Mentsvár (BEFEJEZETT)

KILENCEDIK

Daniel

Az úton vissza felé autójáig Carmen szemei engem vizslattak. Néha elmosolyodott, néha pedig a száját harapdálva gondolkodott valamin.

-Mikor találkozunk megint?-hajol közelebb hozzám. Kérdőn felvonom a szemöldököm és félmosolyra húzodik az ajkam.-Nem úgy értem!-bokszol bele a vállamba nevetve.
-Hamarosan.-veszek elő egy cigarettát, majd meggyújtom.- Most hogy a férjed adott egy rahedli munkát a tévéadó beperelésével, Conny Litvinnel kell szerveznem egy találkozót, el kell utaznom pár ingatlanhoz amit vettetek, és a szokásos olajfúrások engedélyeivel kell foglalkoznom.-ahogy magyarázok és a füstöt fújom ki, az ajkam megnyalom közben. Carmen ezt végignézi és piros szinűre vált az orcája. -Persze lesz majd időm a ránk is. Majd összeülünk valahol, hogy megbeszéljük a lépéseinket. De Carmen, arra kérlek senkinek ne beszélj a mai napról! Még Hank és Linda Walkernek sem! Nem bízhatsz bennük teljesen.-simogatom meg a combját miközben figyelmesen hallgat és egyetértően bólogat.
-A nagy szüleim még itt élnek. Itt van a házuk nem messze. Tudom használni alibinek.-veti fel az ötletet.
-Majd meglátjuk mennyire engednek szabadlábra.-sóhajtok.-Rendben?
Elszomorodik. Kifelé kezd kémlelni az ablakon.-Carmen?-felém fordul.-Nem szabad hogy most hírtelen mászkálj minden felé. Napokig, sőt hetekig nem hagytad el a házat. Oliver mesélte. A változás feltünhet neki. Tudod az ilyen pszihopata ronadékok okosabbak mint aminek kinéznek. Igérem lesz alkalmunk átnézni a lehetőségeidet. De addigis a munkámra is koncentrálnom kell hogy ne gyanakodjon senki.
-Rendben.-szinte suttogva beszél.-Félek vissza menni a házba Keaton.-vallja be lemondóan.-Sosem tudhatom mi vár rám ott.-összeszorítja az ajkait és az ujjait tördeli közben.
-Smsben elérsz. Hívni ne próbálj. Kockázatos. Arra kérlek egyél rendesen.-fogom le egyik kezemmel az övét hogy ne gyötörje tovább törékeny ujjait. Bíztatóan rámosolygok.-Minden rendben lesz.
-Adj valamit ami miatt reménykedhetek.-a hangja megremeg.
Miután leparkolok, közelebb hajolok hozzá és az arcát közrefogva tapasztom ajkaim az övéire. A csókomban benne van a bizalom, a remény, és amit nyújtani tudok neki, a törődés. Mintha egész életemben ezt az ajkat kerestem volna. Mintha erre vártam volna mindíg is.
Halványan elmosolyodik mikor elhúzódom tőle és mintha eszébe jutna hol vagyunk elkezd kifelé kémlelni.
-Sötétített üveg.-simítom végig a haját.-Mondtam hogy bízz bennem.

Carmen

A napok csiga lassúsággal teltek. Egyre jobban kezdtem azt hinni hogy az egy hete történt dolog Keatonnal csak képzelgés.
Oliver beletörődött hogy egyedül mentem vissza a városba ahol szinte felnőttem, nem kérdezte mi történnt ott, vagy hogy érzem magam, hogy vannak a sérüléseim. Elmondtam neki évekkel ezelőtt a történetem. Tudja hogy engem meglehet törni, sarokba lehet szorítani.

Olyan ürességet éreztem Keaton felbukkanása előtt hogy nem tudom valósak e a mostani érzelmeim. Teljesen megbízom abban a férfiban. Még nem tudom miképp fog engem innen kiszabadítani. Látom a szemeiben az elszántságot és akarást, na meg persze a vágyat és még valamit amit most nem bírna el a szívem. Keaton odavan értem, érzem. Én csak akkor lélegezhetek fel, vagy érezhetek iránta komolyabban, ha már nem itt élek, és a vezetéknevem nem Walker.

Fel keltem az ágyamból, majd egy gyors zuhany után megfésülködtem és megmostam a fogam.
Ezután felvettem egy sötétkék ujjatlan testresimuló ruhát ami a térdemig ér. Hozzáillő lábbelit választottam. Mikor már a tükörben megnéztem magam, az ágyamon rezegni kezdett a mobilom.

Jóreggelt szépségem!
Oda tartok a birtokra. Conny Litvinnel az oldalamon. Csak azért írtam hogy ne érjen meglepetéskénnt.
Csók Keaton.

Észre sem vettem de mosolyra húztam az ajkam. Keaton olyan jelenség az életemben amitől csak boldog lehetek. Elég tőle pár kedves szó, és jobb kedvem lesz.
Kopogásra kaptam fel a fejem a telefonomról. Majd benyitott életem megkeserítője.