Mentsvár (BEFEJEZETT)

TIZENKILENCEDIK

Carmen

-Drágám! Meg jöttem! -kiabált be az előszobánkból.-Mi a vacsora?-halottam ahogy a kulcsait ledobta a szekrényre.-Szia aranyom! Te fennt vagy még?-szeretettel, rajongva szólította meg az angyali kislányunkat, Abbyt.
-A kedvenced!-kiáltottam neki.

Hirtelen a tűzhely előtt állva nem csak magam előtt éreztem a melegséget, ha nem mögöttem is.
Egy erős férfikéz gyengéden ölelte át a derekam.
-Ugye tudod hogy mikor lazacot csinálsz nekem, legszivesebben a konyhapultra fektetnélek.-csokólta meg a nyakam.
-Csak akkor?-hecceltem őt, mindketten mosolyogtunk és öleltük egymást.-Hiányoztál.-sóhajtottam.
-Ti is nekem. De csak hét órája nem láttuk egymást.-a keze elvándorolt a fenekemre és a fülemhez hajolt.-A kérdésedre vissza térve, igazából mindenre van egy helyem. Ha lazac, akkor asztal, ha Marhasült akkor a földön, ha pedig nem főzöl, a falhoz döntenélek. Ez a válaszom. Teljesen mindegy mit csinálsz, az enyém vagy mindenhol. -érzékien végig húzta a száját a fülemen, a libabőr végig cikázott a testemen és elöntött a vágy.

Toporogtam a konyhaszekrénynek dőlve, míg simogatott.
Aztán betotyogott Abigel. A szépséges, tökéletes Abby. A mi szerelmünk gyümölcse.

Vacsorát adtam a családomnak, majd összepakoltam a gyerekszobát. És együtt megfürdettük majd lefektettük a kislányunkat.

A tükörben néztem magam a fürdőszobában. A hajam rövid volt, tetszett. És a pár kilóval több anyukatest is.
Az arcom szinte ragyogott a boldogságtól, alig tudtam abba hagyni a mosolygást.

Megfésülködtem és a hálónkba érve az ágyon pillantottam meg őt.

Oda sétáltam hozzá lassan, majd a lábam áttéve a derekán hozzá simultam miközben ráültem.
A keze megtalálta a fenekem amibe alaposan belevájta ujjait. Elragadta a hév, ugyanis olyan hirtelen csapott le az ajkamra hogy alig tudtam követni őt.

Mindenem meg volt. A család, az otthon, és a szeretet. Nem hiányzott az életemből senki sem.

Elmerültünk egymás testében, mint mindennap. Soha nem tudnám megunni ezt az embert. A férjem. A támaszom, a lelkitársam.

-Miért vagy ilyen nagyon tökéletes?-simogatta a hajam miközben egymás mellett feküdtünk.
-Csak is neked vagyok az, ahogy te nekem.-mosolyogtam rá. Megsimítottam a borostáját és megcsókoltam.

Másnap Abbyt elvittem a nagyihoz. Mert hiányzott neki az unokája.
Haza mentem és rá tíz percre megjelent Mandy a legjobb barátnőm.

Miközben pletykáztunk, mint az unatkozó háziasszonyok, a tv hangosabban kezdett el szólni. Nem tudtam nem oda figyelni.

Már két hónapja fekszik kómában az a nő, aki nemierőszak, illetve bántalmazás áldozata lett május közepén. A NewYorki lakos Amerika leggazdagabb családjának tagja.  Oliver Walker felesége, a WalkerOil egyik örökösének kedvese.  Az elkövetőt azonnal őrízetbe vették a helyszínen ahogy a segítőjét is. Elcsalták majd megerőszakolták, illetve több testi sérülést is szenvedett. Jelenleg vagyis azóta, a St Maries kórházban fekszik.
Miután az idősebb elkövető, a visszaeső gyermekmolesztáló James Abott börtönbe került, tegnap életét vesztette a börtön falai közt.

-Szegény nő.-hűledezett Mandy.-A mai világban egy ilyen gazdag családból csak úgy elrabolnak valakit? Ez olyan furcsa. Szerintem van itt más is. Csak elhallgatják. Igaz Carmen?

Alig hallottam amit Mandy mondott, a fejem hirtelen fájni kezdett. Homályosan láttam és lüktet mindenhol a testem. A fejemhez kaptam a kezem úgy próbáltam enyhíteni a fájdalmon.

-Minden rendben?!-fogta meg a kezeim Mandy. Aggódóan a szemeimbe nézett. -Hívjam a férjed? Vagy a mentőket?

-Nem kell, már jól vagyok.-hírtelen abba maradt a fájdalom és minden más tünet. -Valóban szomorú.-próbáltam terelni a témát a rosszullétemről. Nem akartam elrontani a hangulatot.

Daniel

Mikor kopogás nélkül beléptem a sarokirodába, Oliver az asztal mögött guggolt, csak a szemei látszottak, akár egy szerencsétlen bolond. Mandy szemei pedig vörösen izzottak szinte mikor megpillantott.

