Mentsvár (BEFEJEZETT)

ÖTÖDIK

Carmen

Nem értettem ezt a férfit. Olyan elszántságot láttam a szemében mikor közöltem vele hogy az én helyzetemen nem segíthet, ha lehetne sem sikerülne. A remény egy kis szikráját éreztem. A gyomromban apró görcsökként jelentkezett az izgalom. Egy nyugtató kamilla tea után eltudtam aludni. Nem kaphattam több bódítószert a fürdetésem után.

Ahogy rágondoltam hogy a víz érintkezni fog a fejemmel, pánikrohamom lett. Oliver minden egyes tettével traumát okoz nekem.

Később mikor magamhoz tértem egy nővérke a teám maradékát vitte ki, és kifelé menet rámmosolygott. Ez a kis apró kedvesség olyan jól esett hogy magam is elmosolyodtam.
Felültem az ágyban, majd a szemetesre terelődött a figyelmem. A méreg drága csokoládé és virág amitől az embernek boldognak kellene lennie, nekem hidegrázás és hányinger vegyült a közérzetembe.
Azonnal szaladtam ki a mellèkhelyiségbe hogy könnyítsek magamon. Majd ahogy a fejem felemeltem volna, egy kéz összefogta hátul a hajam a wc kagyló fölött.
Megdermedtem, és a gyomromban lévő feszültség csak növekedett.
-Én vagyok, nyugodj meg.-Hank kedves szavaira összegörnyedtem a megkönnyebbüléstől.
-Meg én!-Linda izgatott hangja hallatszott mögülünk.

Hank és Linda felsegített és az ágyhoz vezetett.
Láttam a szemükben a sajnálatot amit annyira utáltam.
-Minden rendben lesz.-Linda simogatta a hátam míg Hank töltött nekem egy pohár vizet.
Kiittam az átlátszó folyadékot.
-Nemsokára mehetünk, csak a zárójelentést írják.-Hank elém tett egy széket és elhelyezkedett rajta. -Mi törtènt ?-aggódó pillantást vetett rám.
-Nem szeretnék róla beszélni.-a hangom szinte suttogásba ment át, és remegett.
-Bármit elmondhatsz nekünk drágám.-Linda kedvesen mosolygott rám, közben az egyik kezével a várandós hasát fogta, a másikkal nyugtatóan simogatta a hátam.
Nagyot sóhajtottam és összehúztam magam mert az emlékek elborították az agyam.
-Oliver..-csuklott el a hangom.-Őrülten féltékeny lett a cég új ügyvédjére amikor felkért táncolni.-Hank beszívta a levegőt és lehunyta a szemeit.-Aztán otthon azt mondta lemossa rólam a mocskos keze nyomát, de ahogy a fűrdőbe lökött lefejeltem a kád peremét.-zokogva meséltem nekik. Linda keze megállt a hátamon és összeszorított szájjal nézett Hankre.-Aztán benyomta a fejem a megengedett csap alá.-alig birtam mesélni, remegtem és szipogtam. Olyan szánalmasnak érzem magam.-Azt hittem meg fogok halni Hank.-néztem a szemeibe amik könnyben áztak szintúgy Lindáé. Mindketten megöleltek.

Vagy öt percen keresztül el sem mozdultak tőlem. Míg nem rendeződött a levegővételem.
-Nem így akartam ezt megmutatni.-Linda elővett a táskájából egy apró képet.-De itt a keresztlányod látható.-mosolygott rám. A kezemet felemelte és belerakta a fotót.

Megbabonázva néztem rá, és remegve felkeltem majd megöleltem mindkettőjüket.
Egy apró élet. Aki egy kis boldogságot hozhat az én nyomorúságomba.

Még beszélgettünk az otthoni dolgokról, később bejött a doktor és aláírtam a távozásom. Annyira furcsának találtam az orvost hogy nem nézett a szemembe, ahogy végeztem az aláírásokkal szinte rohant ki a kórteremből.
-Ez fura volt.-Linda kétkedve nézett a nyitott ajtóra.
-Nem, nem volt az.-Hank megfogta a vállam és sokat mondóan nézett rám. Csak bólogattam és készülődni kezdtem.

***

Az út csendesen telt hazafelé, miután beléptem a szobámba és ránéztem a fürdőszobára kirázott a hideg.

