Mentsvár (BEFEJEZETT)

TIZENÖTÖDIK

Carmen

Csend állt be. A tó vizét hallom csak, ahogy a halak úszkálnak benne. A telefont kikapcsoltam majd tovább ettem az édességet.

-Már épp szólni akartam. Azt hittem nem hallja vagy érzi a rezgést.-mosolyog a tavat nézve.
-Sajnálom. Épp egy családi vita közepén vagyok. Jelenleg nem tudom mit kezdjek magammal.

-Ismerős.-a tölcsért rágva válaszol halkan.

-Maga mit tenne ha nem rendelkezhetne az akaratával? Minden perc az életében el lenne tervezve, a ruháit sem maga választaná vagy a reggelijét?

-Valószinűleg elmenekülnék. Ez a baj? Hogy gátolják?

Lehunyt szemmel bólintok.

-Gondolom nem mehet haza.

Hevesen rázom a fejem.

-Még csak nem is az én otthonom! -idegesen harapom az édességet.

Elgondolkodik, majd mikor megszólalna egy hang sem jön ki a száján. Lesüti a szemeit, és halkan megszólal.

-Én szívesen látom.-mondja ki. Aztán hírtelen feltartott kézzel mentegetőzni kezd.-Remélem nem néz valami perverznek! Ismerem a helyzetet. Amikor ebben voltam jól esett volna ha valaki segít nekem. A szándékom mögött ez áll! Ne értse félre! -A hírtelen magyarázkodáson elnevetem magam. Már ő is mosolyra huzza az ajkait.-Van egy vendégszobám. Teljesen lakatlan. Azt csinál benne amit akar! Addig amíg  eldönti mihez kezdjen a továbbiakban.

Nem szóltam semmit. Gondolkodóba estem. Keatonhoz kellene mennem. De haza végképp nem. Oliver pedig a nagyinál keresne először. Nem fiatalok már, nem tenném ki őket ennek a hajcihőnek.

Daniel biztos aggódik értem.

Gyorsan kikapom a telefont a zsebemből, de nem kapcsol vissza hiába nyomkodom. Valahogy üzennem kell hogy rendben vagyok és hogy megkérdezzem merre lakik.

-Nekem van töltőm hozzá.

-Dean, remélem nem vagy erőszaktevő vagy sorozatgyilkos!

A park melett parkolt az autója. Be ültem mellé az anyós ülésre.

Egy nem olyan zsúfolt környékre vitt. Végig az utat figyelte és furán viselkedett. Kezdtem aggódni. A lába folyamatosan járt, és a száját harapdálta. Kezdtem azthinni meggondolta magát.

Amikor felértünk a harmadikra az első ajtón benyitott.

Az egyik hálószobába irányított, én kedvesen megköszöntem. A telefonom feldugtam tölteni majd mikor ki akartam nyitni a szobaajtót az egyszerüen nem nyílt.
Tágra nyílt szemmel ráncigáltam de semmi.
-Dean valami nem jó az ajtóval!-kiabáltam ki neki.

Nem válaszolt, istenem csak nem bezárt?

-Nyisd ki Dean! Hívom a zsarukat! -majd hírtelen lekapcsolódott a szobában a villany, de nem csak az. A telefon töltő és az ébresztő óra is elsötétült.

Csodás! Lekapcsolta az áramot!

Pánik kezdett bennem feléledni. Épp hogy túl vagyok az egyiken, jön a következő.

A nap még besütött a szoba ablakain. Amin fehér függöny volt. A falak halvány pasztell zöldek és fekete parketta. A falakon képek, és érmek felakasztva.

Dörömböltem még és kiabáltam de nem kaptam választ. Mit fogok most tenni? Bántani fog engem! Nem történhet megint meg velem, akkor tényleg csak egy roncs leszek.
Az ablakhoz futottam és mikor a kilincsért nyúltam volna elsírtam magam mikor nem volt a helyén.