Mentsvár (BEFEJEZETT)

HATODIK

Daniel

A történtek után, nagyon pipa voltam. Az agyam folyamatosan járt hogy miként segíthetnék.
Le kelett vezetnem a feszültséget. Úgy hogy nem részletezem hogy került az ágyamba egy szőke, kékszemű nőszemély.
Próbáltam elengedni magam, de folyton Carmen járt az eszemben. A kis kalandom is láthatóan igyekezett elterelni a gondolataimat.

Reggel kávé illatra ébredtem. Furcsálltam ezt, ugyanis mindíg lelépnek kora reggel a feszültséglevezetőim.
Kibotorkáltam a konyhámba és leültem a bárszékre.
-Jóreggelt szépfiú.-tette elém az energiát adó italt a szőkeség. Az arca szép volt, de nem annyira mint Carmené, a külseje teljesen eltért tőle, mondhatnám hogy tűz és víz.
-Jó reggelt.-válaszoltam neki, majd játszi könnyedséggel beleült az ölembe.-Ideje menned.-ahogy ezt kimondtam olyan gyilkos pillantást vetett rám amitől szinte a pokolban éreztem magam.
-Bunkó.-kelt fel rólam. Besietett a hálóba és elkezdett öltözködni.

Nem voltam soha kedves a nőkkel, ezt bevallom. És szégyenlem is. Mindíg igyekeztem ilyen kaliberű nőket találni. Aki nem hasonlít arra a nőre aki elvette az eszem annyi éve. Elbűvölt, és megátkozott. Próbáltam szerelmes lenni, de egyszerüen nem ment. Amikor megláttam az újságban az esküvőjüket azzal a seggfej Oliver Walkerrel, mérgemben felszedtem egy nőt és járni kezdtem vele. Vagy hat hónapig bírtam. De nem sikerült bosszútállnom azért amiről Carmen még csak nem is tudhatott.

Az árulásért.

Annak éreztem. Olyan boldognak tűnt amivel viszont engem tett boldoggá.
Ezért is kaptam az alkalmon hogy a férjének dolgozzak. Ha láthatom őt, kicsit alábbhagy a sóvárgásom. Annyi éven át elnyomtam. De most hogy megtudtam milyen helyzetbe került, segíteni akarok.

Nagyon rosszul esik hogy nem emlékszik rám. Pedig nem vagyok egy felejthető férfi. Ha bele gondolok nem haragudhatok érte, amit akkor átélt fiatal lánykénnt örülnöm kellene hogy nem emlékszik vissza arra az időre, amikor élete mélypontján volt.

Az ajtócsapódásra eszmélek fel a gondolataimból. Nagyszerű! Végre egyedül vagyok. Felkapom a kávémat és elindulok a nappaliba hogy leheveredjek a kanapémra.
A tvt bekapcsolva a hírekre kapcsolom a vezérlővel.
Összehúzott szemmel nézem az interjút amit a drága főnököm ad. Erről a lépésről egy szótsem mondott, hogy a tévében fog szerepelni. Amikor beszélt a kilátásairól a jövőre nézve, a kedvenc tv műsorától a kedvenc samponjáig kikérdezik. Igazi bájgúnár. A műsörvezető hölgy olvadozik a széken vele szemben amikor ránéz.

Mindjárt hányok.

-És mondja Oliver.-néz rá elszántan a nő.-Mikor terveznek gyermeket? A felesége és ön elképesztő páros! -a kávét félre nyelve a mellkasom ütöm hogy abba tudjam hagyni a köhögést. Mi a fasz van?

-Jó kérdés Conny. Már megbeszéltük a szépséges hercegnőmmel hogy rajta leszünk az ügyön! Innen is csokollak drágám!-dobálja a kamerába a csókokat ez az idióta és késztetést érzek hogy lazán átrúgjam a tévét egy Peter Griffin féle pörgő rúgással.
-Most meglepett!-teszi keresztbe a lábát a nő, és a haját eltűri az egyik oldalára. Szomorú arcot vág, ami kamu, mert a testbeszéde mást mutat. -Azt hittem a neje nem szeretne! Tekinve a múltjában történteket. -lebiggyeszti a száját mintha sajnálná hogy felhozta a témát.

Oliver csak kifejezéstelenül és hidegen bámul a nőre, majd miután felteszi a kezét, adászünetet jelez a televizió.

A telefonom csörög a hálómban. Lesokkoltan elbotorkálok hozzá és felveszem.
-Be akarom perelni a kibaszott MLV.-t!-Oliver dühös, tajtékzik a telefonba. Ordibál a körülötte lévőkkel.-Ki a faszom mondta magának hogy ezt meg jegyezheti?-Kiabál gondolom a műsorvezetőre.-Itt vagy Keaton?!
-Igen.-sóhajtok.-Láttam a műsort. Kezelésbe veszem az ügyet.

Se szó se beszéd kinyomott mint valami idiotát.

Mit érezhet most Carmen? Remélem nem kezdik majd felhánytorgatni a multját. A picsába pedig most tették meg!
Írok neki egy üzenetet amit egyből meg is néz.

Remélem jól vagy. Ez a számom. Ha beszélni akarsz hívj fel.

Daniel K.