Mentsvár (BEFEJEZETT)

MÁSODIK

Carmen

Gyorsan leküzdöttem az undoromat, az a kéz ami az elöbb végigsimított rajtam sokszor lendült a magasba hogy aztán összeszorított szemmel várjam a lesújtó érzést. Megalázott. Ő a hűtlen, de ha egy kicsit is továbbtartottam valakin a tekintetem megbüntetett. Olyankor meghúztam magam és csendben tűrtem. Az érzések kihaltak belőlem, a megalázottság mellett próbálom kompenzálni a büszke feleség titulust.

Annyira kiveszett belőlem a nő aki egykor voltam, hogy már csak rá sem merek nézni senkire. Amikor ketten voltunk a liftben Keatonnal élveztem a kilátást. Megbámultam? Kit érdekel. A seggfej férjem nem látta. Ha vissza gondolok a rekedt érdes mély hangjára mikor megszólalt kiráz a hideg, a gyomromban gombóc keletkezik.
Olyan tekintettel nézett rám mintha megvetne és undorodna tőlem. Elszomorít. Míg az én szívem meglódult a fás férfias illatától, ő lekezelően bánt velem. Külsőleg énis úgy tünhettem mint aki közömbös. De milyen legyek ha árgus szemmel követik a mozdulataim.

A gondolataim meg szakadnak amikor az utolsó alkalmazott jön be a kis kialakított vizsgálómba.
Alacsony termetű, telt, középkorú nő. Még nem láttam itt. Udvariasan köszöntöm és elkezdem a rutinvizsgálatokat, vérnyomás mérés, súly, vércukor mérés.
-Mrs Walker ön tényleg olyan szép mint az újságokban! -oldalra dönti a fejét, és úgy néz rám. Megszeppenve fogadom a bókot. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez.
-Köszönöm.-aprókat pislogok. Majd aláírom a vizsgálatokat és vele is aláíratom. -Nem láttam még itt.
-Persze drágám!-lepődik meg.-A múlthéten kezdtem. Mr Walker nagylelkű fizetést ajánlott, olyan jószívű ember! Bárcsak a lányomnak is ilyen akadna.-simogatja meg a kezeimet amit összekulcsoltam ölemben.
Vigyázz mit kívánsz anyukám!
Csak bólogatok és mosolygok. A nő távozik és összeroskadok az asztalon. A könnyeimnek utat engedek.

Vagy húsz percen keresztül sajnálom magam amiért ilyen nyomorult életet kell éljek.
Csak Oliver szavai viszhangzanak a fejemben Egy Walker nem válik el a feleségétől, szarduma. Amerika követi az életünket, nincs lehetőségem a válásra. Ha pedig sor kerülne rá, megkeserítené az életem. Ezt nyiltan elmondta nekem.

Felkapom a papírokat és az irodája felé veszem az irányt. Már nemsokan tartózkodnak az épületben de aki szembe jön velem mindenki kedvesen köszönt.

Bekopogok.
Oliver kinyitja. Belépek az irodájába és becsapja az ajtót mögöttem amire megrezzenek. El önt a pánik és sietek a szekrényhez a táskámért, de mielőtt elindulnék elkapja a csuklómat és erővel az ajtónak vág. Fájdalmasan felnyögök. Dühös szempárral nézek szembe, a combját beszorítja a két térdem közé, a kezeimet lefogja a fejem fölött. Rémülten várom a következményeket. Az arcomon folynak a könnyeim.
-Te ribanc.-szabad kezével az ajtóba belevágja a fejem.-Nem vehetek fel új alkalmazottat anélkül hogy ne folyna ki a nyálad.-még egy ütés. Eltörik a mécses elsírom magam. A fejem lüktet, a csuklóm ég a szorítástól. A térde szétnyitotta a lábaim. Lenéz a szoknyámra ami kikandikál a köpenyből. Odanyúl felhúzza a vékony anyagot és benyúl az alsóneműmbe az érzékeny pontom felé. Belenézek a szemeibe, düh keveredik a vággyal. Itt már tudom hogy végem.

A szempár ami egykor csodálattal és szerelemmel nézett rám most dühös, meg vető és lealacsonyító.

-Kérlek ne.-könyörgök neki. Összeszorított ajkakkal kezd el ingerelni mire elsírom magam megint.
-Olyan kibaszott gyenge vagy.-nyomja a homlokát az enyémnek. Amitől fáj a fejem hátul. Beleszúr a fájdalom, a kezeim remegnek a lábammal együtt. A könnyeim folynak végig az arcomon lecseppennek a kezére ami lassan ügyködik a bugyimban.-És most az undorod ellenére, elfogsz élvezni. És gyűlölni fogod magad hogy én okoztam neked. -az ujjait belém méllyeszti és egyre erősebben nyomja a homlokát az enyémnek. Lihegek és nem merek a szemeibe nézni a kezét nézem és elképzelem hogy Keaton csinálja ezt velem. Felnyögök a gondolatra majd Oliver elveszi a kezét a lábamközül.
-Nézz a szemembe közben.-nemet intek a fejemmel. A kezeim elengedi majd próbálom eltolni magamtól. Sikertelenül.

A nyakam köré kulcsolja a jobb kezét, és kényszerít hogy felfelé nézzek. A bal keze megint azt műveli amit az előbb. Folytatja kínzásomat. A szemeit nézem. És elképzelem hogy régen hogy szeretett. Igaz szerelemnek hittem a miénket. De tudtam ha most nem teszem amit akar, nem szabadulok. Lepillantok a kezére de rászorít a nyakamra amitől alig kapok levegőt. Neki nyomja az ágyékát a hasamnak hogy érezzem mennyire kemény.
Egyre gyorsabb, és erősebben csinálja, majd megszakad a mozdulat közben.
Egy kopogásnak köszönhetően.
Gyorsan elugrik előlem, a nadrágjába törli az ujjait majd alrébb húz az ajtótól.

-Mr Walker!-Christopher az! Hogy én hogy megfogom hálálni neki még nem tudja!-Minden rendben?-aggodó a hangja. Törölgetem a szemeim, a csuklómat maszírozom. Úgy nézhetek ki mint egy őrült.

Oliver rám néz. Kifejezéstelen és kimért. Felemeli a kezét és a mutató ujját a szája elé rakja jelezve hogy maradjak csendben.
Kinyitja az ajtót annyira hogy kilásson.
-Hozz egy kávét nekem.-parancsolja.-A French Pressből.-nyugodtan ejti ki, Christopher csak sóhajt egyet, ugyanis az a kávézó a város másik oldalán van. Oliver becsapja az ajtót és megiramodik felém. Hátrálok az asztaláig míg a csipőm bele nem ütközik.
-Nyugi szivem.-simít végig az arcomon.-Már teljesen elment a kedvem. Menj hozzd rendbe magad.-utasít. A saját mosdójába rohanok. Nem kell kétszer kérnie. Megmosakszom és rendbe rakom magam hogy ne úgy nézzek mint akit zaklattak szexuálisan. Kirohanok az irodájából a szandálomat felkapva a táskámmal együtt.

Ez volt az egyik olyan időtöltés amit szerettem az életemben. Egy kicsit foglalkozni az emberekkel. Tanácsot adni, beszélgetni.. de ma úgyérzem soha többet nem akarok idejönni.