Mentsvár (BEFEJEZETT)

NYOLCADIK

Carmen

Egy kisebb társasház előtt állunk.
Keaton kinyitja az autó ajtaját nekem. Ahogy elmegyek a bejáratig érzem magamon a tekintetét.
Előveszi a kulcsait és a megfelelőt a zárba helyezi.
Amint belépünk és megállok az előszobában. Olyan otthonos minden, kedves színekkel teli és a falakon festmények, díszek lógnak. Teljesen eltér a modern kastélytól amiben jelenleg élek. Régifajta és új szerű bútorokkal van berendezve. A szandálom leveszem, és Keaton után indulok.
Megáll a nappaliban amiben van egy hatalmas citromsárga kanapé, mögötte a konyha.
-Szolgáld ki magad.-mutat a konyhára.-Érezd magad otthon.-elindul egy folyosó felé.-Elintézek  pár hívást, csináltál nekem egy kis munkát.-rám kacsint és itthagy.

A konyhába érve kávé után kutatok. De csak az instant változatot találom. Megcsinálom magamnak és egyet Keatonnak is.
Mikor vissza jön,már a zakója nélkül egy ropogós fehér ingben,  a nappaliban foglal helyet a kanapén. A lábait megveti a dohányzó asztalon. A kezeit a feje mögé kulcsolja. Kék szemei lesik minden léptem ahogy haladok felé.
-Miért hívtál ide?-leülök mellé és a kávéját az asztalra helyezem. Felvonnt szemöldökkel nézi a kávét. -Nem tettem bele tejet, ha erre gondolsz.-idegesen eligazitom a hajam az arcomból.
-Tehát emlékszel.-dől hátra. Engem pásztáz azzal gyönyörű szemeivel.
Bólogatok és beleiszok a kávémba. Miközben iszom a szobát nézem, ő pedig engem. Mikor felé fordulok összeakad a tekintetünk.-Olyan rég vágytam erre a pillanatra Carmen.-hunyja le a szemeit.-Hogy itt legyél velem.
-Nincs sok időm Daniel..-megköszörülöm a torkom.-Kérlek térj a lényegre.
Fel ül és a térdeire teszi a tenyereit.
-Valahogy kifoglak húzni ebből az egészből.-sóhajt.-Csak kérlek bízz bennem.-áthatóan néz és a térdemre teszi a bal kezét.
-Számomra nincs remény, te is nagyon jól tudod.-fogom meg a kezét.-Ha be is válik a terved, tönkre megy a karriered. Nem akarom hogy miattam szenvedjen valaki.

Közelebb húzódik hozzám és a hajam elsimítja az arcomból.
-Bízd rám.-nyomatékosan bólint.
Lehunyom a szemem és mikor kinyitom Keaton a benedvesített ajkaimat nézi. A hátára teszem a kezem amit az ing alatt forrónak érzek. Az illata jobban az orromba kúszik és a vágy elönti a testem.-Bízz bennem.-suttog szinte a számba. A szemeiben vágy lobban, és egyre közelebb hajol.

Majd az ajkát az enyémekre tapasztja. Óvatosan csókol mintha bármelyik percben összetörhetnék. Végigsimít nyelvével az alsóajkamon mire szabad utat engedek neki. A nyelvünk érzéki táncot jár egymással. Finom, puha ajkai közt feltör egy mély hang mintha erre várt volna, és mikor megkapja megkönnyebbül. Nagyon jól esik végre csókolni valakit, aki nem akar bántani.

Megérzem a kezeit a ruhám szegélyénél, és ekkor kitisztul az agyam.
-Nagyon kevés időm van Keaton.-simogatom meg a tarkóját. A fekete hajába túr miközben elhajol tőlem. Majd hírtelen vissza.
-Igérem gyors leszek.-eldönt a mellkasomnál fogva és fölém helyezkedik.-Nem így terveztem.-feljebb húzza a szoknyám miközben a nyakam csókolja. Egy halk sóhaj, egy halk nyögés a jutalma, ami felbátorítja.
Lehúzza rólam a fehérneműt és a lábaim közé helyezkedik. Megcsókol a bokámtól egészen a belsőcombomig mire feljebb emelem a csipőm hogy jelezzem mit szeretnék. Mosolyog raktam, közben felfal a szemeivel és kiráz a hideg mikor megérzem a meleg lehelletét a bőrömön.

A hajába túrok miközben a szemeimbe nézve egészen végig nyal rajtam, hátra vetem a fejem és hatalmasat sóhajtok.
Olyan rég éreztem ilyesmit hogy talán nem is emlékszem rá. A nyelve megtalálva a csiklómat kezdi kényeztetni és szívogatni. Játszik vele, azt figyeli hogy reagálok rá, odaadó velem és az élvezetem akarja.
Mikor már hullámokban tör rám az élvezet, érzi hogy kezdek közeledni a szakadék felé. Társítja hozzá egy újját és ujjazni kezd. Engem néz közben majd belenyög a síkos húsomba. Ettől a hangtól hírtelen robbanok. Szaporán veszem a levegőt ahogy Keaton is.

Hitetlenkedve el nevetem magam mikor lecsillapodok. Annyira rég nem élveztem így. Keaton felfekszik mellém és átkarolja a testem majd ad egy csókot amin még a nedvem ízét érzem.
-Ezt meg kell ismételned.-húzodom az ingbe bujtatott mellkasába amin két gomb ki van gombolva.
-Megfogom.- simitja meg a karom. Összemosolygunk. - Nagyon sok mindent akarok még csinálni veled.
-Bízom benned..-karolom át a nyakát.-Nem most, már rég bízom benned.-sóhajtok.-És sajnálom hogy nem emlékeztem rád. Annyira próbálkoztam eltemetni a múltam hogy a jó dolgokat is elfelejtettem. Például téged.
-Megbocsájtok.-elhúzódik tőlem. Összehúzza a szemöldökét.- De azt nem hogy Lockwoodot hamarabb felismerted.
-Tényleg sajnálom.-belefúrom az arcom a nyakába.

Miután rendbe tettem magam egy gyors zuhannyal, sietősen felöltözködtem. Keaton közben telefonálgatott a dolgozó szobában.
Bűntudatom lett. Ami elpárolgott egyetlen másodperc alatt. Már szinte csak papíron voltam házas. Nem szerettem Olivert, ő pedig nem volt hűséges. Nem volt értelme a gyűrűnek.
Kételkedem egy kicsit, ez egyértelmű, nem válhatok el. Félek belegondolni mit tehetne Oliver Keatonnal. A szívem összefacsarodik a gondolatra. Szeretném elhinni hogy ez a férfi nem csak játszadozni akar velem, de annyira sok rosszban volt részem hogy a gyermeki énem sóvárog a remény kis szikrájáért.

A mindíg kedves, segítőkész csapatkapitány Daniel Keaton. Akkor régen is nyugalom töltötte meg a lelkem mikor egy helyiségben voltunk, bárcsak máshogy alakult volna az életem, de a sorsunkat nem mindíg saját magunk alakítjuk.