni? Holnaptól hosszú napunk lesz.
-Persze futook.-nyújtottam el az utolsó szót. A cetlit elraktam a telótokomba ami hála égnek fekete így nem látszik semmi.
Beléptem a zuhany alá és csak elvoltam a gondolattal, hogy holnapután már feleség leszek, de hallani nem akartam róla.
Gyorsan kiszálltam a zuhany alól és mentem is be a szobánkba Maxszal. Már bealudt ezért még egy kicsit telóztam. Charlinetól kaptam egy üzenetet.
-Babám engem nem tudsz átverni. Hívj fel. MOST.-ez a most elég félelmetes volt ezért engedelmeskedtem neki.
Tárcsáztam és egyszerre fel is vette a telefont.
-Melissa te nem vagy komplett.-jelentette ki egyszerűen.
-Neked is szia! Miért?-sejtettem, de azért megkérdeztem.
-Ott van melletted Max?-elkor már kint voltam a teraszon.
-Nem nincs alszik. De mi bajod van?-folytattam tovább a semmit tudósdit.
-Melissa tudjuk ne játszd a hülyét! De ezt így hogyan szeretnéd? Én nem szólok bele.
-Charline tudom a dolgom. Ha valaki közbe szól az közbe szól. Most pedig ha nem haragszol meg megyek aludni, mert nagyobbak a karikáim, mint egy hullahopp karika.-köszöntem el tőle, majd bementem a szobánkba.
-Ki volt az?-kérdezte Max álmos hangon.
-Charline zaklat 0-24ben.-nevettem fel egy csöppet, majd Max behúzott magához és szorosan átölelt. Huhh ez meleg volt.
Hamar elaludtam, mert tényleg nagyon álmos voltam.
Reggel a napsugarakra keltem. Na meg persze a kávé illatra. Maxnak mostanság szokása, hogy kávét csinál mindkettőnknek ezért hamarabb felkel.
Szeretem Maxot ez tény, de más mostanság az érzet.
Tök "nyugisan" telt el a nap, majd olyan délután kettő fele Max elment az ő lakásába és elkezdett készülődni. Átjött Charline hozzám, aki tegnap óta olyan furcsa velem.
-Melissa nem tudod titkolni, hogy még mindig szereted. Így nem-folytatta volna a mondandóját, de közbe szóltam.
-Charline csend.-jelentettem ki, de nem volt neki ennyi elég csak mondta mondta, majd valaki kopogott.
Odaszaladtam gyorsan az ajtóhoz. Kika volt az.
-Na sziaaaa megjöttem!-jelentette ki, majd már ment is be a lakásba.
Nagyon jókat beszélgettünk és még magánkoncertet is tartottunk a háztömbnek. Este olyan tíz óra fele elindultunk a bárba, ahol tartottam a lánybúcsúmat. Ez csak a mi esténk hármunké. Csak azt csinálunk, amit akarunk. Persze berkeken belül.
Mentem éppen el mosdóba mikor Charles felbukkant a semmiből.
-Nyugi Babám én nem vagyok meghívva a legénybúcsúra.
Ekkor megfogta a derekamat, majd magával húzott az elvileges női vécébe.
-Charles mi a faszt csinálsz?-kérdeztem tőle miután berángatott egy fülkébe. Faszt rángatott be mentem utána, mint a puli kutya.
Egyszerre lecsapott az ajkaimra. A hajamba beletúrt az egyik kezével a másikkal pedig a derekamat fogta.
Ezek után nem is igazán habozott tovább azt tette amire már mindketten vártunk egy ideje.
Másnap van. Igen megcsaltam Maxot bűn tudatom van elég rendesen és ma meg hozzá megyek te jézus úristen. Nem mondhatok nemet az oltárnál. Azért, mert még mindig szeretem álmaim pasiját.
Már sminkeltek és csinálták a hajam. Még magamnak is szép látványt nyújtottam mikor belepillantottam a tükörbe. Sose sminkelek, de nem hiszem, hogy szokásom lesz. Sőt tuti. De ez a halvány barna smink ezzel a visszafogott, szolid tussal valami eszeveszetten sikerült.
Nem bírtam konkrétan két lábon állni így Charline és Kika nyújtottak nagy segítséget számomra.
-Lányok ugye mondjátok, hogy jól nézek ki.-fordultam feléjük mikor teljesen összeállt az összkép.
Az egyik barátnőm elejtett egy perecet ami félúton volt a szája felé. A másik barátnőm egyszerre felugrott és ujjongott.
-Jajj Melissa mindig is erről álmodtunk. Te hozzá mész... ez esetben Maxhoz.-komótosdott le elég rendesen.-Ez nem volt az álom része. Eldobod a csokrot én meg  elkapom férjhez megyek Carloshoz lesz sok gyerek és egymás mellett fogunk megöregedni.-kezdett el hatalmas vigyorral nevetni.
Tényleg erről álmodtunk. Titokban mindig is szerelmesek voltunk a másik bátyjába így volt mit dumcsiznunk csajos este.
-Ja mondjuk nekem az a kép jobban összeállna, ha a monacói félistenhez mész hozzá.-mutogatott rám a fotelben heverő francia lány.
-Kika!-mondtam egyszerre miután befejezte a mondandóját.
-Mi van? Én csak tényeket közlök.-mondta a lány mire Charline odament hozzá és ököl pacsiztak egyet.
Mentünk le az emeletről és mivel Monacóban volt a nagy nap ezért Charlinenál készülődtünk. Már mindenki lent várt minket kivéve Charles. Arthurt és Lorenzot szerintem össze kellett kaparni a földről. Pascal csak odajött hozzám és odasúgta a fülembe.
-Melissa tudom mi lesz a vége ismerlek annyira benneteket.
Pascal mondatait nem tudom kiverni a fejemből. Egészen addig, hogy beléptem házasságkötő terembe édesapámmal.
Minden szem ránk tévedt. Szépen és lassan mentünk be. Féltem alig bírtam a lábamon állni. Izzadtam, mint kurva a templomba. Érdekes hasonlat...
Tiktok: petrawriter_