Mentsvár (BEFEJEZETT)

TIZENHATODIK

Carmen

Még emlékszem arra az ominózus napra mikor megszabadultam a rettegésem okától, persze nem állítom azt hogy tökéletesen működtem utána. Sérült nőt csinált belőlem az az idő.
Ezért hittem el mindent Olivernek, és azt hogy ezentúl csak a jó vár rám. Szerelem miegymás.

Kurva nagyot tévedtem.

Tizenöt évvel korábban.

Már jónéhány hete tartott a zaklatás és erőszak amivel Dr. James Abott sanyargatott. Lefogytam, a szemeim megfakultak, a lélek épphogy csak hálni járt belém. Nem tudtam eldönteni mi a rosszabb, az hogy amit tesz velem, vagy az hogy senki nem veszi észre. Mandy a néhai barátnőm már Jessicával lógott, neheztelt rám Daniel Keaton miatt, pedig semmi oka nem volt rá. Ő egy nagyon  helyes fiú volt, a kék szemeivel és a fekete hajával, erős csontozatával, magas volt, rettentően. A lányok kedvence ha mondhatom. Ezért is tudtam soha nem szabad tetszenie nekem, ugyanis ha a barátnőmnek tetszett, én nem akartam az a fajta lány lenni aki ez miatt megbántja a barátját. Nem tettem semmi félreérthetőt, mégis így alakult.

Egész éjjel nem aludtam, a plafonon pihentettem a tekintetem és előre féltem mi lesz az iskolában, Abott megint használni fogja a testem? Féltem hogy a fiatalságom gyümölcsét is elveszi. Nem akartam ezt. Gondoltam öngyilkosságra, de a nagymamám akkoriban nagyon beteg volt. Nem történhetett meg hogy a szomorúság vegye el a családunktól őt ami miattam sújtja majd.
Már csak egy évet kell kibírnom! Ez hajtott tulajdonképpen, a tudat hogy egy év van hátra és elvégzem az iskolát, minnél messzebb akartam kerülni Scrantontól.

Az iskola folyosóján vonszoltam magam, nem éreztem magam már magányosnak, annyira nem érdekelt az életem akkoriban hogy a magány gondolata szinte meg sem szállta az elmém.

Ma edzés lesz, és nekem ott kell lennem készenlétben, ugyanis Abott annyira dicsért az igazgatóságon hogy milyen tehetséges vagyok ezért néha még óráról is kikért hogy ha valaki megsérült ott lehessek.

A lelátón ültem mikor éles sípszóra kaptam fel a tekintetem a bambulásból.

Troy azóta nem mer rám nézni sem mióta ellátták a baját. Ha mégis megakad rajtam a szeme, csak egy bánatos mosolyt küld.

Keaton ma nincs itt. Brant a hátvéd ma a csapatkapitány.

A telefonomra Sms érkezik azzal az üzenettel hogy "Várlak a vizsgálóban"

Fel emelkedek a helyemről, és kelletlenül nehezen de elindulok.

Mikor az ajtón benyitnék a remegő kezeimmel hirtelen kinyílik előttem. Meghökkenve tátogok mikor beránnt a ragadozó a fogságba.
-Olyan szép vagy ma is Carmen.-simogatja a derekam amitől kiráz a hideg, a gyomrom liftezni kezd, és a keserű epe marja a torkom, ugyanis ma sem ettem még egy falatot sem.
-Ma úgy gondoltam elveszem ami nekem jár.
A szavai megdöbbentenek és záporozni kezd a könny a szememből. A testem mintha nem az enyém lenne fel emel a vizsgálóágyra.
-Kérem Dr Abott ne tegye ezt velem.-suttogásnak hallom a hangom mert jelenleg csak ennyi telik tőlem.
-Meg kell tennem, nem engedhetem át másnak.-egy mozdulattal felhúzza rajtam a szoknyám alját, majd a nadrágját is leveszi. Csak fekszem becsukott szemmel, a testem megmeredve, és sirdogálok. A lelkem most fog végleg összetörni a testemmel együtt.

Könyörögtem, esdekeltem, nem hallotta. Mintha nem kapcsolt volna be az agya csak az ösztönei hajtották.
Mikor minden nélkül belémhatolt a testem megfeszült a fájdalomtól, néhányat lökve, szinte pár másodperc múlva éreztem magamban a nedvességet.

Éreztem hogy ha most nem, majd a saját kezem által vetek véget az életemnek.

Az arcát soha nem felejtem el, megfeledkezve magáról beteg ábrázata előbújt.

Még rajtam feküdt mikor hirtelen az ajtó kicsapódott és rendőrök lepték el a helyiséget, azonnal oda sietett hozzám két női rendőr és takarót teritve a hátamra nyugtatni próbáltak. A fülem sípolt, fájt minden porcikám ahogy a bennem lakozó lány törékeny lelke is.
Abottot leteperték és mielőtt elájulhattam volna halottam ahogy az egyik rendőr ordít
vele és erre ő a kiáltásával berengte a szobát.

Daniel

Mikor azt mondtam Olivernek hogy vissza megyek a rendőrségre, hazudtam.

Haza mentem átöltözni, majd a hotel környékén kezdtem a keresést megint, a Central Park felé, végül semmire sem jutottam.

Oliver zaklatott a problémáival amik otthon vártak rá, mi szerint az egész család lázban ég, mert Carmen eltűnt. Van aki aggódik érte, gondolok itt Hank és Linda Walkerre. Van aki pedig nem akar feltünést kelteni, a média központjába kerülni, ez pedig Kain Walker.

Miután besötétedett, kezdett urrá lenni rajtam a kétségbeesés, és a félelem.

Mi van ha nem él?

Annyi rossz hír terjeng a tévében nap mint nap a híradóban.

Brant pontosan éjfél után hívott tíz percel.
Az apja a fővárosi rendőrség feje, reméltem hogy meg tudott valamit az üggyel kapcsolatban.

-Haver, nem szeretném húzni az időt, meg nem szeretném azt sem hogy tőlem halld, átküldöm az anyagot amit találtam. De ez szigorúan bizalmas, ugyanis orvosi titoktartás ellenére megkaptam az infót. Tarts ki!

Ahogy letette a telefont jött a gépemre az email. Természetesen annyira remegett a kezem és féltem a dokumentumoktól amiket megnyitottam.

A tüdőmben rekedt levegő csak feszítette a mellkasom a fülem sípolt, és hullámokban tört rá a bensőmre a forróság. Az idegességtől alig tudtam olvasni a következő sorokat.

Ép egészséges fiatal lány érkezett klinikánkra, hasi fájdalom és kimaradt menstruáció panaszával.

A szívem kihagyott egy ütemet majd lapoztam.

A páciens nemi erőszak áldozata, terhessége megállapított.

Élő embrió, szívhang hallható, 5 hetes magzat.
A páciens szeretné megszakítani a terhességet. Gondviselő engedélyét megkaptuk.

A szívem megszakadt a sorok olvasása közben, a remegő végtagjaimat szinte nem is éreztem.
Egy ilyen fiatal kislány aki ő volt akkoriban, egy ilyen teherrel kellett megbírkóznia. Bár melette lehettem volna!

Az én drága Carmenem annyi fájdalmat élt át az eddigi élete során, pedig sokkal jobb sorsot édemel, melettem biztonságban érezné magát.
Az ember akivel él kezet emel rá, a család amiben KELL élnie nem szereti őt igazán, és most eltűnt! Elrabolták! Bár tudnám merre keressem.