Mentsvár (BEFEJEZETT)

HUSZONKILENCEDIK

Daniel

Carmen a harmadik hónapban járt mikor a rágalmazási pert megnyertem neki amiben megvádolták.
Oliver Walkert kiengedték erre a tárgyalásra. Carmen végig feszülten ült a sorok közt Brant oldalán. Ő mellette olyan volt mint egy házőrző. Keményen nézett arra aki megközelítette, vagy beszédbe elegyedett volna vele aki nem volt kívánatos.
Oliver végig Carmenen tartotta a tekintetét. Az apja megbukott. Silvio Conti egészben lenyelte Kain Walkert. Megannyi simlisséget talált a cég és a család élete körül.
Rengeteg vádpontot sikerült a nyakába akasztanom Conti és Brant apja segítségével, sorolhatnám reggelig. A hatalmával annyit tudott elérni hogy szabadlábon védekezhet. De nem ússza meg a hűvös sarkot a San Mariett egyik cellájában.
Olivert továbbra is betegnek tartják, és ami elborzaszt hogy kezd annak is tűnni.
Carment eszelősen méregeti, amitől tanyát ver bennem az idegesség.

Brant a nyakam és Carmenét átkarolva vigyorgott Walkerék szemébe a bíróságról kifelé menet.
-Még mindíg azt gondolom hogy jól el kellene gyepálnom a puccos seggét.-súgta oda nekem.
-Már meg tetted. Ne keveredj bele semmibe.-Carmen óvva intette.-Csak menjünk el innen.-nézett maga elé lehajtott fejjel miközben megsimította a hasát, amiben a közös babánk fejlődik.
-Értettem sógórném!-Brant vigyázba vágta magát, szalutált amin Carmen csak jót derült, ezzel fel is dobta a hangulatát.
-Egy szóra!-szólt fennhangon Oliver Walker és Kain mellett álló, ősriválisom Luisa Zimmer. A német nemzetiségű nő, akivel mindig csak a baj volt. Nem egy perben páholtam el őt és az ő nevének hanyatlása miatt is lettem híresebb. Elvégre aki egy veretlen bajnokot letud győzni, utána maga is hírnévre tesz szert. Nem igaz?

Zimmer szinte egy idős volt velünk. Szőke fiús haja és komor fekete szemei, mikor az ember belenézett azthitte a pokolban találja magát.

Brant és Zimmer egy cégnél kezdték a pályafutásukat akkor volt hogy összegabalyodtak. De Luisa megváltozott.
Könyörtelen lett nem csak a szakmában hanem a való életben is.
Lassú léptekben közeledett az ügyvédnő, Oliver és egy tiszt aki a kísérő volt a kimenő miatt.
-Mit akarsz Lu?-Brant szólalt meg először.-Nem elég hogy földbe döngöltek, még ide hozod ezt a félkegyelműt?-bökött a szőke, beesett szemű sápadt fiatal férfi felé.
Zimmer lehunyt szemmel mély levegőt vett, mikor kinyitotta a szemeit keményen Brantre meredt.
-Kussolj, Lockwood.-mosolygott szarkasztikusan. Majd felém fordulva komolyra vette az arckifejezését.-Ügyfelem fia, az úr mellettem. Beszélni szeretne veletek.-köpte felém.-Ja! És nyertél. Gratulálok.-nyújtotta a vékony csontos kezét.
Csak néztem tovább a szemeibe amik szikrát szórtak.
Oliver Carment figyelte. Csendes volt.
-Carmen!-szólt hírtelen.-Beszélnem kell veled.-nézett maga elé meredve.
Mivel nem fogtam kezet Luisával riszálva a csontos fenekét odébb állt.
-Oliver remélem nem felzaklatni akarod a menyasszonyom.-Erre felkapta a fejét. Büszkeség terjedt szét bennem hogy enyém lett a nő akiért epekedtem annyi éven át. Oliver Walker hatalmas nagy hibát követett el, mert elvesztett egy kincset.
Oliver szemeiben piros erek gyűltek, és zihálni kezdett. Remegett egész testében, görnyedten, kétségbe esetten borult a térdeire.
-Én.-dadogott.-Nem tudom mi történik velem.-nézte a remegő kezeit.
-Beteg vagy Oliver.-Carmen halkan szólalt meg mögöttem.-Beteg voltál rég. De nem vettem észre.-Carmen idegesen tördelte az ujjait. Zavarban volt. Szörnyülködve nézte a térdelő szőke gonoszt.
-Ezt hogy érted?-kapkodta a fejét köztem és Carmen közt.
-Nem vettem észre.-csuklott el Carmen hangja. A szemeiből könnyek potyogtak a poros betonra. Oda mentem hozzá, de megállított a tenyerét feltéve.-Egy percet kérek.-nézett rám bíztatóan. Nem tetszett az amilyen állapotba került Oliver miatt.

