Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XXXVIII. fejezet

Hana

-Kapsz két percet, hogy elmond, hogyan jöttél rá!

Szinte farkas szemet néztem a pisztollyal, és a testemen végig futott a félelem halvány emléke. Egy ideje már nem voltam a fegyver ezen oldalán.

-Süket vagy?! – kiáltott rám erélyesen. – Tedd fel a kezeidet. – szót fogadtam. – Nagyon helyes! Hogyan buktam le?

-Megmondtam, nem? El. Foglak. Kapni. – álltam rezzenéstelenül tekintetét. Nem félek tőle. Ő maga egy senki. Felröhögött.

-Talán szeretnéd látni, hogy igaziak a golyóim?

-Ha a golyóid igaziak lennének, nem egy szobából fenyegetődznél, haver. Szerintem te csak loptad a tökeidet.

-Kurvára elhiszed, hogy még mindig te irányítasz, igaz? Tedd fel ezt! – dobott hozzám egy halom gyorskötözőt.

-Mi van? Nem futja bilincsre?

-Még egy szó, és...

-Lelősz?

-Kösd hátra a kezed, ne mondjam többet. – nézett rám hidegen, amiben volt valami íjesztő. – Csak semmi trükk! – szép lassan felvettem egy szart a földről és hátra kötöttem a kezem. – Hülyének nézel? – jött oda hozzám, nekem pedig több se kellett, kirúgtam a pisztolyt a kezéből, majd lefejeltem, amitől hanyatt esett. Ki akartam szabadítani a kezem, de nem voltam elég gyors. A lövés hangjára összerándultam. – Hülye kurva! A következőt nem vétem el! – nyeltem egyet, majd minden hidegvéremet össze szedve Hwankyura néztem.

-És most mit akarsz tenni?

-Elmegyünk kocsikázni! – szorította meg a kezemen azt a szart.

-Vége van, Hwankyu! Tudják, hogy ide jöttem!

-Vége? – röhögött fel. – Vége akkor van ha én azt mondom!

-Miért csinálod ezt?

-Mert megtehetem! – vigyorgott rám gonoszul. Ez a fickó tényleg őrült.

-Miért? JK jó srác, ő nem ártott neked!

-Nem ártott?! – borult el a tekintete. – Nem ártott?! Tönkre tette az életem! – nyomta hirtelen az arcomba a pisztolyt. – Te pedig ezt a szemetet véded! Tudod mennyit dolgoztam, hogy idol lehessek?! TUDOD?! – rángatott meg idegesen.

-Ő is sokat dolgozott és dolgozik is érte... – mondtam, bár a fegyverrel a képemben, kicsit nehezemre esett megszólalni.

-Szart se! Ő csak el vette a helyem! Ha ő nincs, már rég idol lehetnék! Ott állhatnék én is a színpadon... de ő! Ő elvette ezt tőlem!

-Tévedsz! Ő megdolgozott ezért!

-Én is megdolgoztam! – kiabált rám.

-Úgy tűnik, az nem volt elég! – lehet nem a legjobb ötlet hergelnem őt, de időt kell nyernem, míg Hyunsun ide nem ér.

-De elég lett volna, ha nincs ő! De ugye ő aranyosabb volt, ő kellett a csapatba! Én meg mehettem a süllyesztőbe! De ez már csak ilyen, ugye? Fogadjam el, hogy egy kis senki tönkretesz mindent? Na azt már nem! Megmutatom neki.... kinyírlak téged és akkor majd láthatja. Utána ő jön!

-Nem bánthatod őt!

-Azt majd meglátjuk! – ragadott meg a hajamnál fogva és kicibálva a szobából lelökött a lépcsőn. – Na ez hogy tetszett? Már rögtön nem olyan nagy a szád! – röhögött fel. Nem tagadom, ez most kurvára fájt, de egy hangot se adtam. Térdre tápászkodtam és gyilkos tekintettel meredtem rá Hwankyura.