Mentsvár (BEFEJEZETT)

HUSZONKETTEDIK

Carmen

Másnap telis tele volt az egész internet Mandy és Oliver fotójával. Mandy büszkén válaszolt a paparazzók kérdéseire a videókon. Látszólag élvezte a hírnevet és poziciót amit majd az élet kínál neki.

A WalkerOil részvényei eleget zuhanntak hogy érezzem a bosszú ízét a számban.

Amikor tudatosult bennem mennyire boldog lehetnék mint akkor az álmomban, nem tudtam másra gondolni csak Keatonra.

A szüleim támogatóan álltak hozzám, elmeséltem nekik minden egyes alkalmat mikor szenvednem kellett, a végére mindhárman egymást öleltük és sírtunk.
Apám először kiabált velem, és számon kért hogy miért nem szóltam róla, ő mindig is tudta hogy egy igazi Satanico.
A nagyiék jól vannak, anyáék ott
maradnak egy ideig és megvárják a válásom időpontját. Ott akarnak lenni mikor kimondják a bíróságon hogy attól a naptól kezdve nem vagyunk házasok.

Amikor megismertem Oliver Walkert egy jámbor szerelmes férfi volt. Mindennap találkoztunk és udvarolt nekem. Folyton azt mondogatta mennyire boldogok lehetnénk eggyütt. Egy pár évig tartott a mi kis mesénk. A sors így hozta, ezt rendelte nekünk.

Daniel Keaton lakásához érve a portás Mr.Bolton be engedett mosollyal az arcán. Keaton kikötötte neki hogy csak is én mehetek fel engedély nélkül.
Sötét volt, este. De NewYork akkor sem volt halk vagy épp álmos. Az élet még akkor is hallatszott az utcákon.
A lift ahogy felfelé haladt, kitekintettem az átlátszó ablakos felén. A város szépsége mindig is a kedvencem volt itt. Most hogy egy kicsit megnyugodott a lelkem olyan apróságokon is tudok agyalni hogy mennyire szépnek találom az esti fényeket vagy a csend ami a hallban honolt mennyire kellemes volt.

A felvonó csilingelve megérkezett.
A folyosón egy szőke hajú nő állt. És ahogy közeledtem az ajtó felé meg láttam hogy Keaton ajtaja előtt szobrozik.
-Segíthetek?-oda érve hozzá, kicsit megijedt a kérdésem hallatán. Látszólag elmerült a gondolataiban.
-Jaj istenem.-tette a kezét a mellkasára.-Ide jöttem, de még nem volt bátorságom bekopogni.
-Oh! Ezen segíthetünk.-komoly arcal fordultam az ajtó felé és idegesen dörömbölni kezdtem.-Nyisd ki!-kiabáltam mikor már egy fél perce vertem az ajtót.

Daniel amint kinyitotta a szőkeségre pillantott, majd rám. Az plafonra emelte a szemeit istenhez fohászkodva és be engedett mindkettőnket. Nem mert rám nézni, sőt! Egyenesen kerülte a kontaktot.
-Oh Danny!-borult a nyakába a nő. Danny? Mi az hogy Danny? Ki a franc ez a bige? Igen! Azt mondtam hogy bige. A szlengjeim ideje frissíteni most hogy nem tartozom a sznob krémhez.
-Szia Lucy.-paskolta meg a hátát Keaton.

Meguntam az előszobában ácsorogni és a szobájába mentem átöltözni. Ugyaknis vettem egy csomó göncöt a mai nap folyamán és ideje volt le vedleni azt ami rajtam volt.

A nő kifejezése mikor elmentem mellettük halálos volt. Remélem van kamera hogy vissza nézhessem. Meglepődve pillantott rám előbb az ajtóban hogy énis jövök vele eggyütt.
Felvettem egy itthoni kényelmes ruhát ami egy polo és egy lenge nadrág volt, a hajam kontyba fogtam és vissza mentem.
Keaton nagy nehezen rám emelte a tekintetét mikor helyet adott a nőnek a nappaliban. Bocsánatkérő szemeinek nem tudtam ellenállni ezért csendben hallgattam miről beszélnek.
-Nem segíthetek, szerződésem van egy nagynevű családnál.-hajtotta le a fejét.-Nem tudlak képviselni Lucy.
-Danny! De olyan békésen váltunk el, azért a szép időszakért amit egymással töltöttünk ezt igazán megtehetnéd értem!-a haját elsimítva nézett csábitóan Keatonra.-Amugy mit keres itt ez a nő? Olyan ismerős.-gondolkodott el.
-Ahogy említettem nem segíthetek.-állt fel Keaton.-Ő Carmen.
-Az a Carmen?-a szavam elállt, féltem hogy felismert a tévéből. Döbbent volt.
-Igen.
-Hát még is csak a tiéd lett, remélem boldog vagy Danny.-mosolygott szívből.
-Igen, ennél boldogabb nem is lehetnék.-nézett vissza a nőre lágyan.-Carmen!-fordult felém. Meglepve felocsúdtam a gondolataimból.-Ő Lucy Winter, régen barátok voltunk, aztán egy pár hónapig jártunk.-a gombóc nőtt a torkomban mikor maga felé intett.