Mentsvár (BEFEJEZETT)

TIZENNYOLCADIK

Daniel

A fejem zsongott a sok szartól amit ez a nő mondott.
A rendőröket hívtam sikertelen akciójuk után, hogy próbálkozzanak megint. Oliver bezárkózott a palotájába. Legalábbis Hank Walker ezt mondta nekem.

Miután kiütöttem magam jó pár pohár wiszkivel olyan délután hat óra lehetett mikor felkeltem, lezuhanyoztam és eldöntöttem hogy
tájékoztatom Carmen szüleit.

Nembírtam otthon ülni és várni.

Megindultam közben a várost átfésülni.
Annyira fájt a fejem hogy a gyógyszertár felé is bekanyarodtam. Kellett valami ami ezt a szörnyű fejfájást enyhíti mielőtt felhívom Agneset és Nicolast.

A gyógyszertár előtt leparkoltam, majd a sorok közt elkezdtem kutatni a megfelelő gyógyszert. Mivel mindegyikre az volt írva hogy fájdalomcsillapító. Hát lekaptam egyet a polcról és a kassza felé vettem az irányt.

A sor hosszú volt. Az előttem álló fiatal férfi talán velem lehetett egykorú. Az ujjait tördelte, és a kezeit folyton a nadrágjába törölte. Toporgott és ahogy a szeme járt a boltban ide-oda megakadt rajtam a tekintete. A szemei kikerekedtek, nyelt egy nagyot és hírtelen előre fordult.

Vagy tíz perc is eltehetett mire sorra került a furcsa férfi előttem. Folyton hátra pillantott rám, olyan ismerős tekintete volt. Lehet találkoztunk már a munkám során csak nem emlékszem rá.

A kiszolgálópultnál halkan suttogott az eladónak, aki hiába hajolt közelebb nem hallotta őt.
-Uram! Beszéljen érthetően és egy kicsit hangosabban. Nem vagyok már olyan fiatal. -az idősebb nő lejebb tolva a szemüvegét vázolta fel neki.
A fiú hátra nézett rám, idegesen toporzékolt. Annyira gyanússá vált, kénytelen voltam nem figyelni rá. De úgy tettem mint aki a telefonjába van merülve.

Csak annyit csíptem el a beszélgetésből hogy valami vérzés elleni tabletta kell neki. Mígnem halottam mindent, ugyanis az idős nő hangosabban beszélt.

-Úgy érti közösülés után vérzik? -döbbent le a nő.-Már több órája? -kapta fel a telefont.- A mentőt kell hívni uram nem a gyógyszertárt kell meglátogatni! Haló?-fordult a férfi felé.-Mi a címe?!

A férfi abban a pillanatban rohanni kezdett, eldobtam a kis dobozt ami a kezemben volt és utána iramodtam. Az ajtóban fellökött egy fiatal lányt, majd balra fordult a bejáratnál. Rendkívül gyorsan tud futni, mivel rendszeresen edzettem nem okozott gondot. Azzal hibázta el hogy folyton hátra nézett hogy követem e még. Egy kisebb sikátornál tudtam utolérni ahol zsákutcába futottunk.
Lihegve álltam meg mögötte.
-Miért menekülsz? Mond meg a címed! A barátnőd akár meg is hallhat!
-Nem én akartam ezt! Én nem csináltam semmi rosszat! Könyörgöm! Nem akarok börtönbe kerülni!
-Mond el mi történnt, és lehet tudok segíteni.-próbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet de lehet valahol egy lány épp az életéért küzd, ezért próbáltam siettetni egy kicsit.-Mielőbb elmondod mi folyik itt annál hamarabb jut segítséghez.
-Én csak elcsaltam! Nem bántottam! James volt aki könyörtelenül elbánnt vele!-hadarta el, leguggolt a földre és a kezeit maga köré fonta hogy ne lássam az arcát.-James aztmondta nem fogja bántani, aztmondta együtt boldogok leszünk. Aztán mikor a közelébe került nem bírt magával és mire haza értem az a nő nem tudott magáról! A vért nemtudtam elállitani! James pedig pár pirulára ivott és azóta  ki van ütve!
-Rendben nyugodj meg!-nyugtattam. Amikor meghalottam a szirénákat hozzá hajoltam.-Mindjárt jön a segítség.

-Kezeket feltenni! -rontottak be a sikátor bejáratán.-Uram álljon hátrébb.-fordult felém a rendőrbiztos.
-Az illető nem követett el semmit állitása szerint. De egy nő veszélyben van.
-Árulja el a nevét és a címét uram! Felszólítom!
-Micheal Dean Abott.-a név hallatan megszédültem és a falba kapaszkodva próbáltam a józan eszem újra megkeresni ami abban a pillanatban elhagyott.
A fülem sípolt és homályosan láttam.
-Azt mondtad Abott? James Abott?!-fordultam a férfi felé vérben úszó szemekkel. Aki bólintott szomorúan.