Mentsvár (BEFEJEZETT)

HARMADIK

Carmen

Az anyám mindíg arra nevelt hogy álljak ki magamért. Igen, így volt sokáig. De amikor az ember belekényszerül egy helyzetbe, a remény szikrája is kialvóban van, elveszít hinni magában, az emberekben, és a jövőben.

Egy szép kis átlagos életről álmodtam. Kis kertes ház, odaadó férj, és egy rakás kis kék vagy rózsaszín ruhás krapek.
Ehelyett egy kastélyban lakom, a seggfej férjem seggfej családjával. Gyerekről még csak álmodni sem merek.

Mindíg, mindíg visszakúszik a gondolataimba Daniel Keaton rikítóan kék szeme. Nem az undor, vagy a megvetés szikrája amit nemtudok elfelejteni. Mintha már találkoztunk volna.
Lehet hogy a páciensem volt? Nem jó a név memóriám. De egy ilyen tekintetet nem nagyon felejt el az ember.

A vacsora asztalnál kínos csend uralkodik.  Hank a minta fiú. Kedves, okos, és ért a cég ügyeihez nem utolsó sorban gyermeke fog születni.

És ott van Oliver.

Nem néztem rá a mai nap történtek után. A látványától felfordulna a gyomrom. Próbálom ignorálni a személyes teremből.
Csak kevergetem a levest elmélyülten. Anyósom Everly a harmadik borát issza, Kain pedig Oliverrel beszélget.
Hankel összetalálkozik a pillantásunk. A szeme lejjebb kalandozik a nyakamra. Hirtelen odakapok mert elfelejtem hogy egy kiló alapozót tettem oda. És egy fekete bársony sálat. Nyelek egy nagyot és félénken rámosolygok. Csak ingatja rosszalóan a fejét. Hank kedves ember, törődik velem. Ő nyugtatott meg amikor elsőnek elbánt velem Oliver. Megmosta az arcom és nyugató teát főzött nekem. Majd ágyba kisért és addig simogatta a hajam míg álomba sírtam magam. Oliver nem tudja, ugyanis ő azután hogy megpofozott és kishíján megerőszakolt eliszkolt itthonról.
Hank nem tud tenni semmit. Nem is akarok mások terhére lenni. Meg fogom ezt oldani. Vagyis ezt mondogatom magamnak.

A vacsora után lezuhanyzok, és a rózsaszin selyem pizsamámba bújok.
Kifésülöm a hosszú barna hajam. Mielőtt bebújnék az ágyba hallom hogy valaki kopog.
-Carmen? -Oliver könnyed hangja töri meg a csendet. A pánik eluralkodik a testemen és görcsbe rándul a gyomrom. Úgy teszek mint aki alszik, hátha elmegy.-Beszélnünk kellene.-sóhajt egy nagyot.

Csak.
Maradj.
Csendben.

-Sajnálom.-ennyit mond még mielőtt hallanám a lépteinek zaját.
Most megsajnáltátok ugye? Minden alkalommal ezt teszi, bocsánatot kér és minden kezdődik elölről. Ne sajnáljátok.

Egy rohadék.

Másnap egy csomó teendőm van a jótékonysági szervezetnél. Ma este lesz az egyik parti a Leukémiával küzdő kisgyermekeknek gyűjtünk.
Walkermama és én mindent előkészítettünk.
Óriási terem, fehér-bézs árnyalatokban pompázó díszek. Élőzene és kitünő személyzet.

Egy hófehér földíg érő ruhát választottam kivágott a háta és csipkék szegélyezik. A hajamat francia kontyba rendezték és a sminkem füstös árnyalatú.
Ez vagyok én. A doktornő, mintafeleség, és segítőkész menyecske.

Úgy utálom!

Lesietek a hallba ahol már mindenki frakkban és elegáns estélyiben van.
A limuzinba beülve egyre idegesebb leszek. Oliver oldalán leszek ma kardísz. Tettetnem kell a boldogságunkat és mosolyognom kell idióta sznob poénokon.

-Gyönyörű vagy drágám.-Walkermama őszintén rámmosolyog.-Rengeteg munkád van a mai rendezvényben. Köszönöm.
-Szívesen tettem anyuka.-simítom meg a selyemkesztyűbe bújtatott kezeit.

Oliver felém fordítja a fejét és mintha habozna mondani valamit, de végül megtartja magának.
Amikor kiszállunk a 4 csillagos szálloda előtt, bevonulunk a nagyterembe mindenki minket néz. Telefonvakuk villannak és oda jön egy seregnyi ember üdvözölni.