Sírt. Nagyon rég volt szomorú és sírós. Mindig törekedtem arra hogy jókedvű legyen. Ahogy Brant is, aki a vállamra téve a kezét bólintva intett egyet, hogy álljunk odébb.
Carmen hálásan pislogott felénk.

Oliver felállt, majd várta Carmen magyarázatát, ami elég halkra sikerült. Annyit hallottam belőle hogy már rég jelentkeztek a skizofrénia jelei, és akkor volt neki a legfurcsább mikor Hankel voltak hallucinációi amit igaznak hitt ezért többször volt vita. Vagy folyton azt mondta hogy gyerek kell neki. Meg szállottja volt az apaság gondolatának. Mandy említette hogy sokszor képzelte Carment a helyébe. És azért volt képes megzavarni az elméjét hogy bántania kell Carment. Mert könnyebb volt őt manipulálni.

Carmen zokogott a végén. Oliver döbbenten állt előtte. Nem tudta mit tegyen. Hát megengedtem amit némán kért a szemeivel felém pillantgatva egy bólintással.
Megölelte őt. Carmen a nyakát átölelve búcsúzott tőle el. Brant feszülten figyelte őket. Félt, azért amiért énis. Hogy kárt tesz benne.
-Remélem boldog leszel Brownie.-simogatta meg a hosszú barna haját. Majd homolokon csókolta.
-Vigyázz magadra.-Carmen egy kedves őszinte mosollyal és könnyekkel az arcán zárta le az előző életének főszereplőjével a múltat.

Örültem hogy letudta ezt a fejezetet. Így a tiszta lap ami kettőnknek adatott ott van előttünk láthatatlanul. De ott van.
Carmen nagyot sóhajtott mikor úton volt felénk és az égre emelte nagy barna szemeit imát mormolva.

Mikor oda ért hozzánk, a nyakamba csimpaszkodva csókot lehelt az ajkamra.
-Szeretlek téged, Daniel Keaton. És boldog vagyok hogy veled élhetem le az életem.-vallott szerelmet nekem amikor egymás tekintetében elvesztünk. Meg simogattam a hasát, és szinte tudtam hogy csodálattal nézek rá és csillognak a szemeim a boldogságtól.
-Én is szeretlek!-kiabáltam az utcán.-Őrülten!
-Ember! Ezt otthon légyszi.-Brant képes volt odaböfögni egy ilyet mikor életem nőjét tartom a karomban.
-Te még itt vagy seggarc?!-mordultam rá.
-Ja bazdmeg! Te hoztad ide tökéletes lényem a birsibe! És légyszíves ne nyálazzatok előttem! Kurvára irigy vagyok.-bosszankodott.
-Úgy ennék egy kis mexikóit.-gondolkodott el Carmen.-Eszünk?-pattogott a szeme rajtam és Lockwoodon.
-Naná kisanyám! Azt hittem éhen halok. Egy rugóra jár az agyunk már most kicsi Branty.-hajolt oda Carmen hasához szemtelenül.
-Branty? Honnan tudod hogy fiú lesz?-sápadt el Carmen.
-Megérzés aranyom! És az enyém sosem csal. Igaz Keaton?-fordult felém.-Nem meg mondtam azt is hogy tiéd lesz a doki?

A kocsihoz menet azon vitatkoztak hogy melyikükön is múlott ez az egész sztori.
Mosolyogva lépkedtem utánuk. A két ember az életemben aki fontos. Beszálltak a kocsiba majd engem bámultak Brant mutogatott is valamit de a mosolyt nem törölhette le semmi az arcomról.

Aznap jóléreztük magunkat, civakodtunk, Brant Carmen minden egyes lépését figyelte, azt mondta ő a testőr és a mindenes. Kaját hozott ha Carmen megkívánt valamit, vagy elkísérte vizsgálatokra. Amin én is részt vettem. És mikor megtudtuk a baba nemét azt ordibálta a váróban hogy; fiam lesz!
Mivel elég bizarul nézhettünk ki ott hárman voltak is furcsa tekintetek felénk. Carmen nagyon élvezte a figyelmet amit tőle kapott. Nagyon jó barátok lettek, és én pedig boldog voltam.

A nevelőszüleim csordultig teltek boldogsággal mikor Carment a színük elé vittem. Unoka, esküvő! Ettől zengett a Scrantoni családi fészek.