Mentsvár (BEFEJEZETT)

ELSŐ

Carmen

Délben már felöltözve várom a sofőrt a kastélyszerű házunk előtt. Oliver azt mondta a cégnél találkozzunk. Egy hónapban egyszer elvégzem nekik az orvosi vizsgálatokat a dolgozóknak. Hogy miért? Mert kikönyörögtem. "Egy Walker nem dolgozik senkinek" mondóka után döntöttem el hogy szembeszállok vele, ha csak egy kicsit is.

A hatalmas épülethez érve a sofőr leparkol.

Rutinszerüen lépek ki a mélygarázsban az autóból, a lift felé igyekszem. Végigsimítok a ruhámon, ami egy világoskék kosztüm alatta egy fehér selyem ingel. Belépek és megnyomom a OW gombot, de mielőtt becsukódna a lift ajtó egy erős férfi kezet látok az ajtók között. Kinyílik, és megpillantom Őt. Hollófekete hajú, jóképű férfi rikítoan kék szemekkel. Felismerés csillan a szemeiben, után pedig undor. Meglepődök a hangulat váltáson. A szemöldököm felvonom. Nem köszön. Beáll mellém, leellenőrzi a panelt, majd megvárja még becsukódnak az ajtók.

A levegő feszült. Előre néz még véletlenül sem rám. Én viszont megnézem őt a szűrke tükörképét az liftajtóban.
Magas, vagy 190 centi, elegáns sötétkék méretre szabott öltönyt visel. Alatta látszik hogy kidolgozott teste van. Széles vállai, vastag izmos combja.Megbámulom őt, nem zavarja. Belenéz a szemembe a tükörképen keresztül és nem ereszti a tekintetem. Az arcom kifejezéstelen. Mégis egy kicsit kíváncsi vagyok ki ez a férfi. Ugyan oda megyünk. Percek kérdése és meg tudom.

A felvonó csilingelve jelzi hogy megérkeztünk.
Úgy lép ki az ajtón hogy rám sem néz.

Úriember.

Ellököm magam a faltól és ráérősen követem a vörösszőnyeggel borított folyosón. A falak mattfeketék és a spotlámpák vakítanak.
A fehér magassarkú szandálom nem hallatszik ahogy belesüpped a szőnyegbe. Odaérünk a mintaférjecském titkárához aki bőszen telefonálgat és jegyzetel.
Nem hallom amit a férfi mond neki, elég komolynak tűnik. Amint Christopher rám néz a pult mögül mosoly terül az arcán. Kilép majd megölel. Ismeretlen uraság végignézi a jelenetet majd hátatfordítva a elindul a férjem irodája felé.

-Carmen!-mosolyog még mindíg.-Megint eltelt egy hónap?
-Úgynézki. -viszonzom a lelkesedését.

Olyan kedves fickó ez a Christopher. Tud mindent rólam és Oliverről. Személyi asszisztens aki szobát foglal, asztalt az étterembe meg sok más szarságot amit elfoglalt Oliver nem tud megtenni.
Tisztelem őt és becsülöm. Ha már más nemteszi.

-Menj csak be szivi.-mutat a barna irodaajtóra.

Egy gyors ölelés után, bekopogok.
Oliver hangja hallatszik, majd ellhallgat. Majd a férfié akinek érdes rekedt hangja van. Kicsit megborzongok a hallatán.
-Gyere drágám!-benyitok. A férfi a kanapén ül az aktatáskájával a keresztbetett lábán. Olivernek öröm csillan a szemében majd oda jön hogy a derekamnál fogva bevezessen a helységbe.
-Szia.-pislogok. Ugyanis nem ért hozzám már nagyonrég ilyen gyengéden. Majd a figyelmem a kanapén ülőre terelem.
-Nagyon udvariatlan vagyok! -csapja össze a kezeit a férjem majd a férfi feláll. .-Daniel Keaton az új ügyvédem. Igazi bulldog a szakmában. -kezet nyújt felém, nagy férfias kezébe belesimul a piciny hideg kezem. Megszorítja alig érezhetően.-Carmen Walker.-Oliver a kezünket nézi majd köhint egyet jelezve hogy kicsit tovább tart a kézfogás.
Keaton úgy ereszti el a kezem mintha a tűzbe nyúlt volna. -A feleségem.-simít végig a hátamon lágyan. Keaton szeme olyan ismerős és a neve is..
-Örvendek.-hallatszik hallkan a hangom.
-Mr Keaton! Ön nős?
-Nem.-a hangja hallatán a karomon kiver a libabőr még jó hogy nem látszik.
A szemeimbe néz. -Nincs szerencsém a nőkkel.-Majd megköszörüli a torkát és helyet foglal.
-Oh bocsánat..-Oliver is leül meglepődve az asztalhoz.-Carmen itt vannak az akták, az orvosi szoba kulcsát tudod hol találod.

Odasietek az említett dokumentumokért amik az alkalmazottak aktái. Felveszem a szekrényből a fehér ropogós köpenyem, a táskámat lerakom, kiveszem belőle a kényelmes fehér cipőmet. A mozdulataimat végig követik szótlanul. Azt várják mikor megyek el.
Mielőtt kilépnék Oliver megszólal.
-Ne is kérdezze.-sóhajt.-Hajthatatlan.