Kicsoda Survy?

19.

Zsebre vágott kézzel megyek be az épületbe, és a falakat fürkészem. Már tudom, micsoda járatrendszer bújik meg bennük, a bogarak és egerek számára ez nem börtön, hanem maga a paradicsom. Jól el is lennék itt, de Seth egyáltalán nem, és így az egész nem jó. Meg kell oldanom valahogy, hogy kikerüljön innen.

Ahogy belépek a cellába, a zsebemben Seth fogával babrálok, és már előre élvezem, hogyan is fogom ezt kamatosan visszafizetni a cellában ücsörgő két férfinak.

– Na, drágaságok? Mi ez a nagy csend? Csak nem elanyátlanodtatok a gazdi nélkül? – kérdezem, mert elég nyilvánvaló, hogy a törpe volt a főnök, a másik kettő mintha még pislogni sem tudna úgy, hogy nem utasítják rá őket. Az azért még leesik nekik, hogy egy ilyen beszólásra dühösnek kéne lenniük, és fenyegetően méregetnek, de még nem mozdulnak a helyükről. A nagydarab az alsó ágyon ücsörög, és alapállapotában csak bambul maga elé, mint ahogyan az ilyen nagydarab állatok szoktak, akik még az agyuk helyére is izmot növesztettek. A cingár a felső ágyon hasalva könyököl, onnan méreget. Neki talán egy kicsivel több sütnivalója van, de őt meg még a szellő is elfújja, szóval nem lesz gond azzal, hogy látszólag túlerőben vannak a létszámfölény miatt.

– Hogy kinyílt a csipád, újonc – fintorog a patkányképű, és felkel, lelógatja a lábát a felső ágyról.

– Nem tudom, egy csipa hogy tud kinyílni – rántom meg a vállam. – De a tied tuti nagyon jól érzi magát a pofádon. Csoda, hogy még látsz tőle... ja, várj! Az a gennycsomó csak a fejed – vigyorodok el, mire leugrik az ágyról, és az öklét felemelve megindul felém. Nem tudom, azért ilyen béna, mert tényleg ilyen béna, vagy csak alábecsül Seth múlt éjjeli tehetetlensége miatt, mindenesetre kapóra jön a dolog. Egyszerűen kitérek az ütése elől, túl nyilvánvaló, hogy az arcomra céloz, és elkapom a csuklóját, majd a lendületét kihasználva továbbsegítem, hogy lefejelje a mögöttem levő ágytámlát.

– Csudába, drágám, lehetne nagyobb állóképességed is – eresztem el, mire vérző fejjel összecsuklik a földön. Már ennyitől kidőlt. Így tényleg nem lesz semmi kihívás, még kettejük ellen sem. – Na, észlény? Te is beszállsz, vagy csak végignézed, ahogy megtanítom a kis barátod, hogy ne kezdjen többé a kisebbel?

A nagydarab erre már feláll, és fenyegetően ropogtatja az öklét. Én csak unottan felvonom a szemöldököm.

– Tudod, ha eltöröd magadnak a kezed, azzal csak nekem segítesz – jegyzem meg, amivel máris sikeresen összezavarom, megtorpan, és értetlenül mered rám. – Várj csak, drágaságom, majd én megmutatom, hogy kell ezt rendesen csinálni – kapom el hirtelen az egyik ujját, és addig feszítem hátra, amíg nem roppan.

Az izomagyú felbődül, úgyhogy gyorsan az arcában csattan az öklöm, hátha arra elhallgat. És tényleg működik, megint értetlenül elkerekedik a szeme, de befogja a száját, mintha elakadt volna a merevlemez annál a résznél, hogy valaki megütötte. Viszont keményebb, mint gondoltam, fájdalmasan rázom meg a kezem, mert ez az ütés valószínűleg nekem rosszabb volt, mint neki. Pedig nem tehetem tönkre Seth testét...

És ez még a fafejnek is feltűnhet, mert magabiztos vigyor ül ki a szájára.

Megpróbálja viszonozni a kedves megmozdulásom, és fürgébb, mint gondoltam, nem sok híja van, hogy eltaláljon, de végül csak sikerül kitérnem előle, és ahogy mögé kerülök, még belerúgok egyet hátulról, így a cingár földön heverő testében felbotlik, és ő is elterül mellette. Nekem meg több se kell. Mögé kerülök, és hátulról a nyaka köré fonom a karom, hogy addig szorítsam, amíg még mozog.

Egy kis ideig még kapálózik, küzd, de nem tud szabadulni, viszont néhány vak ütése betalál, amitől dühös leszek. Amint ő is kidől, ingerülten rúgok bele, a hatalmas test alig mozdul meg dühös megmozdulásomtól.