A cipőm alatt ropogott az üvegváza amit földhöz vertek.
Becsuktam magam mögött az ajtót, kimért mozdulatokkal foglaltam helyet a csendes irodában az ügyfeleknek fenntartott fotelban.
Mandy hasára pillantottam ahol már látszódott hogy egy élet kezdett el fejlődni benne.

Követte a szemeim, és ravasz mosollyal megsimogatta a kerekedő pocakját.

Lesimítottam a sötétszürke öltönyöm. És felvonnt szemöldökkel néztem rájuk.
-Daniel Keaton tiszteletét teszi.-köpte felém Mandy.
-Hoztam pár szerződést, és olajvezetékekkel kapcsolatos dokumentumokat.-hagytam figyelmen kívül Mandyt.
Letettem magam elé a papírokat. Oliver szinte betojva megindult felém hogy aláírja. Szeme sarkából követte Mandy mozdulatait.

Mindeközben megszólalt Oliver telefonja a kórházból keresték őt.

Carmen

A nap tűzött, a madarak csicseregtek. Épp a házunk mögötti kertet gereblyéztem mikor hangokat hallottam.
-Már fel kellene ébrednie.-szólt a távolból.
-Van ott valaki?-kérdeztem a kerítés felé kiabálva. Biztos a szomszédunk is kinnt tevékenykedik így az ősz derekán. Megszédültem, és ha nem kapaszkodok meg a kutyaház oldalában, elesek. Sajogni kezdett a fejem, és mintha kalapáccsal oda vertek volna.

Majd ahogy jött a fájdalom úgy el is múlt.

-Drágám!-halottam a hangját a terasz ajtóból.
-Itt vagyok!-megindultam felé. Ma is elegáns volt. Sötétkék öltönyben, meglazított nyakkendője alatt kigombolta már az inget. Lazán támasztotta az ajtót mikor oda értem. -megsimította az arcom, majd szenvedélyesen megcsókolt. Előhúzott egy csókor rózsát a háta mögül. Mire felragyogott az arcom, és levettem a kesztyűmet hogy elfogadhassam.
-Ez gyönyörű!-ámultam a csodás vörös rózsából álló csokorra.
-Akár csak te.-vigyorgott rám csillogó szemekkel.-Abby?-kereste szemeivel a lányunkat miközben be mentünk a házba.
-A nagyiéknál van.-vízbe raktam a virágaim és felültem a konyha asztalra.
-Az előbb láttam Amanda autóját.-mutatott maga mögé felvont szemöldökkel.
-Igen, nem rég ment el. Kicsit csajoskodtunk tudod.-nevettem el magam.-Kipletykáztuk a férfiakat, és a szomszédokat is.
-Nagyszerű! Tehát miénk a délután.-jött közelebb hozzám. A lábaim közt foglalta el helyét, majd a mellkasomnál fogva eldöntött az asztalon.-Ezzel még tartozom neked.-elkezdte lehúzni rólam a nadrágot. Belőlem pedig előtört az a kéjsóvár sóhajtás ami minden alkalommal mikor vele vagyok. A hasamra csókokat nyomott. Szenvedélyesen simogatott közben. Én a haját simogattam és az erős vállaiba kapaszkodtam.
Mikor lekerült rólam a nadrág és az alsónemű, elkezdett levetkőzni. Az inget mikor levette magáról nem tudtam másra nézni csak a kidolgozott hasizmára.
Feltámaszkodtam és vágyakozón megsimítottam mindenhol.
Elkapta a térdem belső felét majd rántott egyet rajtam hogy elfeküdjek az asztalon.
Azonnal lehajolt és neki esett a már nedves redőimnek. Felnyögött mikor megérezte hogy mit vált ki belőlem, majd addig kínzott míg a nevét nem kiáltottam élvezetemben.

-Még nem végeztem veled.-ahogy ezt kimondta, lehúzta a nadrágját, de épp csak addig még szükséges. A szemeimbe nézve belém hatolt, és először lassan, majd látta hogy mikor kezdem újra elveszíteni a fejem, gyorsított.
Közben a melleim simogatta a felsőm alatt, és csókokat nyomott a nyakamra.

Aztán jött a pillanat, a csúcsponnt határán homályosan kezdtem látni, a szemeimmel pislogtam hátha kitisztul a látásom.
Bizsergett a bőröm és éreztem széthullok ahogy az élevezettől a hullámok csaptak le rám.
-Mozgott az újja!-a szemem kipattant és belekapaszkodtam az izmos nyakába.
-Hogy mondod?-lihegtem.
-A pulzusa is szökik! Hívok egy orvost!

-Oh istenem, mindjárt!-A vágy szétfeszített belülről, a karjaiba kapaszkodva lovagoltam meg a hullámokat mikor elértem azt a pontot ahol elvesztem az eszem.