Mrs Walker beszédje után elkezdődik a parti. Oliverrel oda sétálunk a bárhoz.
-Egy whiskeyt tisztán, a feleségemnek pedig egy eperkoktélt.-mondja a csaposnak határozottan, majd felémfordul.-Egy pillanat kimegyek a mosdóba.-azzal elviharzik.
Sóhajtok egyet majd a kezem ráteszem a pultos karjára.
-Tenne nekem bele vodkát legyen szíves?-mosolygok rá, bólint, elővesz egy kis mérőt és beleönti.-Abból még hármat tegyen és rendben vagyunk.-kikerekedik a szeme de és továbbra is csak mosolygok. Végül elémrakja a vodkaepercsodámat amit elkezdek szűrcsölni.
-Ízléses.-halk nevetést hallat melettem egy férfi. A hangját ezer közül felismerném.
Hozzá fordulok és kicsit meghökkenek amikor a tekintete pontosan az enyémbe forr.
-Daniel Keaton.-mosolygok rá féloldalasan.-Mit tudsz te?-felvonja a szemöldöket.-Semmit. Elmondom én neked. Isten ajándéka ez az ital a magamfajta nőknek! -iszok bele az italomba.
Elfordul tőlem és a pultra teszi az italát amikor felcsendül egy lassú zene. Feláll és a kezét nyújtja felém.
-Szabad? -most először nemlátok a szemeiben undort vagy lekezelő pillantást.

Leteszem a koktélom amit én fejlesztettem ki, és a kezeim Keatonéba teszem. De hírtelen elhúzom amikor meglátom Olivert közeledni.
-Szivem!-karol át hírtelen, ám inkább felülök a bárszékre.-Keaton.-biccent neki.
Keaton csak felemeli a whiskeyvel teli poharát és beszélgetni kezdenek.
Átváltanak komoly üzletember stílusba.
-Felkérhetném Mrs Walkert?- áll fel a székről. Oliver hirtelen elhallgat.
A gyomrom összeszűkül és sűrün pislogok. Idegesen eltűröm a kiszabadult tincsem a fülem mögé. Annyira rettegek ettől az egésztől! Nem is nézhetek rá, kizárt hogy táncolni engedjen.
-Csak nyugodtan.-leheli ezeket a szavakat. A hideg kiveri a bőröm és a pánik kezd eluralkodni rajtam. Gyorsan veszem a levegőt. Oliver csak néz rám közömbösen.

Zaklatott pillanataimból Keaton felém nyújtott keze ragad ki. Belecsúsztatom a kezébe az enyémet és miközben odavezet a parkettre ahol lassú zene szól, Oliver belekortyol a whiskeybe és a pohara fölött tart szemmel a pultnak támaszkodva.

-Miért akart velem táncolni Keaton? Érezhetően ki nem állhat engem.-szegezem neki a kérdést. -Kérem a kezeit tartsa itt. Húzom fel egy mozdulattal a csipőmről a derekamra.
-Van egy elméletem.-hunyorog miközben lassúzunk. -Csak had teszteljem.
Nem szólok semmit. Visszatér az a Daniel Keaton aki a liftben volt. A közömbös. A kezeim az izmos vállán nyugszanak, olyan elegáns ma hogy legszivesebben beleharapnék.
Kifogástalan frakk, a fekete haja hátra simítva. A szemei megbabonáznak.
Keaton kezei lejjebb vándorolnak. A testem megfeszül. Oliver nem lát ebből a szögből. De akárhogy keresem nem látom a szemeimmel. Szaporábban veszem a levegőt és próbálom eltolni Keatont. Nem engedi helyette kézen fogva elvezet kifejezéstelen arcal a tömegben a mosdó felé. A mosdók folyosóján senki nem tartózkodik, egy sötétebb sarokba húz. Próbálok ellenkezni.
-Mitől fél ennyire Carmen?-von közelebb magához egy mozdulattal. Levegőért kapok és becsukom a szemeim.
-Kérem engedjen.-próbálom eltolni magamtól és a mellkasán tartott kezeimet bámulom. Esze ágában sincs elengedni, a lábaim remegnek, gyanakodva méreget és közel hajol a fülemhez.
-Vagy kitől fél?-suttogja a fülembe.

Kikerekedett szemekkel nézek rá, oldalra döntött fejjel méreget.
-Én segíthetek.-mosolyodik el.

-Fogd be! -sziszegem neki. Ellököm magamtól. -Semmi közöd hozzám, azért fizetnek hogy a bíróságra járkálj. Ne érj hozzám mégegyszer.

Ezzel a mondattal hagyom ott az értetlen arckifejezésével együtt. Mit tudhat rólam ez a mindenlében kanál?