Mentsvár (BEFEJEZETT)

TIZEDIK

Daniel

Miután Conny elment az irodában folytattuk a beszélgetést Oliverrel. Csak Carmenen járt az eszem hogy mennyire gyönyörű ma. Nehéz lesz ez az egész, ki kell tartania míg vége nem lesz. Nem tudom bírni e fogja a nyomást, vagy a megpróbáltatást aminek majd kiteszem őt.
Oliver fel-alá járkált. Ivott egy korty italt majd az asztalához leült.
-Mit javasolsz ügyvédkém?-idegesen rám pillantott és lehúzta a maradék folyadékot. Mióta a tévés incidens megtörténnt, tegeződünk, ami furcsa de mégiscsak egy korosztály vagyunk.

-A történtek után jobb lenne ha eltűnnél a médiából. Nincs nyilatkozás. Az lesz a legjobb ha meglapulsz. A szüleid is hasonló véleményen vannak. Szüneteld a projektjeidet, keressük meg a fickót és bírjuk szóra. -soroltam a lehetőségeit az asztal oldalának támaszkodva. Ahogy lenéztem rá, olyan frusztráltnak tűnnt.

Remélem ennek a levét nem Carmen issza meg.

-Jó ötlet. Elkellene utazni.-gondolkodott el.
Kicsit fellélegeztem belül. Ugyanis lenne időm akcióba lendülni még nem tartózkodik Newyorkban. Megkeresném a faszit, több időt tölthetnék Carmennel.
-Nagyszerű!-csaptam össze a tenyereim.

Ahogy még rendezgettem a papírokat a táskámban, halottam ahogy becsukja maga mögött a nappali helység ajtaját.

Körbe néztem a ház ezen részén hátha Carmennel összefutok de nem láttam sehol. Talán még mindíg ott ül és vár minket. 

Csak a házvezetőnő szúrós szemeivel találkoztam folyosón. Aprót bólintva köszöntem neki.
-Megkínálhatom valamivel fiam?-miközben kérdezte, rendezgette a fal melett lévő asztalon a virágokat.
-Egy pohár víz jól esne, köszönöm.-bólogattam. Mutatta hogy kövessem a bár helység felé.

Miközben a vizet kiszedte a hűtőből gyanakodva méregetett.
-Láttam magát.-elém tolta a poharat.-Mr Walker a neje után küldött aznap. Láttam magukat amikor átvette a díjat, és ahogy távoznak.-keresztbe fonnta maga előtt a kezeit és az állát felszegte.

Ideges lettem, a tenyerem izzadni kezdett. Nyeltem egy nagyot. Mielőtt érveltem volna hogy nem történnt semmi, mert ha ez kiderül rohadt nagy szarban leszünk
mindketten. Annyi az egész kis akciónak.

-Nézze.-sóhajtott.-Ez a kislány sokat szenved. Nem hiányzik neki egy újabb folt arra a törékeny testre. Mielőtt elkezdene mentegetőzni, tudom mit csináltak, én is voltam fiatal. Csak azért nem mondtam el annak a szörnyetegnek mert ez a lány.-kezdte a pultot törölgetni zavarában.-Évek óta most volt először igazán jókedvű. Olvasni mennt a kertbe, napi háromszor étkezett ami tényleg ritka, és mosolygott. Amikor a szülei hívják az istenháta mögül akkor sem szokott ennyire boldog lenni. -elvette a kifogyott kristálypoharat és berakta a mosogatógépbe.

Megrökönyödve néztem Ms Kostast. Egyáltalán nem néztem volna ki belőle hogy kötődik Carmenhez.

-Segíteni akarok maguknak.-nézett egyenesen a szemembe.-Hogy együtt lehessenek.-összehúzta a szemöldökét.-Ha egyáltalán van vele ilyen szándékod. Mert ha nincs azonnal kitalálok valamit a férjének és repül. Nem játékszer az a lány.-látta rajtam hogy teljesen lesokkolódtam.-Mondj valamit fiam!

Közelebb hajoltam hozzá, nem akartam hogy meghallják amit mondani akarok. Ms Kostas csak legyintett.
-Itt beszélik meg a szaros ügyeiket. Nem hall minket senki.-lépett ki a pult mögül elém.
-Nézze hölgyem, szerelmes vagyok Carmenbe. Mióta ismerem így érzek. Ki akarom innen szakítani, de nem könnyű. Egy valaha traumatizált nő félelemben él, kitudja mennyi rossz élményt hagyott még a háta mögött. Ha tud valami hasznosat, kérem mondja el, meg adom a számom és megbeszéljük hol találkozzunk. -könnyes szemmel bólogatott a vallomásom hallatán.-Mit mondott neki mi volt aznap?-ezt muszáj volt megkérdeznem.
-Hogy átvette a díjat egy férfi, és a lány beszélt pár régi osztálytársnőjével, sétált egyet és hazajött.