Mentsvár (BEFEJEZETT)

HUSZONNYOLCADIK

Carmen

Daniel három hete megkérte a kezem. Azthiszem sinen vagyunk. Daniel csodálatos. Ő egy olyan férfi akiről minden fiatal lány álmodik, hogy valaha megismeri. Kedves, odaadó, úriember, sikeres, és szeret engem. A családom bolondul érte. A nagyimék is szintúgy.

Mióta járok Mrs.Fisherhez az ötvenéves magán pszihiáterhez jobban érzem magam. Új emberrel bővült a repertoárom akiben megbízom. Elmondtam minden bizalmas, és olyan dolgot ami nyomta a szívem. A lelkem és visszahúzott az életben.

Danielnek nem mondhattam el azokat a szívbemarkoló gondolataim amik nyomták a vállam. Tudtam hogy miattam gyötörné magát a munkában.
Apropó munka! Daniel felmondott, vagyis kirúgták. De ez nyilvánvaló volt. Három hete ma először tapasztaltam hogy alábhagyott a sajtó a rólunk szóló hírekből. Hasonló szalag címek születtek csak hogy néhányat idézzek. "Daniel Keaton szerelmi háromszögben" vagy "Walker kontra Keaton" a kedvencem pedig egy cikkben talált mondat. "Daniel Keaton jobbján figyelhettük meg az elvált Carmen Rossit, miközben szerelmesen tekintenek egymásra. "Oliver Walker kényszerzubbonyban lenne a pszihiátrián ha tudná volt felesége milyen boldog épp."

Igen. Oliver mint kiderült teljes kivizsgáláson vett részt. A hír hogy
miszerint ön és közveszélyes skizofrén jellemzőkkel csak pislogtam mikor meghallottam Brant szájából. Nem tudtam elhinni mennyire átlátszó Kain Walker húzása.

Szívem szerint szétkürtölném hogy mennyire boldog vagyok és hogy Keaton megkérte a kezem. Most az a cél hogy szép lassan de eltűnjünk az árgus szemek elől.

Lindával és Hankel találkozom ma. Meghívtak ebédre, egy baráti ebéd ami miatt úgy érzem vannak emberek még körülöttem akik szeretnek.
Hiába Oliverhez van közük, nem érdekel. A testem és a lelkem megnyugvóban van. Daniel támogat, a szüleim és még Brant Lockwood is. A férjem násznagya. Aki ezt a megtisztelő posztját kiabálta egész hazáig a kocsija ablakából mikor megtudta, esküvőnk lesz. Nem kértük. Magától értetődött szerinte. Daniel aztmondta addig nem vesz nekem gyűrűt még apával nem beszélt. Szerinte az áldását kell kérnie. Ami szerintem felesleges. Mert már nem vagyok húsz éves, apa pedig oda van érte. Anya meg egész biztos jobban szereti őt mint engem. Akárhányszor telefonálunk, Danielt kérdezi. Azt mondta rendes férfi, aki hozzám illik. Nem olyan mint Satanico akit akárhányszor említ a pokolra kívánja természetesen Olaszul.

Hank mint mindig elegáns öltönyben érkezett a francia étterembe. Linda pocakja hatalmas lett. Egy hosszú ujjú lila, lenge ruhát vett fel és sport cipőt.
Amikor oda értek Hank minden szó nélkül a kezemért nyúlt és Linda hasára tette lágyan.
Kikerekedett szemmel néztem rájuk mikor megéreztem az apró rezgéseket amik odabenntről jöttek. A pici mozgott. Elég izgágán.
-Ez..-akadt el a szavam. Mindketten mosolyogtak.-Ez csodálatos.
-El sem hinnéd mennyi csokit benyomtam mert tudtam hogy érezni szeretnéd.

Linda puszival üdvözölt, míg Hank egy gyors ölelést adva helyet foglalt velem szemben.
-Szia.-mondta Hank, Linda leintett egy pincért és italt rendelt nekünk.
-Carmen te ragyogsz!-vigyorogva néztek engem. Szemöldöküket emelgetve célozgattak.
-Keaton megkérte a kezem.-VÉGRE. Elujságolhattam valakiknek.
-Már most?-akadt ki Hank.-Még csak most volt nemrég a válásotok az öcsémmel.-húzta a száját. Linda oldalba lökte jelezve ne legyen udvariatlan.
-Próbálom azt az időt elfelejteni Hank.-vettem egy mély levegőt.-Azok az évek tönkretettek.
-Igazad van drágám!-fogta meg kedvesen a kezem Linda.-Hankel azért jöttünk mert mondani akar neked valamit.

Csak pislogva vártam mit fog mondani a volt sógorom.

Az arca megváltozott. Bűnbánó lett. Mindenhová nézett, csak a szemembe nem.