Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

II. fejezet

Hana 

Mint mondtam. Ami késik nem múlik.

Néhány nappal később a munkahelyem előtt egy fekete Volvo fogadott.

-Te vagy Oh HaNa? – lépett oda hozzám egy ötven körüli férfi.

-Nemet mondanék, de gondolom pontosan tudja, hogy én vagyok az.

-Megtenné, hogy velünk jön?

-Miért érzem úgy, hogy nincs más választásom.

-Az igazgató beszélni szeretne magával.

-És akkor gondolom te vagy a titkár. – sóhajtottam fel és beültem az autóba. Ma már úgy sem dolgozom, ők pedig nem fognak békén hagyni, ha legalább egyszer nem beszélek velük.

Így kötöttem ki végül a HYBE Insight épületének 10 emeletén. Ami a leginkább kiakasztott, hogy ők rángattak ide engem, de még így is nekem kellett rájuk várnom.

-Az igazgató azt mondja, hogy 5 perc és itt lesznek.

-10 perccel ezelőtt is ugyan ezt mondta. – néztem rá unottan a férfira.

-Sajnálom, elhúzódott a megbeszélés. Kér esetleg egy kávét, vagy teát?

-Köszönöm, nem.

-És továbbra se akar leülni? – mutatott rá a hosszú üvegasztalnál lévő székekre.

-Nem. Én egy dolgot szeretnék, hazamenni.

-Sajnos azt... – az ajtó kinyílt és egy középkorú, szemüveges férfi lépett be a terembe. Őt 3 öltönyös, valamennyivel fiatalabb férfi követte.

-Oh HaNa? – lépett oda hozzám a szemüveges.

-Igen... – hajoltam meg illedelmesen.

-Bang SiHyuk, az HYBE Insight igazgatója és alapítója vagyok. – mutatkozott be kicsit se fellengzősen. – Juwon, köszönöm elmehetsz.

-Igenis, uram. – hajolt meg a titkár és elhagyta a termet.

-Kérem foglaljon helyet! – mutatott rá az egyik székre. Bólintottam és leültem, a négy férfi pedig velem szembe foglalt helyet.

-Gondolom tudja miért van itt. – szólalt meg a szemüveges és elő húzott egy aktát. – Oh Hana, született 2000 április 2-án. Szülei elhunytak, várcsoportja 0 negatív, testvére nincs, munkahelye nincs, tanulmányait nem fejezte be, alkalmi munkákból tartja fent magát és állandó lakhelye sincs. Kihagytam valamit?

-Nem tudom, magánál van az aktám. – tettem karba a kezem.

-Szóval? Mennyi pénzt kér? 1 millió won? Vagy legyen 2? De tudja mit, legyen 5. – megforgattam a szemem. Hogy lehet így dobálózni a pénzzel? Tudja ez, hogy én mennyit szenvedek 5 millió wonért?

-Csak azért jöttem, hogy személyesen is elmondjam, hogy nem áll szándékomba nyilatkozni a sajtónak. – morogtam. Felettébb idegesített a fickó arroganciája.

-Rendben, akkor mondom máshogy. Oh Ha Na. 21 éves, koreai állampolgár. – ennek vajon mi értelme? – Itt született Szöulban és itt is nevelkedett, igaz ez? – bólintottam. – Akkor hogyan lehet, az hogy 12 éves kora előttről senki nem emlékszik magára? – elakadt a lélegzetem.

-Nem teljesen értem a kérdést. – hárítottam és kérdőn a férfira meredtem.

-Utána néztünk az állítólagos iskolájának, de egy tanárnak se rémlik a neve. Nem szerepel egy évkönyvben sem, lényegében csak a papírokon létezik. – mosolygott elégedetten a pápaszemes.