Jókor Rossz Helyen [BTS - Jungkook]

XIX. fejezet

Hana

A másnap délelőtt úgy kezdődött, mint az összes több, pont úgy, akár a délelőtt is. Azt az egy tény leszámítva, hogy egész nap görcsbe volt a gyomrom. A feszültségem a fiúknak is szemet szúrt, mert szépen sorjában, mindenkitől megkaptam: Minden rendben van?

Én pedig mindig ugyan azt feleltem: Igen, persze, csak fáradt vagyok.

Egyedül Jungkook tudta, hogy nem erről van szó, bár az okokat ő se ismerte.

-Hogy vagy? – lépett oda mellém Jungkook, mikor megálltunk a parkolóba. – Tegnap elég magas volt a lázad, ki kellett volna venned a napot.

-Ne aggódj, mint már mondtam ma egy jó párszor, jól vagyok. – forgattam meg a szemem.

-Jó, de ha mégsem, szólj időben.

-JK! Már mondtam, hogy minden rendben! – torkoltam le idegesen, amit rögtön meg is bántam.

-Hát jó... – szegte le a fejét kissé sértődötten.

-Ne haragudj, nem úgy gondoltam. – sóhajtottam fel. – Csak kicsit ideges vagyok.

-Te mióta kérsz bocsánatot? – lépett mellém Jin kötekedően, de figyelmen kívül hagytam és elsétáltam mellette.

-Most egyébként ez milyen megbeszélés lesz, és nekem miért kell rajta részt vennem? – intéztem a kérdést Namjoonhoz, mert tudtam, hogy rajta kívül mástól nem igazán várhatok normális választ.

-Őszintén nem tudom. – csóválta meg a fejét. – Azért kell bejönnöd, mert Sejin akar veled beszélni valamiről.

-Miről?

-Nem tudom, nem mondta, csak megkért, hogy szóljak neked, hogy gyere fel te is. – beleegyezően bólintottam és ezt követően csak némán követtem őket, fel, egészen az igazgatói irodáig. Az épület ezen részén eddig még nem is jártam. Bár nem mintha bántam volna. Namjoon bekopogott az iroda ajtaján és miután elhangzott egy szabad, bementünk. A hét fiú meghajolt, én meg csak egy bólintással jeleztem, hogy amúgy még, mindig elharapnám a torkod, te szemüveges törpe.

Szerintem ráérzett az ellenszenvre, mert hamar elkapta rólam a tekintetét. Nagyon helyes. Így legalább nem kell bebizonyítani, hogy szemmel is lehet ölni.

-Korán ideértetek. – nézett végig a társaságon pápaszem.

-Hamarabb végeztünk a forgatással.

-Akkor úgy tűnik, várnotok kell még egy keveset. – alighogy végig mondta, bekopogtak. – Szabad! – szólt ki Pápaszem.

-Konnichiwa. – nyílt ki az ajtó.

Ledermedtem.

Ha eddig nem is, most biztosan fel fog ismerni. Miért van itt?

Pánikba estem és foggalmam se volt mit tehetnék.

Leszegtem a fejem.

-Konnichiwa! – hallottam meg Namjoon hangját, majd pedig a többiekét is.

-Konnichiwa... – mormogtam én is, szinte csak magamnak, és egy meghajlás után hátrébb húzódtam.

-Bemutatom nektek személyesen is Yuta Yamadát, bár már találkozhattatok vele korábban is. Yamada-san egy japán kozmetikai cég tulajdonosa és szeretne velünk leszerződni. Vagyis inkább főleg veletek. – nevetett Sihyuk.

Miért?

-Élőben is pont olyan jól néztek ki, mint a felvételeken. – görcsbe rándult a gyomrom. Csak azért nem hánytam el magam, mert ma még nem ettem egy falatot sem.