Mentsvár (BEFEJEZETT)

HUSZONHARMADIK

Daniel

Az éjjel nem volt olyan nyugodt mint vártam, Carmen többször mozgolódott ezzel felébresztve engem, már hajnali kettő is elmúlt én pedig a plafonnal szemeztem.
Motyogásra lettem figyelmes, majd arra hogy a homloka tiszta verejték. És reszket.
-Kérlek.-halkan könyörgött.-Bármit megteszek.
A gyomrom összeszorult ettől a mondattól, ébreszteni kezdtem a rémálomból.
Mikor a szemei lassan kinyíltak, hirtelen felült és ellenőrízte mellette fekszem e még. Mikor megtalálta a kezem, azonnal magam mellé húztam és szorosan átöleltem.
A nyakába suttogva csitítgattam.
-Jól vagy?-simitottam a haját el az arcából.
-Jól leszek.-ezzel nyugtázta a rémálmait amik gyötörték.
-El kell menned a kijelölt pszihologushoz, akihez bejelentettek.-nyúltam a polója alá hogy a hasát simíthassam.-Tedd meg értem.-kértem.
-Megteszem.-suttogta.

Nyolc óra felé ébredtem megint. A telefonomra több sms is érkezett.
A legtöbb Branttől aki izgatottan várta hogy a válóper papírjait beadhassa.

Brant

Hallihó seggfej! Már készen állnak a papiruszaim az ügy elindítására. Remélem a kis dokinőm jól van. Az a szőke faszi nem egyszer fogja megbánni hogy bántotta Carment, lehet szét fogom rugdósni a kis sejjhaját ha vége ennek az egésznek. Pusszantom az ügyfelem, tudom hogy ott van nálad és keféltek. Vagyis szeretkeztek, vagy amit a szerelmesek szoktak tenni. Fúj.

Elnevettem magam ezen a féleszűn. Honnan jön neki korán reggel ennyi hülyeség?

Oliverrel beszéltem kihangosítva miközben a kávém készítettem a konyhában.
-Szerintem Carmennek van valakije.-jelentette ki a semmiből amire csak hallgatni tudtam.-Ott vagy?
-Igen. De nem tartom valószinűnek.
-Miért nem? Meg kell keresni a fickót. Minnél több szart kell a nyakába varrnunk a tárgyalásig. Azt akarom hogy a kis ribanc örökre megbánja hogy megmerte ezt tenni. Ráadásul a sajtó előtt! Az eszem megáll! A részvényeink zuhannak és tőlünk hangos a bulvár!-dühös volt a hangja alapján, és nagyon de nagyon szomjazta a bosszút.
-Mindent megteszek amit tudok.-ittam bele az ébresztő nedűbe amit az isten a koránkelőknek teremtett.
-Hol bújkálhat?-gondolkodott hangosan.
-Fogalmam sincs. Ha valamit tudok erről szólni fogok.

Ebben a pillanatban jött felém Carmen a saját polómban. Sejtve hogy semmi mást nem visel alatta. Végig hallgatta Oliver szitokszavait amit neki ajándékozott volna ha tudja ő is hallja a beszélgetést.

Mikor nem állt meg, egyenesen felém lépdelt, majd mikor ide ért szorosan találkozott a testünk és egy az egyben letérdelve előttem az övem kezdte oldani. Annyira meglepődtem hogy még a kávét is félre nyeltem. Mikor végre kaptam normálisan levegőt Carmen barna szemeivel találkoztam ahogy lenéztem. Vággyal fűtött tekintete azonnal lángra lobbantotta bennem a férfit.
-Ott vagy? Figyelj inkább tegyük le.-elégelte meg azt hogy nem válaszolok neki.
Carmen nemet intett a fejével és a telefon felé bökött vele.
-Ne!-kiáltottam-Még ne tedd le. Ismételd meg kérlek a mai nap menetét. A titkárom nem érem el.
-Mi vagyok én a csicskád?-kérdezett vissza.-Na jó.-és elkezdte sorolni a mai programot ami egész pontosan fél óra mulva kezdődik el.

Carmen mikor már a cipzárt húzta le rólam a fenekem feletti koncnál lehúzta azt a térdemig. Az alsómon jól láthatóan ott domborodott a férfiasságom.
Kezével vágyakozóan végig simított rajta miközben Oliver sorolt.

Ez az egész annyira izgató volt, hogy bármikor lebukhatunk elég egy nyögés vagy egy szó is.

Kiszabadította a hosszú vastag tagomat a boxerból és a kezével közre fogta. Közel hajolt hozzá mikor már a nyelve hegyét hozzáérintette volna a szemeimbe nézett, amitől egy hangos sóhaj szökött ki belőlem.
Először lassan kezdett szopni, majd gyorsított mikor hallotta hogy már Oliver délután felé jár a napi pontokkal. És én? Az életemért küzdöttem hogy egy ilyen kemény szopás közben ne adjak ki hangot.
Mikor már a végéhez közeledtem próbáltam Carment eltolni, de eszembe jutott hogy mikor Olaszországban voltunk a szobámban sem engedte. Nem próbálkoztam többször és végül a csúcspontra érve elmentem a dús ajkai közt. Lenyelt mindent az utolsó cseppig, majd huncutul mosolyogva vissza rendezte az öltözékem.
-Na elindultál már?-Oliver hangja törte meg a kielégült pillanatot.-Szólni akartam hogy kérd meg a rendőrfönök apával megáldott haverod hogy állítson valakit Carmenre.
-Igen, már úton vagyok, és nem, Lockwoodal nem találkozhatunk a tárgyalásig. Ugyanis ő Carmen védelme.
-A rohadt kis..-már nem tudta befejezni mert egy női hang félbeszakította.
-Miért nem jöttél be az ultrahangra? Hát milyen apa leszel te?