Mentsvár (BEFEJEZETT)

TIZENEGYEDIK

Carmen

Tizenöt évvel korábban

-Figyelj Carmen.-emelte fel mutató újját a padtársam, és egyben barátnőm, Mandy.
-Csak egyszer.-nézett esdeklőn.-Kérlek!
-Most az egyszer elkísérhetsz.-fújtam ki magam az iskolapadon ülve. Mandy szemei felcsillantak.

Soha nem voltam a suli népszerű cicababája, a fogszabályozó és a szemüveg miatt, na meg az iskola iránti szeretetem miatt megbélyegeztek lúzernek és okostojásnak.

A nagyszüleimnél éltem itt Scrantonban. Szerettem volna orvos lenni Amerikában. A szüleim, nagynehezen, de belementek hogy az álmaim követhessem.

Szinte egyszerre léptünk ki az iskola folyosójára, nem messze a termünktől volt a szekrényünk. Az utolsó óra után mentem mindig Dr. Abotthoz hogy segítkezhessek. Imádtam a fiataloknak segíteni, gyógyítani, beszélgetni. A focicsapat előszeretettel piszkált engem, néha a külsőmet, néha a munkámat, már amit Dr Abott megengedett nekem hogy csinálhassam. Egy idő után megszoktam és nem érdekelt a mondandójuk.

Mandy egésznap nyaggatott had lehessen ő is ott. Dr. Abottnak nem volt ellene kifogása. Mintha egy kicsit örült is volna neki, de lehet csak beképzeltem. A barátnőm oda volt az irányítóért. Daniel Keatonért. Számomra kedves volt, sosem bántott, és a csapatra is rászólt többször miattam.

Mivel nem volt sok tennivalóm, csak néhány papír munkára kért meg Dr. Abott amit később lepecsételhet, kiültünk a lelátóra.
Csak edzés volt ma, a meccs jövőhéten lesz, nem szerettem a focit, olyan csúnyán meglehet benne sérülni.
-Nem hiszem el hogy neked egyik sem tetszik.-hűledezett a barátnőm miközben ámulva nézte a játékosokat.
-Nem tudom Mandy, egyszerüen nem érzek semmit a jelenlétükben csak azt várom hogy mikor mennek már el a közelemből.
-sóhajtottam.-Nem szoktad hallani ahogy velem beszélnek.

-Hé!-füttyentett Troy Jenkins felénk.-Hogy van olaszul hogy szopj le?-vigyorgott rám.
-Kussolj Jenkins.-Keaton meglökte.-Az edzésre figyelj.
-Mindig megvéded ezt a pápaszemes külföldi luvnyát.-nézett rá szúrósan.
Keaton csak sóhajtott egyet és mutatta neki a pályát ezzel jelezve hogy mehet futni. Rám nézett a lelátóra és egy félmosollyal tovább állt.

-Hű!-lökött oldalba Mandy.-Most féltékeny vagyok.-tette karba a kezeit maga előtt.-Rám sem hederített a szemét! Pedig csak miatta jöttem. -fújtatott.
-Csak szán engem Mandy.-legyintettem.-Ne aggódj.

Az edzés után nem jött senki az orvosiba. Dr. Abott a számítógép előtt ült.
-Nem volt ma semmi doktor úr.-csuktam be magam mögött az ajtót.
-Nagyszerű. -kattogtatta az egeret.-Carmen megtennéd hogy a földön lévő dobozból kipakolsz a polcra? -kérdezte a klaviatúrát figyelve.
-Persze!

Óvatosan kipakoltam az üvegcséket és a fertőtlenített eszközöket. Miközben rendezgettem furcsa érzés lett úrrá rajtam. Hátra fordultam és Dr. Abott a fenekemet bámulta. Vissza kaptam a fejem a munkám felé, majd az utolsó dolgot a helyére téve elköszöntem tőle és kisiettem.
Furcsa érzés kavargott bennem, a szemei olyan szokatlanul csillogtak amit soha nem láttam még.
Lehet csak elbambult, és fáradt volt.

Ideje hazamennem.
A szekrényemet mikor kinyitottam hirtelen valaki becsapta előttem. Megijedtem és azonnal rákaptam az illetőre a tekintetem.

Troy Jenkins.

-Szia Angyalom.-simított végig az arcomon, mire dühösen ellöktem a kezeit.
-Mit akarsz?-szólaltam meg, de mintha nemis a saját hangom lett volna.
-Megsérültem.-jött közelebb hozzám.
De csak hátráltam, míg végül neki nem ütköztem a vas szekrénynek.
-Akkor azt javaslom menj az orvosiba.-próbáltam elmenni melette de a vállamnál fogva vissza rántott és neki vágott a fém felületnek. Egy apró fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Mérgesen pillantottam rá, de ahogy a szemeibe nézve mintha vágyat láttam volna.
-Olyan helyen sérültem meg amin csak te tudsz segíteni.-végig simított a derekamon a hatalmas kezével és a fenekembe belemarkolt. Mocskosnak éreztem magam amiért így ér hozzám, ellöktem magamtól és ahogy hátra tántorodott a meglepettségtől, a jobb kezem lendítve egy hatalmas pofont adtam neki. A feje oldalra bicsaklott és szúrós tekintettel nézett végig rajtam.
-Mi a fasz?-simogatta az arcát.
-Ne érj hozzám.-hirtelen mozdultam, sikerült elslisszolnom melette. Elszaladtam.
-Ezt még megbánod!-kiáltott utánam.