Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XV. fejezet

Hana

Csak azt tudnám, hogy én hogy a csudába kötöttem ki Jin kibekúrt lakásában.

-Gyere beljebb.

-Kizárt! Nem akarok! – néztem körül a folyosón.

-De muszáj! Elbuktad a fogadást. – mosolygott rám Jin.

-Akkor se akarok! – vettem le magamról a cipőm. Minek kellett bele mennem a hülye kis játékába. Hogy halna éhen. Bár a házát látva, nem fog. Talán még nagyobb mint Jungkooké. Elegem van a gazdag Idolokból.

-Na milyen? – karolt át Jin. De legfőkébb belőle.

-Tágas... bár ennyi pénzből ízlésesen is berendezhetted volna.

-Miii? Mi bajod vele?!

-Nekem semmi, csak mik ezek a rózsaszín vázák?

-Most mi van? Mennek a rózsaszín képekhez. – mutatott rá a falra.

-Anyám... legalább a kanapé emberi színű.

-Fájna azt mondani rá, hogy jól néz ki?

-Őszintén? Igen. – néztem rá, majd oda sétáltam az említett tárgyhoz és leültem az egyik sarokba. Haljon meg, ez kurva kényelmes. Haza akarok menni.

-Amúgy miért is vagyunk itt? – néztem végig a hat fiún, kik kissé meghökkenve bámultak rám.

-Hogy megünnepeljük Yoongi születésnapját. – válaszolta meg a kérdést Jin. – Csak épp Yoongi nélkül. – tette hozzá nevetve, mire egy amolyan ’Mi van?’ nézéssel jutalmaztam meg.

-Lulu! – vágták rá szinte teljesen egyszerre, mintha ebből én bármit is értettem volna. Mindegy. Elengedem. Nem lényeg.

-Luli Bang PD. unokahúga, és nem utolsó sorban Yoongi felesége. – ült le mellém Hoseok.

-Igen. És mostanában ritkán van itthon, szóval Hyungnak szeretethiánya van. – nevetett Taehyung.

-A lényeg, hogy esélytelen, hogy kirángassuk őket otthonról, szóval ki kér tortát? – Jin kérdésére egy egyetemes ’Én!’ volt a válasz, leszámítva engem. Én még mindig azt az információt próbáltam feldolgozni, hogy Yoonginak felesége van. Mondjuk végig gondolva annyira nem meglepő. A csapatból ő és Namjoon az akinél nem meglepő a család téma. A többieknek inkább tudnék elképzelni egy babysittert, mint bármiféle barátnőt. Bár mondjuk az komoly, hogy Pápaszem unokahúgával szűrte össze a levet. Még jó hogy nem a lányával.

-Min gondolkozol? – ült le mellém Jimin. Hova lett Hoseok? Áh! Épp tortázik.

-Nem érdekes. – ingattam meg a fejem.

-Hoztam neked tortát! – nyomott a kezembe egy tányért, mielőtt tiltakozhattam volna. – Előbb kóstold meg! Jin csokistortája a legjobb!

-Kösz. – végül is egy szelet torta belefér. Úgy se eszek valami gyakran ilyesmit.

-Van barátod? – könyökölt fel a háttámlára.

-Most jön az a rész, amikor indiszkrét kérdéseket fogsz feltenni?

-Talált! Szóval? – mosolygott.

-Nem, nincs. – forgattam meg a szemem.

-De volt már, nem?

-Nem. – tettem be egy falatot a tortámból a számba. Hmm.. ez tényleg nem rossz.

-Szóval akkor te még...