Muszáj lesz lefürdenem, elhatároztam magamban hogy megengedem a kádat. Illatos fürdősót és tusfürdőt nyomtam a vízbe.
Amíg vártam hogy megteljen a kád a tükörképem pásztáztam a márványberakásos mosdó tükrében.
Az arcomon lila foltok, az orrcsont repedés miatt, a bőröm sápadt a hajam pedig kócosan meredezett.
Néha elgondolkodom azon hogy véget vetek mindennek, de mindíg van bennem egy kis reményszikra. Most itt van a baba, ami egy kis színt visz majd mindenbe, remélem ebbe a kísértetházba is.

Ahogy beleültem a vízbe minden erőmre szükség volt hogy ne győzzön az iszony ami felszínretört.

Már egy ideje áztattam magam a kádban mikor nagyon hangos ajtócsapást halottam és ordibálást a földszint felől.
-Hol van?!-Oliver hangjára a libabőr végig futott a testemen. Lehunytam a szemem. Próbáltam urrá lenni a levegővételeimen.
Halottam Ms Kostas hangját de nem értettem semmit. Majd hangos lépteket, utána elnyelte a hangot a puha szőnyeg ami a hálómban van.
Oldalra nézve szembe találtam magam vele. Az arcom kifejezéstelen, a hajam pedig vizesen tapadt a fejemre.
Szaporán emelkedett a mellkasa, kifogástalanul nézett ki. Fess, elegáns, tiszta.
Kár hogy ez rólam nem mondható el.

Mikor odaért hozzám leborult a térdeire és közre fogta az arcom.
-Gyönyörűségem.-simogatta az arcom, de én csak bámultam őt. -Szólhattál volna hogy hazaértél. Nagyon ideges voltam egésznap másra sem tudtam gondolni, csak rád.
Felállt és elkezdett vetkőzni, a szemem elkerekedett és pánikba estem.
-Mit csinálsz?- a hangomba félelem vegyült a meglepettséggel.
-Hát beülök melléd.-felemelt szemöldökkel nézett le rám, mintha ez magától értetődő lenne.
-De én nem akarom.-a habokat magamköré gyüjtöttem hogy ne látszódjanak a testrészeim.
-Ugyan szivem.- megsimogatta a fejem.-Mától megfogadtam hogy jó leszek hozzád, és mindent együtt csinálunk.-lazán lehúzta a nadrágját és beült mögém. A lábaival közre fogta az apró testem és mosni kezdte a hátam egy szivaccsal.

Hogy mit éreztem? Én sem tudom pontosan. Csak azt hogy félek.
Minnél hamarabb ki kell innen jutnom.
-Menj el.-suttogva hátra fordultam hozzá.-Nem érted?-röhejes nyugodtsággal nézett rám.
-Nyugodj meg.-két kezeit rárakta a vállaimra.
-Nem nyugszok meg bazdmeg!-felpattantam a vízben. A hullámok a lábam csapdosták és Oliver mellkasát.-Meg akarsz ölni?-szinte ordítottam a képébe.
-Légyszíves ne beszélj úgy mint egy útszéli.-felnézett rám összehúzott szemöldökkel.
-Te tényleg ekkora idióta vagy?-idegesen magamra tekertem egy törölközöt. A kezeim összefontam a mellkasom előtt.-Menj el.-néztem rá elszántan. -Ki tudja mikor fogsz megint a kórházba juttatni! Tartsd magad távol tőlem!- ahogy kiléptem a fürdőből becsaptam magam mögött az ajtót.

Halottam ahogy kiszáll a kádból, és nyitódik az ajtó. Megáll mögöttem de nem mozdul.
-Csak azt akarom hogy minden olyan legyen mint régen.-sóhajtott.
-Már soha nem lesz olyan ezt jól jegyezd meg.-fordultam meg hírtelen, azonban abban a pillanatban megragadta a vizes hajam. Fájt és a fejbőrőm égett. Felszisszentem.
-Miért nem?-húzta hátra a fejem a hajamnál fogva, majd egyre közelebb hajolt az arcomhoz. A szavait szinte belesuttogta a számba.-Mert az ügyvéd kell neked mi?-a végszó ez volt, ugyanis erőszakosan rányomta az ajkát az enyéimre. Próbáltam ellökni magamtól de egyre erősebben fogott. A könnyeim folytak le az arcomon. Ürességet éreztem és megvetést. -Azthiszem drágám.-simogatta az arcom gyengéden. Igazi kontraszt volt ahhoz képest hogy a másik kezével erősen tartott a tarkómnál fogva.-Ideje hogy család legyünk.-a szemeim elkerekedtek, forogtak a fogaskerekek az agyamban ,annyira reméltem hogy nem egy kisgyermekre gondol hogy két lassú pislogás után elvesztettem az eszméletem az utolsó két szó amit halottam a szájából, az az volt hogy "törődj bele."