Mentsvár (BEFEJEZETT)

HUSZONHETEDIK

Daniel

Kár lenne tagadni hogy mennyire gyengének éreztem magam a kórházi ágyon fekve.
Brant duruzsolása tartott ébren, amiben ecsetelte mekkora botrány lesz abból ami tegnap történt a következményekkel volt elfoglalva.
Nem tudtam minden egyes szavára figyelni, csak az járt a fejemben hogy önmagam marcangoljam belül. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? Komolyan? Egy ártatlan lakáskulcs volt ami tönkretett, és hogy lebecsültem Oliver befolyását, és kapcsolatait. Jobban kellett volna vigyáznom!

Brant nem mondta el hogy alakult az egész miután elvesztettem a fonalat azzal hogy Oliver fejbevert a pisztoly markolattal. Az hagyján még, de a karom az ami iszonyúan lüktet még csak meg sem próbálom felemelni.
-Most komolyan nem figyelsz rám seggfej?-húzta oda a beteg ágy mellé a széket. Lendületesen lehuppant rá.-A doki jól van. Nem kell aggódnod. Tegnap az örsön tanuvallomást tettünk, aztán pedig nálam aludt. Vigyáztam rá!-húzta ki magát büszkén. Közben vigyorgott akár a tejbetök.

Carmennel nem találkoztam mióta ébren vagyok, de Brant szerint nem tudták kitenni az ágyam mellől amikor behoztak.
Kopogást hallottunk és a fiatalabb nővér dugta be fejét az ajtón.
-Kérem Mr.Lockwood távozzon, a rendőrség szeretne Mr Keatonnal beszélni.
-Egy pillanat szépségem!

A légkör megváltozott ahogy belépett Silvio Conti, az ügy vezető nyomozója. Néha az apámnak képzelte magát, mikor látta hogy a mélyponton vagyok, kicsit felrázott. Megittunk pár italt egyik-másik ügy után amiben közösen dolgoztunk.
Kemény a munka amit választottam magamnak. A megannyi sok ember akik szabadulni szeretnének vagy épp segítséget kérnek az egyik családtagjuknak. Kellett pár év mire megszoktam hogy nem a közeli ismerőseim az ügyfeleim.

Másszóval nem voltunk egymásnak idegenek. Az egyik ember a néhány közül akik nincsenek Walker zsebében.
-Daniel, jól elmerültél abban a bizonyos szarban amiről beszéltünk.-nevetett mikor meglátott és intett a kollégáinak hogy kinnt várakozzanak.-Maga maradhat Lockwood, de addig fogja be a lepcses száját míg kihallgatom Danielt.-intette le. Brant vigyorogva az ujjaival cipzárt imitált a szája elé, majd a középső újját felmutatva bújt a telefonja mögé.

-Conti.-biccentettem neki.-A segítséged kértem, de nem jutottunk odáig hogy tanuskodj nekem a peren.-húztam el az ajkaim.-De most már remélem vége ennek az egésznek, Carmen Rossi nevében is.
-Az biztos hogy felgyorsultak a dolgok fiam.-húzott oda egy széket mellém és terpeszben helyet foglalt rajta. A kezeit az állára támasztotta. Silvio Conti alig lehetett nálam tíz évvel öregebb. Olasz származásának köszönhetően nem öregedik túlzottan. Fekete hajjal és szemmel rendelkezik, a megjelenéséről süt a fölény és az elegancia.
-Carmen Rossi fellélegezhet. A válópernek nem szabtak ki dátumot, ugyanis ma reggel automatikusan lepecsételték miszerint nem házasok többé. Mikor megkerestél hogy szerezzek néhány bizonyítékot és tanuskodjak abban hogy láttam Oliver Walker tettlegességét, istenemre mondom megtettem volna neked. Mert barátok vagyunk hosszú évek óta. Fiamnak tekintelek.-Brant felhorkannt.-Kussolj Lockwood.-mutatott rá fenyegetően.
-Meg sem szólaltam. Inkább kimegyek a dögös nővérkéhez, nem hallgatom ezt a nyálas dumát.-Brant lassan kihátrált a kórteremből.
-Tudom hogy megtetted volna. Tisztában vagy vele Carmen mennyire fontos nekem.
-Igen! Évekig hallgattam, most pedig eggyütt lehettek. Gratulálok.
-Köszönjük.-mosolyodtam el.
-Elmondanád mire emlékszel?-húzta elő a diktafont, és várta a mondandóm.
-Reggel Oliver Walker hívott hogy fontos megbeszélni valónk van, és hogy vigyem Amanda Finchet is magammal. A címet megírta utána. Meg van a telefonomban az sms. Aztán mikor oda értünk senki nem volt abban a házban. Amandával beengedtük magunkat és a nappali helyiségben mikor megláttuk mi történik elszörnyülködtünk. Oliver Walker fegyvert fogott Carmen fejéhez, Brant pedig eszméletlenül feküdt a földön. Később Amanda elájult, mikor Oliver karon lőtt. Utána pedig mikor Carmen segítségére siettem volna, fejbe vert. A többire nem emlékszem.
-A lényeg hogy minden rendben már.-veregette meg a vállam amitől eltorzult az arcom is a fájdalomtól. Megijedt majd megsimogatta a karom.-Bocsánat.